176433. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés képelemzésre, előnyösen képfoltokként jelentkező részecskék számlálására
7 175433 8 A következő léptetőfázisban tehát az ik>n, ik,n-j> hc,n—2> *k,n- 3 információk lépnek be a második átmeneti 14 tár első d, c, b, a celláiba, míg azokból a D, C, B, A cellákba tovább lépnek ik— l,n> ík—l,n—1) ^k—l,n-2> illetve ik_j^n —3 információk. Ebben a feldolgozási ciklusban ennek megfelelően a logikai 15 hálózat bemenetére ezek az információk jutnak és az Fi függvény szerint akkor kerül a 15 hálózat kimenetére léptetőjel, ha a logikai eredmény foltosságot jelez. A 2. ábra szerinti kapcsolási elrendezés alapvető működésmódja hasonló, de itt nem a már összehasonlított ik>n információkat léptetjük be az első átmeneti 12 tárba, hanem a 21 komparátor közvetlenül csatlakozik az első I rekesz első 1 cellájára, a 22 táron az eredeti digitális képpont-információk lépnek végig és a szomszédos sorok egyező sorrendű képpont-információit a két-két szomszédos rekesz kimeneteire csatlakozó két darab összehasonlító 27 áramkör hasonlítja össze, s így kerülnek a második átmeneti 24 tár egy-egy bemenetére. így tehát egy-egy fázisban az összehasonlító 27 áramkörökben az ik>n és az ik(n_2 képpontinformáció jön létre, az n—1, illetve n-3 sorrendű előzményinformációval való összehasonlítás útján, de a 23 vezérlőegység megfelelő időzítéssel biztosítja, hogy a második átmeneti 24 tárban mindenkor az 1. ábra kapcsán már felsorolt indexű nyolc információ legyen jelen és a további feldolgozás már megegyező. A két eltérő kialakítást annak szemléltetésére mutatjuk be, hogy az alapvetően meghatározott, találmány szerinti mechanizmus részletek tekintetében sokodalúan variálható — a mindenkori feltételekhez igazodva - anélkül, hogy ezzel a találmányi gondolattól eltérnénk. A 3. ábrán látható, hogy az első átmeneti 32 tár már csak két rekeszből áll, melyek természetesen ismét q hosszúságúak, a második átmeneti 34 tár már csak 2x2 cellás és az S, illetve T cellában mindenkor az adott fázis szerinti ik>n-i» illetve ik,n információ, az U, illetve V cellákban mindenkor az ik — 1 ,n — 1, illetve ik_i>n információ van jelen. Látjuk, hogy a szomszédos információk előzetes összehasonlítása, ha szükséges, a szaggatva berajzolt 37 áramkörben szintén elvégezhető. A logikai 35 hálózat egy-egy bemenetére sorrendben csatlakozik a második átmeneti 34 tár egy-egy cellája és a logikai 35 hálózat kétldmenetű és a két kimenetre eltérő logikai összefüggés szerinti kimenőjel jut. Az egyik kimenet a digitális 36 számlánc léptetőbemenetére, a másik kimenet annak tiltójelbemenetére csatlakozik, s a 36 számlánc kimenetére tetszőleges kijelző és/vagy további jelfeldolgozó 38 egység/ek csatlakoztatható(k). A logikai 35 hálózat igazságtáblázatait meghatározza az első kimenet irányában az Fn = 5T0V függvény, a _második kimenet irányában az Fjn = STUV + STU függvény. Ennél a kivitelnél a készülék működését vizuálisan is ellenőrizhetjük, ún. analóg 39 kapu alkalmazásával. Az analóg 39 kapu beavatkozó 392 szerve révén az adatáramlás ütemében — az ütemet a 33 vezérlő egység időzíti a logikai 391 kapun át - egy-egy keskeny alakú, eltérő fényességszintű impulzust jelenítünk meg, mely a mindenkori bejövő jel és az első átmeneti 32 tárból kilépő ik n információ eredője. A 3. ábra szerinti kapcsolási elrendezés működésmódjának megértéséhez ki kell térni az Euler I. képletéből adódó összefüggésekre. Valamely síkbeli alakzat G karakterisztikáját az I. Euler tétellel összhangban a G = L+ Cs — E képlet fejezi ki, melyben L a lapok száma, Cs a csúcsok száma és E az élek száma. Mozaiktípusú összefüggő síkidomokra G = 1. Ha a vizsgálandó kép adott fényességű foltját a képfelbontás során a digitális logikai „1” információkkal meghatározott síkidom alkotja, erre a síkidomra ugyancsak érvényes az Euler nyomán felállított G = 1 összefüggés, feltéve, hogy az alakzat L lapjait, Cs csúcsait és E éleit a 4. ábrán mutatott módon értelmezzük. Ha a képen nem egyetlen összefüggő alakzatban jelentkezik a foltosság, akkor összegképletet írunk fel: Z = 2G = 2L+ 2Cs — 2E, illetve a kikapuzott képpont-információkra vonatkozó értékeket alapul véve Z = SG = E(La + CsD - En), ahol a a jelölés a logikai ablakra vonatkozó értékeket jelöli. Az összefüggő alakzatok számának meghatározása tehát a megfelelő topológiai jellemzők (L, Cs, E) számának előjelhelyes összegezésére vezethető vissza. Ha végig léptetjük a példánk szerint 2x2 bitből álló logikai ablakot a digitalizált kép szomszédos sorain, a 3. ábrán mutatott részmátrix (a második átmeneti 34 tár), S, T, U, V celláinak tartalma a 3. ábra léptetési sorrendje szerint az ik,n-i, ik,n, ik-i,n-i és ik-i,n információkat reprezentálja és az elemek logikai értékei attól függően adnak eredő logikai „1” vagy „O” értéket, hogy a kikapuzás pillanatnyi helyén a T (ik(„) elem képfolt határvonalát takarja-e vagy sem. Az észlelt folt akkor újabb folt (helyes információ), ha a határvonalat az egyik irányból, pl. a jobboldali és az alsó határolóéi és a metszéspontjuk alkotta csúcs felől érzékeljük. Ha más irány felől, akkor a foltosság jelzése hamis, mert ugyanazt a foltot ismételten számlálja, de ezt a logikai hálózat egy további fázisban észleli és a számláncot egy pozícióval visszalépteti. A részmátrixban a logikai változók ugyanis a képtartalom szerint minden fázisban változhatnak, hiszen a felbontott kép adott pontjára vonatkozó információ négy alkalommal más-más helyet foglal el, egyszer a vizsgálandó ik,n informé* cióként, háromszor azzal szomszédos képpont-információként. A Táblázat a 3. ábra szerinti elrendezés üzemét szemlélteti, megadva a négy elem logikai értékeinek lehetséges 16 kombinációját, az adott kombináció által reprezentált topológiai jellemzőket, a megfelelő Eulcr jellegű karakterisztikát és az annak megfelelő Fn Fm értékeket. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
