176476. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 6- keténimino-penám- 3- karbonsav-származékok előállítására

3 176476 4 szerű alkil- és aril-észterei nem tesznek eleget en­nek a követelménynek, mivel ellenállók az emberi szövetek hatására bekövetkező hidrolízisnek. Az (I) általános képletű vegyületeket a talál­mány szerint úgy állítjuk elő, hogy valamely (II) általános képletű 6-acil-amino-2,2-dimetil-penám­­-3-karbonsav-származékot, ahol R, R1 és R2 jelen­tése a fenti, savhalogeniddel reagáltatunk. A reakciót célszerűen savmegkötőszer, például tercier amin, így piridin, trietilamin vagy N,N-dime­­til-anilin jelenlétében végezzük. Savhalogenidként előnyösen foszforpentaklo­­ridot, foszgént, foszforpentabromidot, foszforoxi­­kloridot, oxálsavkloridot és p-toluol-szulfonsav-klo­­ridot alkalmazunk. Különösen előnyös savhalogenid a foszforpentaklorid és a foszforoxiklorid. A reakciót hűtés közben hajthatjuk végre, cél­szerűen +5 és -30 °C között, előnyösen 0 °C körül, amikor foszforpentakloridot használunk. A savmegkötőként alkalmazott tercieramin mennyi­sége célszerűen 3-5 mól, a foszforpentaklorid min­den móljára. A foszforhalogenidet célszerűen feles­legben használjuk a kiindulási anyaghoz képest. Az (I) általános képletű 6-keténimino-2,2-dime­­til-penám-3 -karbonsav-származékok felhasználhatók a 6-metoxi-penám-3-karbonsav-származékok előállí­tásához. így a (III) általános képletű 6a-metoxi-6j3- -acil -amino-2,2-dimetil-penám-3-karbonsav-származé­­kokat, ahol R jelentése a fenti, R3 jelentése hidro­génatom, gyógyászatiig alkalmas sóképző ion vagy gyógyászatiig alkalmas észterképző csoport, R4 jelentése hidrogénatom, gyógyászatiig alkalmas só­képző ion vagy in vivo hidrolizálható észterképző csoport, úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (I) általános képletű 6-ketén-imino-penám-3-karbonsav­­-származékot egy kettőskötésre addicionálódó rea­genssel reagáltatunk, a kapptt terméket egy CH3OM általános képletű alkoholáttal reagáltatjuk, ahol M jelentése alkálifématom vagy talliumatom, majd a kapott terméket hidrolizáljuk, adott eset­ben a karboxil-védőcsoportokat eltávolítjuk, és kí­vánt esetben a szabad karbonsavat sóvá vagy ész­terré alakítjuk. Abban az esetben, ha R3 és R4 jelentése só­képző ion, az előnyösen fémion, például alumí­nium-, alkálifém-, így nátrium- vagy kálium-, alkáli földfém-, így kalcium- vagy magnézium-, továbbá ammonium- vagy szubsztituált-ammóniumion. A szubsztituált-ammóniumionnal képezett só például trietilaminnal, hidroxi-(kisszénatomszámú alkil)-ami­­nokkal, így 2-hidroxi-etil-aminnal, bisz(2-hidroxi­­-etil)-aminnal vagy trisz(2-hidroxi-etil)-aminnal, cik­­loalkil-aminokkal, így diciklohexil-aminnal, vagy prokainnal, dibenzil-aminnal, N,N-dibenzil-etilén-di­­aminnal, 1-efenaminnal, N-etil-piperidinnel, N-ben­­zil-ű-fenetil-aminnal, dehidroabietil-aminnal, N,N’-bisz-dehidroabietil-etilén-diaminnal vagy piridin típusú bázisokkal, így piridinnel, kollidinnel vagy lanolinnal vagy más olyan aminokkal képezett sók lehetnek, amelyeket a benzil-penicillinből történő sóképzéshez használnak. A kettőskötésre addicionálódó reagens olyan di­­funkciós