176313. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmánykiegészítők előállítására
5 176313 6 Az „érintkezés” kifejezés alatt nemcsak a nyugalomban lévő anyag és a levegő közötti határfelületen lejátszódó folyamatot értjük, hanem és főleg a keverés közben fellépő állandóan megújuló határfelületek között lejátszódó folyamatot, továbbmenőleg a levegővel telt üres tartályba befolyó folyadéksugár és a levegő között lejátszódó határfelületi folyamatot is. A találmány szerint „zárt rendszerben” keverés nélkül a fermentlé, de főleg a sűrítmény állás közben nem bomlik. Vizsgálataink eredményét a 3. táblázatban (3. ábra) tüntettük fel. A táblázat csak a sűrítmény Bi2 -vitamin tartalmának változását tartalmazza, mert tapasztalataink szerint a jelentősebb bomlás a sűrítményben és nem a híg fermentlében következik be. Az 1. és 2. táblázatban foglalt adatokkal szemben ebben a kísérletünkben a méréseket nem öt óránként, hanem sűrűbben, 2 óránként végeztük. 3. táblázat A sűrítmény bomlása a találmány szerinti eljárásban. Tárolás ideje órában Bi2-vitamin tartalom III-faktor tartalom miig veszteség %-ban mg|l veszteség ' %-ban 0 367 72 2 363 1,1 72 — 4 360 1,9 70 2,8 6 355 3,3 69 4,2 8 354 3,5 68 5,6 10 350 4,6 67 6,9 12 350 4,6 66 8,3 14 345 6,0 66 8,3 16 342 6,8 65 9,7 18 340 7,4 63 12,5 20 335 7,7 61 15,3 22 332 9,5 61 15,3 24 326 11,2 60 16,3 A találmány szerinti eljárás tehát azon alapszik, hogy a mezofil, metántermelő vegyes populációval végzett fermentáció során keletkező fermentlé, de főleg a szeparálás során kapott sűrítmény a levegőnek az üzemben megvalósítható mértékű kizárása, de főleg keverésük elhagyása esetén nem bomlik. A találmány szerinti eljárás steril fermentációknál hasonló jó eredménnyel alkalmazható. A találmány szerinti eljárás előnyei: 1. A fermentlé, illetőleg a sűrítmény állás közben nem bomlik, szemben az eddigi eljárásokkal, amelyeknél a bomlás több mint 50% is lehet. 2. Az állati takarmánykiegészítők ily módon lényegesen olcsóbban állíthatók elő. 3. A megvalósítást igen könnyű kivitelezni. 4. Az állati takarmánykiegészítők biológiailag aktív kobalamin tartalma lényegesen nagyobb értékre állítható be, ellentétben az eddigiekkel. A találmány szerinti eljárást az alábbi példák szemléltetik. A példákban megadott Bl2-vitamin, illetőleg III-faktor értékek meghatározását az alábbiak szerint végeztük. A készítményből 1 g körüli mennyiséget 0,1 mg pontossággal 500 ml-es Erlenmeyer lombikba mérünk be, 300 ml desztillált vízben szuszpendáljuk és 5 ml 10%-os nátriumcianid oldatot adunk a lombik tartalmához. 10%-os vas(IlI)klorid oldattal a pH-értékét elektromos pH-mérő segítségével 5—6 közé állítjuk be. Az elegyet 10 percen át forraljuk, majd redős szűrőpapíron forrón leszűrjük. A csapadékot a szűrőpapírral együtt 100 ml desztillált vízben újra szuszpendáljuk, forraljuk, majd szűrjük. A szűrletet az első szürlettel egyesítjük és szobahőmérsékletre hűtjük, 500 ml-es választótölcsérbe öntjük és 50 ml 1:1 arányú fenol-kloroform (továbbiakban F:K) eleggyel összerázzuk. Emulzióképződés esetén az elegyhez néhány csepp jégecetet adunk. A fázisok szétválása után a B12 -vitamint és faktorokat tartalmazó fázist főzőpohárba engedjük. A vizes fázist újabb 30 ml 1:1 arányú F:K eleggyel összerázzuk és a fázisok szétválása után a B12-vi tanún t és a faktorokat tartalmazó fázist leengedjük és egyesítjük az előző F:K fázissal. Az extrákciót addig ismételjük, míg az F:K elegy színtelen marad. Az összegyűjtött F:K fázist visszaöntjük a választótölcsérbe, kétszer 20 ml desztillált vízzel átmossuk. Az F:K fázist visszaöntjük a választótölcsérbe, hozzáadunk 20 ml desztillált vizet, 60 ml acetont és 80 ml kloroformot. Ezután az elegyet összerázzuk és a fázisok szétválása után a felül elhelyezkedő Bi2-vitamint és a faktorokat tartalmazó vizes fázist külön kis lombikba fogjuk fel. A szerves oldószereket tartalmazó fázist visszaöntjük a választótölcsérbe és 10 ml desztillált vizzçl összerázzuk, majd elválás után a vizes fázist az előző vizes fázissal egyesítjük. Ezt a műveletet addig ismételjük, míg a vizes fázis színtelen marad. Az egyesített vizes fázisokat visszaöntjük a választótölcsérbe, 50 ml kloroformmal összerázzuk. A fázisok szétválása után a vizes fázist 100 ml-es mérőlombikba engedjük, és desztillált vízzel kvantitative bemossuk, majd a lombik tartalmát desztillált vízzel jelig kiegészítjük és homogenizáljuk. Ha a takarmánykiegészítő koncentrációja kb. 1 g/kg, akkor 20 ml-t porcelán bepárló edénybe pipettázunk és szárazra pároljuk, ha a koncentráció kb. 2 g/kg, akkot 10 ml-t veszünk ki a vizes oldatból. A beszárított színanyagot pár csepp desztillált vízzel feloldjuk és mikropipetta segítségével MN 214 típusú kromatografáló papírral kb. 6 cm hosszú csíkban kvantitative felvisszük. Egyidejűleg a csíkok mellé Bi2-vitamin kristály és III- faktor oldatot tartalmazó, a csíkok azonosítását célzó cseppeket viszünk fel. A futtató elegy összetétele: mozgó fázis: 0,4 káliumperklorátot 108 ml desztillált vízben oldunk, majd 0,6 ml 10%-os nátriumcianid oldattal és 300 ml szekunder butanollal összerázzuk, álló fázis: desztillált vízzel négyszeresére hígított mozgó fázis. A futtatást üvegkádban végezzük el, petricsészébe öntjük a mozgó fázist és ebbe állítjuk a kromatografáló papírt. A petricsészén kívül van az álló fázis, amely a kádban a megfelelő páratartalmat biztosítja. Amikor a csíkok jól láthatóan szétválnak a papíron, kivesszük, megszárítjuk, majd csíkonként szétvágjuk. Egy-egy csíkot apróra vágunk, külön -külön kémcsőbe rakjuk, és 10—10 ml desztillált vízben kioldjuk. Ezután jól összerázzuk a kémcsövet, majd átszűrjük egy tiszta, száraz kémcsőbe. Az oldatok extinkcióját 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
