176313. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmánykiegészítők előállítására
3 176313 4 könnyítik a baktériumok ülepítését, és ily módon a gyakorlatilag teljes Bi2-vitamin koenzim tartalmának kis térfogatú sűrítménybe történő koncentrálását teszik lehetővé. Az eljárás egyes műveleteinek sorrendje a következő. — a fermentléhez biológiailag hasznosítható szerves adszorbenst adnak, majd — a fermentlében szuszpendált és a „Bi 2 -vitamint” tartalmazó baktérium testeket adszorbeált szilárd anyagot a folyékony közegtől elkülönítik, ezt követően — az adszorbátumot megszárítják. A szabadalmi leírás 1. példája szerint papírkromatográfiás módszerrel meghatározott „Bi 2 -vitamin”, és mikrobiológiailag aktív III-faktor tartalma együttesen 82 mg/10 1, amelyből az eljárás során 92 g terméket kapnak, ennek mikrobiológiailag aktív kobalamintartalma 62 mg (a meghatározási módszer azonos). A példa nem tér ki a mikrobiológiailag aktív kobalaminok „Bi2-vitamin”, illetve III-faktor arányára. A kitermelés 75,6% (a példában feltüntetett 86%-os kitermelés téves), amely jól egyezik a 2. példa 72%-os értékével. A bejelentés idejében a 159.638 számú szabadalmi leírásban ismertetett eljárás a technika akkori állásához viszonyítva kétségtelenül haladó volt, azonban néhány hátránya is van. Elsősorban a kitermelés alacsony (75,6—72%), amely ebben az esetben nagy hátrányt jelent, mert igen értékes termék előállításáról van szó. A 25—28% veszteség ugyanis feleslegesen drágítja a terméket. Másodsorban az eljárás csak laboratóriumi méretekben, szigorúan a példákban leírt módon reprodukálható, üzemi méretben (pl. 90 m3) a veszteség lényegesen magasabb, tapasztalataink szerint megközelíti, de sok esetben meghaladja az 50%-ot is. A veszteség okát a feldolgozás műveleti sorrendjében vizsgáltuk, és arra a megállapításra jutottunk, hogy ha a fentiekben részletesen ismertetett eljárás műveleti sorrendjét felcseréljük, úgy sem csökken a veszteség. Kísérleteink során azt találtuk, hogy abban az esetben, ha a fermentáció befejezése után a fermentlevet. majd a fermentlé szeparálása során kapott sűrítményt az üzemben megvalósítható mértékben a levegő oxigénjének és a fénynek kizárásával dolgozzuk fel. illetve tároljuk és a fermentlé, de döntő módon a sűrítmény keverését kiiktatjuk, majd hasonló körülmények között szárítjuk, úgy sem a fermentlé, sem a sűrítmény hatóanyagtartalma nem változik számottevően és a száraz biomassza Bi 2 -vitamin és III-faktor alakban meghatározott hatóanyagkitermelése a kiindulási fermentlé hatóanyagára számítva 90—97%. A találmány tehát azon az új felismerésen alapul, hogy a mező fii, metán termelő, vegyes populációval végzett B, 2-vitamin fermentációja során keletkező fermentlé, főleg azonban ennek sűrítménye állás közben az eddig alkalmazott üzemi körülmények között bomlik. A feldolgozás után eddig tapasztalt igen lényeges veszteség tehát nem a feldolgozás művelete során, hanem azt megelőzően a fermentáció és a feldolgozás között keletkezik. A találmány ezen veszteséget küszöböli ki, mégpedig igen egyszerűen, üzemi méretekben is könnyen megvalósítható megoldással. Megállapíthatjuk, hogy ilyen ismeretek ezideig nem álltak a szakemberek rendelkezésére, sőt azok előítéletét kellett a találmánnyal legyőzni, ugyanis a találmányunk megalkotásáig az volt a felfogás, hogy mind a fermentlé, mind a sűrítménye fénnyel és a levegő oxigénjével szemben stabil rendszer, amely csak hő hatására bomlik. Ezzel szemben 1.—3. táblázatunk bizonyítja (lásd az alábbiakban), hogy a fermentlé, de főleg a sűrítmény a jelenlévő enzimek hatására igen jelentős bomlást szenved. Kísérleteinket 90 m3 fermentlé feldolgozásával üzemi méretben végeztük, összehasonlító kísérleteinkben (a régi üzemi módszer szerint nyílt rendszerű tárolóban, levegő és fény jelenlétében) a fermentlé, illetőleg a sűrítmény B12 -vitamin és III-faktor tartalmának változását vizsgáltuk 24 órán át 5-5 óránkénti mintavétellel. Kísérleteinkben úgy a kiindulási anyagként használt fermentlé, mint a sűrítmény, valamint a biomassza biológiailag hasznosítható koba) amin-tartalmát nátrium-cianidos kezelés után B12-vitamin, ill. III-faktor alakjában határoztuk meg. Méréseink eredményeit az 1. és 2. táblázatban foglaltuk össze, illetőleg az 1. és 2. ábrán szemléltetjük. 1. táblázat A fermentlé bomlása „nyílt rendszerben” Tárolás ideje órában Bi2-vitamin tartalom III-faktor tartalom mg/1 veszteség %-ban mg/1 veszteség %-ban 0 35,0 7,5 5 32,5 7,2 6,5 13,5 10 30,0 14,2 5,2 30,8 15 29,0 17,0 5,0 33,4 20 28,0 20,0 5,0 33,4 24 27,5 21,5 5,0 33,4 2. táblázat A sűrítmény bomlása „nyűt rendszerben” B] 2-vitamin tartalom III-faktor tartalom Tárolás ideje órában mg/1 veszteség %-ban mg/1 veszteség %-ban 0 285,0 62,5 5 200,0 29,2 50,0 20,0 10 170,0 40,4 37,5 40,0 15 137,5 51,9 25,0 60,0 20 117,5 58,9 20,0 68,0 24 100,0 64,9 17,5 72,0 Az 1. és 2. táblázatból világosan kitűnik, hogy a mezofil metántermelő, vegyes populációval végzett fermentáció során kapott fermentlé, de különösen a sűrítmény „nyílt rendszerű” tárolás közben igen jelentős mértékben bomlik. A „nyílt rendszerű” tárolás és feldolgozás alatt olyan üzemi műveleteket és berendezéseket értünk, amelyben a fermentlé, illetőleg a sűrítmény állandóan friss (megújuló) levegővel érintkezik; közelebbről a nyüt rendszer alatt azt értjük, hogy a berendezésekben a levegő (pontosabban a levegő oxigén tartalma) intenzíven cserélődhat, és a fermentlé illetőleg a sűrítmény a keverés következtében állandóan friss levegővel érintkezhet. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