vegyület, amelynek a funkciós csoportjai nukleofil reagenssel kicserélhetők. A kettőskötésre addicionálódó reagensként elő­nyösen kétatomos halogénmolekulákat vagy egy BrN3 képletű vegyületet alkalmazunk. Ha a kettős­kötésre addicionálódó reagenst X—Y szimbólummal jelöljük, akkor a képződő addukt a (IV) általános képlettel jellemezhető, ahol R, R1 és R2 jelentése a fenti. X és Y jelentése előnyösen halogénatom, célszerűen klóratom. Ebben az esetben a reakció könnyebben lejátszódik. Célszerűen a reakcióhoz közömbös oldószert, például tetrahidrofuránt vagy halogénezett szénhid­rogént, így kloroformot alkalmazunk. Előnyösen alacsony hőmérsékleten, például +20 és — 100°C között, célszerűen -50 és -80 °C között, például —70 °C körül dolgozunk. A (IV) általános képletű vegyületet ezután vala­mely CH3OM általános képletű alkálifém- vagy talliummetoxiddal reagáltatjuk. A képletben M je­lentése előnyösen nátrium- vagy káliumatom, cél­szerűen azonban lítiumatom. A reakciót általában poláros, aprotikus oldószerben, célszerűen metanol­ban végezzük, előnyösen egy másik közömbös ol­dószer, például tetrahidrofurán jelenlétében. Az ol­dószereket úgy választjuk meg, hogy ne fagyjanak meg a reakció hőmérsékletén. A reakciót előnyösen alacsony hőmérsékleten, célszerűen -40 és -80 °C között, előnyösen —75 °C körül végezzük. A CH3OM általános képletű reagenst in situ is kiala­kíthatjuk, olyan módon, hogy metanolt alkal­mazunk egy bázissal együtt. A bázis például butil­­lítium, lítium-diizopropilamid, lítium- vagy nátrium­­hidrid. Célszerűen butillítiumot alkalmazunk. Elő­nyösen az (a) és (b) lépést a (IV) általános képletű vegyület elkülönítése nélkül hajtjuk végre. Az ilyen módon kapott (V) általános képletű 6a-metoxi-60-keténimino-penám-3-karbonsav-szárma-' zékot, ahol R, R1 és R2 jelentése a fenti, hidro­lízisnek vetjük alá. A hidrolízist célszerűen 1-5, előnyösen 2—4 közötti pH-értéken és környezeti hőmérsékleten végezzük. Oldószerként előnyösen tetrahidrofuránt vagy acetont használunk. Az (I) általános képletű 6-keténimino-penám-3- -karbonsav-származékok és 6-szubsztituált-penám-3- -karbonsav-származék előállításához is felhasználha­tó értékes közbenső termékek. így a (VI) általános képletű vegyületet, ahol R, R1 és R2 jelentése a fenti, olyan módon állíthat­juk elő, hogy valamely (l) általános képletű vegyü­letet egy CH3S-Z általános képletű reagenssel rea­gáltatunk, ahol Z jelentése könnyen kicserélhető csoport, majd a kapott (VII) általános képletű vegyületet, ahol R, R1 és R2 jelentése a fenti, hidrolizáljuk. Z jelentése előnyösen metilszulfonil-csoport. Az (I) általános képletű vegyület és a CH3S-Z álta­lános képletű reagens reakcióját általában alacsony hőmérsékleten hajtjuk végre, célszerűen +5 és -30 °C között, előnyösen 0 °C körül. A (IV) általános képletű tiometil-vegyületek ma­guk értékes közbenső termékek más 6-szubsztituált­­- a m i n o - 2,2 -dime til -penám-3 -karbonsav-származékok előállításához, közöttük a (III) általános képletű metoxi-vegyületek előállításához. Ezek a penicillin­­-származékok önmagukban ismert módon például a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents