176294. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antigének és antitestek meghatározására
15 176294 16 monokromátorból álló megvilágító egységet és az antigén-antitest reakció méréséhez használt mintát befogadó 3 mintaküvettát tartalmaz. Az 1 fényforrás például egy szokásosan alkalmazott volframlámpa lehet, amelynek a fényét a 2 monokromátor, így fényszűrő vagy prizma segítségével monokromatikussá tesszük és ilyen módon 0,6-2,4 mikrométer, előnyösen 0,8-1,4 mikrométer, különösen előnyösen 1,0—1,4 mikrométer közötti tartományban elhelyezkedő, meghatározott hullámhosszúságú fényt állítunk elő, és azt átvezetjük a 3 mintaküvetíán, valamint a 4 összehasonlító küvettán. A monokromátor minden olyan megoldás lehet, amely alkalmas arra, hogy a fenti hullámhossz-tartományba eső, monokromatikus fényt adjon. Használhatunk például interferencia-szűrőt, amely 1200±50nm hullámhosszúságú fényt szolgáltat, vagy kvarc- illetve üvegprizmát is alkalmazhatunk. Az ilyen módon monokromatikussá tett fénysugarat rés vagy lencse segítségével fókuszáljuk a 3 és 4 küvettán történő átvezetés előtt. A 3 mintaküvetta és a 4 összehasonlító küvetta átlátszó üvegből vagy átlátszó szintetikus gyantából, például akrilgyantából készülhet, és dobozszerű felépítésű lehet, négyzet- vagy téglalap alakú keresztmetszettel (amint az 5. ábrán látható). A küvetta szélessége, azaz az a és b falak (amelyeken a fénysugár áthalad) közötti távolság, illetve a fény felé eső és az azzal szemközti fal közötti távolság általában 0,5—4 mm, előnyösen pedig 1—2,5 mm. A fényáteresztő falak fényátbocsátásának mértéke előnyösen legalább 30%, célszerűen pedig 80% feletti a 0,6-2,4 mikrométer közötti hullámhosszúságú fénysugár esetén. A 3 mintaküvettába töltjük a reakcióelegyet, amelyet úgy kapunk, hogy valamely antigént és/vagy antitestet vagy elegyüket az oldhatatlan hordozórészecskékhez rögzített megfelelő antitesttel vagy antigénnel, célszerűen antifibrinogénnel, anti(humán chorion-gonadotropin)-nal, humán chorion-gonadotropinnal, oxitocinnal, anti(humán immunglobulin E)-vel, anti(humán immunglobulin G)-vel, anti(humán immunglobulin M)-mel, anti(sertés inzulin)-nal, anti(humán chorion-gonadotropin)-beta-alegységgel, humán gamma-globulinnal vagy anti(humán alfa-fetoprotein)-nel, cseppfolyós közegben a fentebb leírt találmány szerinti eljárással reagáltatunk. A 4 összehasonlító küvettában olyan összehasonlító mintát öntünk, amely csupán az oldhatatlan hordozórészecskék rögzített antitestnek vagy antigénnek a cseppfolyós közeggel készített diszperziója. A 3 illetve 4 küvettán áthaladó fénysugár az 5 illetve 6 fotocellához jut, ahol elektromos jellé alakul. A képződött elektromos jelek erőssége arányos a megfelelő fotocella által felfogott fény intenzitásával. Bármilyen 5 és 6 fotocellát alkalmazhatunk, azzal a feltétellel, hogy alkalmas a felfogott fény olyan elektromos jellé alakítására, amelynek az erőssége arányos a fényintenzitással. Például előnyösen használhatunk ólomszulfidelemeket. Az ilyen módon az 5 és 6 fotocellák által képezett elektromos jeleket a 7 erősítő segítségével önmagában ismert módon felerősítjük, és a 8 jelzőß egységről leolvassuk vagy íróberendezés álkalrnazása esetén regisztráljuk. Ha a 8 jelző- vagy íróegységet óraszerkezettel építjük össze, akkor lehetőség nyűik arra, hogy az extinkciót egy előre meghatározott idő elteltével mérjük, vagy pedig azt az időt határozzuk meg, amely ahhoz szükséges, hogy az extinkció egy előre meghatározott értéket érjen el. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazott berendezés előnyös kiviteli alakjánál a 3 mintaküvetta keverő- illetve mozgatóberendezéssel van ellátva, például egy, a küvettában elhelyezkedő, mozgatható keverőbottal. A 6. ábra szemlélteti a találmány szerinti berendezés 3 mintaküvettájában elhelyezett, a mintából és az érzékenyített hordozórészecskékből (például érzékenyített latexből) álló 9 elegy mozgatását biztosító keverőmechanizmus előnyös kiviteli alakját. Amint a 6. ábrán látható, a 3 küvettában levő 9 elegy mozgatásához az L-alakú 11 keverőbotot felfelé és lefelé mozgathatjuk, miközben a T-alakú 14 összekötőrudat felfelé és lefelé elmozdítjuk, ahol a 14 összekötőrúd a felső sima 14’ lapja felett a 12 forgatható tárcsával van kapcsolatban. A 12 forgatható tárcsát a 13 excentertengely hajtja meg. A 14 összekötőrúd a 15 csőben halad át a 17 fényámyékoló fedelén. A 15 cső a 17 fedélhez van egyébként erősítve. A 14 összekötőrúd a 12 excentertárcsa forgása hatására lefelé nyomódik, majd pedig a 17 fedél és a 14’ felső sima lap között a 14 összekötőrúd körül elhelyezkedő 16 rugó feszítőereje hatására ismét felfelé mozdul el. Abban az esetben, ha a 4. ábrán felvázolt berendezés 3 mintaküvettája például a 6. ábrán bemutatott kialakítású, a 3 mintaküvettát a napfénytől leárnyékolva kezelhetjük, és a meghatározandó mintából, valamint az érzékenyített hordozórészecskékből (érzékenyített latexből) álló 9 elegyet olyan módon keverhetjük az L-alakú 11 keverőbot segítségével, hogy közben a küvettákat a közeli infravörös tartományba eső kiválasztott hullámhosszúságú fénysugár megszakítása nélkül keverhetjük. Ezáltal meggyorsíthatjuk a minta és az érzékenyített hordozórészecskék közötti antigén-antitest reakciót, és arra is lehetőség van, hogy a reakciót közvetlenül egy előre megállapított reakcióidő eltelte után megszakítsuk, és pontosan meghatározzuk azt a reakcióidőt, amely után az extinkció egy előre meghatározott értéket ér el. A találmány szerinti eljárást az alábbi példák segítségével részletesen ismertetjük. 1. példa (1) Antifibrinogén-antitesttel érzékenyített latex-reagens készítése Glicinpufferrel készített, 2mg/ml koncentrációjú 10 ml anti-humánfibrinogén-antitest-oldathoz (pH = 9,6) 1 ml polisztirol-latexet adunk, amelynek az átlagos részecskeátmérője 0,481 mikrométer (a szilárdanyag-tartalma 10 súly%, és a Dow Chemical Co. cégtől szerezhető be). Az elegyet 30 percig 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
