176294. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antigének és antitestek meghatározására
13 176294 14 zásához, amely keskenyebb a látható tartományban yégzett színképelemzéshez használatos küvettáknál. így célszerűen 0,5—4 mm szélességű, előnyösen 1 -2,5 mm szélességű küvettákat alkalmazunk. Abban az esetben, ha valamely antigén vagy antitest nyomnyi mennyiségét kívánjuk meghatározni a lehető legnagyobb pontossággal - ami eddig csupán a radioimmun-vizsgálat alkalmazásával volt elérhető -, különösen előnyös az alábbi feltételek betartása: a) lehetőleg nagy egyensúlyi állandójú antigént vagy antitestet alkalmazunk, b) 0,3—0,6 mikrométer átlagos átmérőjű latex-részecskéket használunk, amelyek részecskeméret-eloszlása lehetőleg egy szűk tartományba esik, c) az extinkciót 1,2—1,4 mikrométer hullámhosszúságú fény segítségével határozzuk meg, d) viszonylag hosszú, például 1-3 óra közötti reakcióidőt alkalmazunk, e) az érzékenyített latex-részecskék koncentrációját megnöveljük, feltéve, hogy az extinkció mérhető marad. Ha viszont a reakciósebesség mérésével (a „B” kalibrációs görbét alkalmazva) viszonylag rövid idő alatt kívánunk egy ismeretlen mintát meghatározni, előnyös, ha f) viszonylag nagy átlagos átmérőjű latex-részecskéket alkalmazunk, g) a hordozórészecskék koncentrációját a latexben megnöveljük, feltéve, hogy az extinkció mérése elvégezhető, és h) lehetőleg rövid reakcióidőt alkalmazunk, például 5 másodperc és 10 perc közötti időt, előnyösen pedig 10 másodperc és 3 perc közötti reakcióidőt. Ha ebben az esetben az előre megállapított extinkció-érték eléréshez szükséges időt az ordináfin, a koncentrációt pedig az abszcisszán ábrázoljuk, mégpedig logaritmusos léptékben, akkor a „B” kalibrációs görbét egyenes vonal alakjában kapjuk. A találmányt a fentiek során a mintában jelenlevő valamely antigén és/vagy antitest meghatározásával kapcsolatban fejtettük ki, amely meghatározás azon alapul, hogy a minta antigénjét és/vagy antitestét érzékenyített hordozórészecskékkel agglutináljuk (azaz LA-rendszert alkalmazunk). A találmány szerinti eljárás olyan minta meghatározására is alkalmas, amelynél a fentebb említett agglutinációval szembeni gátló hatás képezi a mérés alapját (azaz LI-rendszert alkalmazunk). A hiányos antigéneket, például a hapténeket olyan módon határozhatjuk meg, hogy a találmány szerinti eljárást az LI-rendszerre alkalmazzuk. Ebben az esetben például az antigént a találmány szerint alkalmazott hordozórészecskékhez rögzítjük, és az így érzékenyített hordozórészecskéket kompetitiv reakcióba visszük egy olyan antitest adott mennyiségével, amelyet előzetesen meghatározott koncentrációjú antigénnel (például egy standard antigén-oldattal) reagáltattunk, majd pedig mérjük a kapott reakcióelegy extinkcióját. A fenti eljárást a standard antigén-oldat különböző koncentrációival megismételjük, és így megkapjuk a „C” kalibrációs görbét. Végül egy ismeretlen mintát is reakcióba viszünk meghatározott koncentrációjú ugyanilyen antitesttel, majd pedig a kapott reakcióelegyet az érzékenyített hordozó anyaggal reagáltatjuk. Ezeket a reakciókat gyakorlatüag ugyanolyan körülmények között kell végrehajtanunk, mint amüyen feltételeket a „C” kalibrációs görbe felállítása során alkalmaztunk. Ezután meghatározzuk az érzékenyített hordozórészecskékkel kapott reakcióelegy extinkcióját, és a „C” kalibrációs görbéről leolvassuk az ismeretlen mintában jelenlevő antitest mennyiségét (vagy koncentrációját). A fentebb említett LI-rendszer alkalmazásával az ismeretlen mintában jelenlevő antitestet úgy is meghatározhatjuk, hogy egy bizonyos antitestet rögzítünk az oldhatatlan hordozórészecskékhez. Kívánt esetben úgy is eljárhatunk, hogy eltérő típusú antigént és antitestet rögzítünk egyidejűleg az oldhatatlan hordozórészecskékhez, majd pedig meghatározzuk az ismeretlen mintában jelenlevő antigént és antitestet. így a találmány szerinti eljárás alkalmazásával igen nagyszámú antigén és/vagy antitest kvantitatív meghatározását végezhetjük el. Ilyen anyagok például a következők: 1. Betegek vagy véradók vérvizsgálatakor meghatározhatjuk például a vércsoport-anyagokat, az Auvagy HB-antigént vagy a vér más szennyező anyagait, vagy a fibrin/fibrinogén bomlástermékeket. Ez az utóbbi időben hasznosnak bizonyult olyan betegek gyógyulásának ellenőrzése során, akiknél veseátültetést hajtottak végre, vagy veséjük felmondta a szolgálatot. 2. A humán chorion-gonadotropin (hCG), amelynek meghatározása fontos szerepet játszik a terhesség megállapításánál vagy a chorionepitelioma gyógyulásának megállapításánál. 3. A humán chorion-gonadotropin vagy az ösztriol-glukuronid, amely a tüszőhormon anyagcsereterméke, s a vizeletben történő meghatározásuk a terhesség fenntartása szempontjából jelentős. 4. A vérben levő oxitocin, amely a jelenlegi feltevések szerint méhösszehúzódásokat okoz. 5. Mellékvesekéreg-hormonok, így a kortikoidok és az aldoszteron vagy az adrenokortikotrop hormonok (ACTH). 6. Inzulin, amelynek a meghatározása diabétesznél jelentős, vagy a tüszőhormont serkentő hormonok, ösztrogének, sárgatest, hormon, stb. 7. Gasztrin vagy szekretin, amelyek gyomor-bél hormonok. 8. Allergiában, szifiliszben, hemolitikus sztreptokokcidiózisban, rubeolában, autoimmun-betegségekben, például kollagenózisban és más fertőzéses betegségekben szenvedő betegek testfolyadékaiban jelenlevő antitestek. A találmány szerinti eljárás természetesen ezeknek az antigéneknek és/vagy antitesteknek a kvalitatív vagy félkvantitatív meghatározására is felhasználható. A találmány szerinti eljárás kivitelezéséhez például a 4. ábrán látható berendezést alkalmazhatjuk, amely tulajdonképpen egy 1 fényforrásból és 2 * 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
