176510. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kondenzált 1,4-benzoxazin- és 1,4-benzotiazin származékok előállítására
23 176510 24 7,8 g (2,1 • 10“1 mól) nátriumbórbidrid 170 ml tetrahidrofuránnal készített szuszpenziójához etiléteres bórtrifluorid-oldatot (24,2 ml, d=l,126) adunk —5 QC-on. Az elegy hőmérsékletét —5 °C-on tartva cseppenként hozzáadjuk 10 g (3,4 • 10~2möl) l,2,3,4,4a,5-hexahidro-1 -fenil-3-metil-pirazinot2,1 -c][ 1,4]benzoxazin-2-on 100 ml tetrahidrofuránnal készített oldatát. A reakcióelegyet hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni, majd 12 órán át ezen a hőmérsékleten tartjuk. Ezután óvatosan vizet adunk hozzá, és a keletkező oldatot szárazra pároljuk. A maradékot vízben felvesszük, az oldatot 2 n nátriumhidroxid-oldattal meglúgosítjuk, és dietiléterrel extraháljuk. Az éteres fázist vízzel mossuk, nátriumszulfáttal szárítjuk és szárazra pároljuk. A kapott szilárd anyagot etanolból kétszer kristályosítjuk. így 3,6 g 1,2,3,4,4a,5- -hexahidro-l-fenil-3-metil-pirazino[2,l-c][l,4]benzoxazint kapunk, amelynek olvadáspontja 126—129 °C. 28. példa 29. példa 2,7 g (1 • 10-2 mól) l,2,3,4,4a,5-hexahidro-l-fenil-pirazino[2,l-c][l,4]benzoxazin káliumkarbonát felesleget tartalmazó dimetilformamiddal készített oldatához 1,12 g (1,2- 10~2 mól) klóracetamidot adunk. Az oldatot 8 órán át 50 °C-on tartjuk, majd vízbe öntjük, és etiléterrel sokszor extraháljuk. Az extraktumokat megszárítjuk, szárazra pároljuk, és a maradékot etanolból kristályosítjuk. így 2,1 g l,2,3,4,4a,5-hexahídro-3-karbamoilmetil- l-fenil-pirazino[2,1 -c][l ,4]benzoxazint kapunk, amelynek olvadáspontja 200—201 °C. Hasonlóképpen eljárva állítható elő az alábbi vegyület: l,2,3,4,4a,5-hexahidro-3-metil-l-fenil-pirazino[2,l-c]-[l,4]benzoxazin, olvadáspontja 126—129 °C. 30. példa Az 1. példa szerinti módon járunk el, és kiindulási anyagként 2,85 g (1 • 10~2 mól) l,2,3,4,4a,5-hexahidro-l-fenil-pirazino[2,l-c][l,4]benzoxazin-2-ont alkalmazunk, így metanolból végzett kristályosítás után 2,3 g l,2,3,4,4a,5-hexahidro-l-fenil-3-meíil-pirazino[2,l-c]íl,4]benzoxazin-2-ont kapunk, amelynek olvadáspontja 189—192 °C, 31. példa 26 g (8,2- 10-2 mól) 3-[N-(a-klór-a-fenil-acetil)-amino-metil]-[l,4]-benzoxazin 150 ml 90%-os etanollal készített oldatához 25 g káliumjodidot adunk, és a reakcióelegyet 3 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával. A szilárd anyagot kiszűrjük, és az etilétert teljesen elpárologtatjuk. A kapott olajszerű maradékot szilikagél-oszlopon kromatografáljuk, és kloroform—metanol—ammónia (190:10:0,5) eleggyel eluáljuk. így 19,7 g l,2,3,4,4a,5-hexahidro-l-fenil-pirazino[2,l-c][l,4]benzoxazin-2-ont kapunk, amelynek olvadáspontja 216—219 °C. 16,4 g (1 • KT1 mól) 3-aminometil-[l,4]benzoxazin 1000 ml diklórmetánnal és 15 ml trietilaminnal készített oldatához —50 °C-on hozzáadunk 14,7 ml, 200 ml diklórmetánban feloldott a-klór-a-fenil-acetilkloridot. Az oldatot hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni, 5%-os nátriumhidrogénkarbonát-oldattal és vízzel semlegesre mossuk, majd megszárítjuk és szárazra pároljuk, így 22,0 g 3-[N-(a-klór-a-fenil-acetil)-amino-metil]-[l,4]-benzoxazint kapunk vékonyrétegkromatográfiásan egységes olajszerű anyag alakjában. Hasonlóképpen eljárva állíthatók elő az alábbi vegyületek : 3-[N-(«-klór-a-fenil-acetil)-aminometil]-9-klór-[l,4]-benzoxazin; 3-[N-(a-klór-a-fenil-acetil)-aminometil]-9-fluor-[l,4]-benzoxazin; 3-[N-(a-klór-a-fenil-acetil)-aminometil]-9-hidroxi-[ 1,4]-benzoxazin; 3-[N-(a-klór-a-fenil-acetil)-aminometil]-9-amino-[l,4]-benzoxazin; 3-[N-(«-klór-a-fenil-acetil)-aminometil]-9-metil-[l,4]-benzoxazin; 3-[N-(a-klór-a-feni1-acetil)-aminometil]-9-triíluormetil-[ 1,4]-benzoxazin ; 3-[N-(a-klór-a-fenil-acetil)-aminometil]-9-metoxi-[l,4]-benzoxazin; 3-[N-(a-klór-a-fenil-acetil)-aminometil]-9-karboxi-[l,4j-benzoxazin; 3-[N-(a-klór-a-fenil-acetil)-aminometil]-9-acetamido-[l,4]-benzoxazin ; 3-[N-(a-klór-x-fenii-acetil)-aminometil]-9-metilszulfonil-[1,4]-benzoxazin ; 3-[N-(a-klór-a-fenil-acetil)-aminometil]-9-metilszulfonamido-[l ,4]-benzoxazin. 32. példa 33. példa Az 1. példa szerinti módon járunk el, és kiindulási anyagként 4,1 g (2-10-1 mól) l,2,3,3,4a,5-hexahidro-pirazino[2,l-c][l,4]benzoxazin-2-ont (op.: 245—248 °C) használunk, így 3,0 g l,2,3,4,4a,5-hexahidro-3-karbamoi!metil-pirazino[2,l-c][l ,4]benzoxazin-2-ont kapunk, amelynek olvadáspontja 230—232 °C. Hasonlóképpen eljárva állítható elő az alábbi vegyület: l,2,3,4,4a,5-hexahidro-3-(3'-dimetilamino-propil)-pirazino[2,l-c][l,4)benzoxazin-2-on, olvadáspont 108—110 °C. 34, példa 8,8 g (2,67 • 10-2 mól) 2H-3,4-dihidro-3-szukcinimidometil-4-karbetoximetil-[l,4]-benzoxazin 88 ml 37%-os sósavval készített oldatát 8 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával. Szárazra párlás után a maradékot acetonban felvesszük és szűrjük, így 3,2 g 2H-3,4-dihídro-3-aminometil-4-karboximetil-[l,4]-benzoxazin-hidrokloridot kapunk szilárd anyag alakjában, amelynek olvadáspontja 210 °C (bomlás). 0,6 g (4,35 • 10~3 mól) káliumkarbonát 21 ml dimetilacetamiddal készített oldatához hozzáadjuk a fentiek5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 12
