176409. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ragadós anyagokból álló teríthető ömlesztett anyag előállítására
3 176409 4 rek, így például korom, felveszik » nagymolekulás anyagot és így fmomszemcsés termékek keletkeznek. A találmányban javasolt eljárással az említett nehézségeket oly módon kerüljük el, hogy a formakialakítási folyamatban az alakítandó olvadékot csak kis mértékben ragadó műanyagfóliával vonjuk be, így a terméket egy nem ragadó burkolattal részben vagy teljesen körülvesszük. A találmány tárgya tehát eljárás teríthető' ömlesztett anyag előállítására ragadós anyagokból, így ataktikus polipropilénből, bitumenből, termoplasztikus elasztomerek bitumennel, ragadós olvadékkal vagy hasonló anyagokkal alkotott keverékeiből, azzal jellemezve, hogy a ragadós anyagot lappá vagy fóliává alakítjuk és ezt mindkét oldalon nem ragadós, legfeljebb 250 °C-on olvadó termoplasztikus anyagból álló fóliával befedjük, majd az így kialakított három rétegű szalagot lehűtjük és önmagában ismert módon aprítjuk. A ragadós anyag lappá alakításához szükséges hőmérséklet természetesen a formázandó anyaghoz igazodik. Olyan olvadáspontú fóliaanyagot kell választanunk, amely a találmány szerint előállított anyag továbbfeldolgozásának a körülményei között olvad. Ez az eset akkor, ha a fóliaanyag olvadáspontja legfeljebb 250 °C, mivel ezt a hőmérsékletet a szokásos felolvasztási folyamatoknál rendszerint nem lépjük túl. Amennyiben a találmány szerinti eljárással olyan anyagot formázunk, amely jóval alacsonyabb hőmérsékleten kerül felolvasztásra, a "óliaanyagot is ennek megfelelően kell megválasztamnk. A találmány szerinti eljárás végrehajtását nem efolyásolja az, hogy mekkora különbség van a ^burkolandó anyag és a fólia olvadáspontja kö- Ht. Annak sincs semmi szerepe, ha a fóliaanyag a eburkolandó anyaggal érintkezve olvad, mivel leglepő módon az összefüggő film ennek ellenére negmarad. Lehűlés után ekkor egy vékony erősen tapadó védőréteg keletkezik. Ezáltal előnyösen lehetővé válik, hogy a fóliaanyag megválasztását teljesen a végső felhasználás követelményeinek megfelelően igazítsuk. Fóliaanyagként alkalmas termoplasztikus anyagok például a nagynyomású polietilén, a kisnyomású aolietilén, izotaktikus polipropilén, etilén-viniltcetát-kopolimerek, poliamidok, poliészterek, valanint ezekből az anyagokból álló elegyek és regeneátumok lehetnek. Ajánlatos természetesen, hogy a óliaanyag megválasztásánál a beburkolandó anyag ermészetét is vegyük figyelembe. Amennyiben az itóbbi anyagnak a végső alkalmazáskor kifogásalan, sima olvadékot kell adnia, a fóliaanyagnak Idódnia kell benne, amelyet egyszerű kézi kíséretei megállapíthatunk. Gazdaságossági okokból a íliaanyagot azok közül az anyagok közül is vászthatjuk, amelyek a későbbi feldolgozás foamán szokásosan használt adalékok közül kerülik ki. így például gazdaságilag előnyös, ha a lálmány szerinti eljárásnál a ragadós anyagra etií-vinilacetát-kopolimerekből készült fóliákat alkalizunk, mivel ezeket gyakran adagolják e ragadós yagokhoz. A fólia vastagsága az eljárásnál nem játszik szerepet, de gazdaságossági okokból és a végső feldolgozás szempontjából előnyös, ha meglehetősen vékony, körülbelül 15—60 p vastagságú fóliát választunk. A mindkét oldalán rétegelt szalag aprítása lehűlés után minden erre a célra ismert módon történhet. Előnyös, ha a szalagokat vágás útján aprózzuk, mivel ekkor sima vágások keletkeznek és a fóliaréteg nem sérül meg. Lehetséges ezenkívül a szalagok bemélyedésekkel való ellátása és a szalagnak e bemélyedések mentén széttöréssel való aprítása. Az ily módon kapott részecskék a két szemben 'levő, nagy érintkezési felületen védve vannak míg a 4 kisebb, törési felületen szabadok és így ragadósak maradnak. Ennek ellenére ez a tény már elegendő ahhoz, hogy a zavaró, nagy rögök képződését megakadályozzuk, mivel meglehetősen kicsi annak a valószínűsége, hogy egy ragadós felület egy másik ragadós felülettel találkozzék. Különösen előnyös azonban, ha a találmány szerinti eljárást úgy vitelezzük ki, hogy a részecskék további kettő vagy valamennyi felülete majdnem teljesen fedett. A találmány szerint ezt azzal érjük el, hogy a kétoldalt rétegelt szalagot felaprózl“ előtt a fólia megsértése nélkül olyan benyomatokkal látjuk el, hogy egy szalag alakú, vagy hossz- és keresztirányú mélyedések esetén csokoládétábla szerkezetű, vékony összekötő átmenetek keletkezzenek. Amennyiben a terméket a vékony összekötő átmenetek mentén aprózzuk fel, további 2 vagy minden felületen védeti részecskéket kapunk. A benyomatokkal való ellátást a befedendő anyag olvadáspontja alatti hőmérsékleten kell végrehajtani, mivel ezen a hőmérsékleten ez az anyag még képlékeny. Ügyelni kell továbbá arra is, hogy a benyomatok készítésénél a hőmérséklet a fóliaanyag olvadáspontja alatt légyen, mivel különben a fedőfólia megsérülése elkerülhetetlen. Rendszerint elegendő, ha a fóliaanyag 80 °C feletti olvadásponttal rendelkezik, mimellett a fóliaanyag megválasztása természetesen a befedendő anyag természete szerint történik. Az így kapott tetszés szerinti alakú és nagyságú lapocskák hosszabb tárolás után sem ragadnak össze. A fedő fólia mennyisége például 60 x 60 x 10 mm méretű lapocskák és 20 p vastagságú fedőfólia esetén a lapocskák súlyának körülbelül 0,5r!-át teszi ki. Az anyag megfelelő megválasztása esetén ez a fél százalék olvadáskor könynyen feloldódik és nem okoz szennyezést. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivitelezésére alkalmas berendezéseket az 1—3. ábrákon szemléltetjük. Az 1. ábra olyan berendezést mutat be, amelynél az alakítandó olvadékot egy fűtött 1 széles résfúvóka útján 2 fóliára visszük, amely egy 3 végtelen szállítószalagon fekszik fel, amely például acélból, gumiból vagy teflonnal bevont szövetből állhat. Ugyanolyan sebességgel egy második 4 fólia fut rá az olvadék felső oldalára és így egy mindkét oldalon rétegelt lap keletkezik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
