176334. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szekunder alkoholok dezoxidálására
3 176334 4 rideket, például trifenil-ón-hidridet, aralkil-ón-hidrideket, például tribenzil-ón-hidridet, stb. A találmány szerinti eljárásban előnyösen használható vegyidet a tri-n-butil-ón-hidrid. A találmány szerinti eljárás első műveletében a szerves vegyidet szekunder hidroxilcsoportját ismert módon észterezve (I), (II) vagy (III) általános képletű tioésztert vagy szelenoésztert állítunk elő. A szekunder hidroxilcsoportot tartalmazó szerves vegyidet tioészterei közül az (I) általános képletű tioészterek képletében R az oxigénatomhoz metin-szénatommal (=CH—) kapcsolódó szerves csoportot jelent, és X hidrogénatomot vagy adott esetben heteroatomot tartalmazó, és a tiokarbonilcsoporthoz szén-, nitrogén- vagy kénatomon keresztül kapcsolódó, alifás vagy aliciklusos csoportot vagy aromás csoportot jelent, ezek a tioészterek előnyösek, mert nagyobb kitermeléssel, tisztább dezoxidált terméket szolgáltatnak, mint a megfelelő szelenoészterek. Az X jelű csoportban levő heteroatomot az alkalmazott szerves ón-hidridvegyület nem redukálhatja, kivéve azt a különleges esetet, ha a két műveletet — észterképzést és az ón-hidriddel való reagáltatást - együttesen akarjuk végrehajtani. Célszerű, ha az (I) általános képletben az X szubsztituens nitro- és nitrozocsoportot, klór-, bróm- és jódatomot nem tartalmaz. Az (I) általános képletű tioészter közbenső vegyületek közé tartoznak azok, amelyek képletében X hidrogénatomot, alkü-, aril- vagy aralkUcsoportot és ezek heteroatommal szubsztituált származékait jelenti. Különösen azok az (I) általános képletű tioészterek előnyösek, amelyek képletében X fenil-, 1-imidazolü- vagy metil-tiocsoportot jelent, elsősorban előnyös az O-szek-alkil-tio-benzoát, az N-(szek-alkoxi-tiokarbonU)-imidazol, illetve az O-szek-alkil-S-metü-xantát. Az említett vegyületek közül az aminoglikozidok szekunder hidroxücsoportjának eltávolítására az O-szek-alkil-tiobenzoát előnyös, mert ennek használatával a kívánt dezoxidált terméket nagyobb kitermeléssel kapjuk. A találmány szerinti eljárásban használt szelenoészter közbenső vegyületek szerkezetét a (II) általános képlet fejezi ki - ebben a képletben R a korábban megadott jelentésű, és X’ aromás csoportot, előnyösen fendcsoportot jelent -. A találmány szerinti eljárás egyéb tioészter közbenső vegyületei a (III) általános képletű vegyületek — ebben a képletben R az oxigénatomhoz metin-szénatommal (=CH -) kapcsolódó szerves csoportot és X” adott esetben heteroatomot is tartalmazó alifás, aliciklusos vagy aromás csoportot jelent, vagy X” az R jelű csoport valamelyik szénatomjához tartozó kémiai kötést jelent, és ez a szénatom az említett metin-szénatomhoz (=CH-) képest a- vagy 0-helyzetben van. A (III) általános képletű vegyületek aciklusos és ciklusos tioészterek lehetnek. Mindkét esetben a szerves ón-hidriddel való reagáltatást gyök-iniciátor jelenlétében hajtjuk végre. Minden olyan gyökös iniciátor használható, amely 100 °C körüli hőmérsékleten elbomlik, ilyen például a dibenzoü-peroxid vagy az azo-bisz(izobutironitrfl). A (III) általános képletű ciklusos tioészterek diol-tiokarbonát-észterek, és csak akkor használhatók, ha a kiindulási vegyületekben vicinális vagy szomszédos hidroxilcsoportok vannak. A tiókarbonátot alkotó két hidroxilcsoport közül azonban csak az egyik hidroxdcsoport távolítható el szerves ón-hidriddel való reagáltatással. A reakcióban nem redukálódott hidroxilcsoporton képződött és változatlan tiokarbonát-észter eltávolítására végső lépésként - a szerves ón-hidriddel való reagáltatás után - lúgos hidrolízisre van szükség. Ha a tiokarbonát-észter keletkezéséhez vezető mindkét vicinális vagy szomszédos hidroxilcsoport szekunder hidroxilcsoport, akkor a dezoxidáció általában nem szelektív, és csak az egyik helyzetben következik be, a reakcióelegy olyan mono-dezoxidált vegyületeket tartalmaz, amelyekben az említett két hidroxilcsoport közül csak az egyik van eltávolítva. Ha a hidroxilcsoportok közül az egyik primer és a másik szekunder hidroxilcsoport, akkor a dezoxidáció elsősorban a szekunder hidroxilcsoporton következik be. Az eljárásban alkalmazott műveleti hőmérsékletnek legalább 100 °C-nak kell lenni, hogy a szerves ón-hidridnek a tioészterrel vagy szelenoészterTel való reagáltatása közben keletkezett közbenső termék a kívánt dezoxidált vegyületté bomoljon el. Az eljárás előnyös végrehajtására alkalmas hőmérséklet felső határát az a hőmérséklet határozza meg, amelynél a tioészter vagy szelenoészter elbomlik. Az eljárásban alkalmazható oldószerek legalább 100 °C forráspontú, előnyösen 100 és 150 °C közötti forráspontú közömbös, aprotikus oldószerek. Az eljárást azonban 100°C-nál alacsonyabb hőmérsékleten - például 96 vagy 98°C-on - is el lehet végezni, de lényegesen kisebb kitermelést érünk el. Oldószerként rendszerint toluolt vagy xilolt használunk. Célszerű, ha az oldószer vízmentes, túl sok vizet (0,5 tf. % fölött) tartalmazó oldószer használata már hátrányos lehet. Az eljárást közömbös gázatmoszférában, például argonban vagy nitrogénben hajtjuk végre. Az eljárásban kiindulási anyagként legalább egy szekunder hidroxilcsoportot tartalmazó bármely olyan szerves vegyületet használhatunk, amelynek minden jelenlevő aminocsoportja a tioészterré vagy szelenoészterré való alakítás előtt védve van. Az aminocsoportot előnyösen benzil-oxi-karbonil-, szubsztituált benzil-oxi-karbonil-, például o-, mvagy p-metoxi-benzil-oxi-karbonil-, alkoxi-karbonil-, például metoxi-karbonil-, n-butoxi-karbonil-, terc-butoxi-karbonil-, oktil-oxi-karbonil-csoporttal és kevés szénatomos alkanoil-, például acetfl-, propionil-, valeril-, kaprililcsoporttal védhetjük. A szakirodalomból jól ismertek azok a módszerek, amelyekkel az említett, védett aminoszármazékok előállíthatok a szabad aminokból, valamint azok a módszerek is ismertek, amelyekkel az N-védett származékok szabad aminovegyületekké alakíthatók. Előnyös, ha a szekunder hidroxilcsoportot tartalmazó kiindulási vegyületekben nincsenek a szerves ón-hidridekkel redukálható szubsztituensek, például a nitro-, nitrozocsoport, klór-, bróm-, jódatom, kivéve, ha a szekunder hidroxilcsoport eltá5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
