176294. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antigének és antitestek meghatározására
9 176294 10 Amint a későbbiek során ismertetésre kerülő 4. példából kitűnik, 0,804 mikrométer átlagos részecskeátmérőjű polisztirol-latex alkalmazásakor jó összefüggést érünk el az antigén-antitest reakcióelegy extinkciója és az antigénkoncentráció között, abban az esetben, ha olyan hullámhosszúságú fényt alkalmazunk, amely legalább 1,5-szerese a részecskék átlagos átmérőjének, például körülbelül 1,2 mikrométer hullámhosszúságú fénynél, feltéve, hogy az antigén koncentrációja a mintában nem haladja meg a 0,6 mikrogramm/ml értéket. Ebben az esetben a találmány szerinti kvantitatív meghatározás 1,2 mikrométer vagy ennél nagyobb hullámhosszúságú fény alkalmazásával hajtható végre. Viszonylag kis átlagos részecskeátmérőjű latexrészecskék használatakor előnyös — amint ez a 3. ábrán látható — a közeli infravörös tartományba eső 0,8—1,4 mikrométer közötti hullámhosszúságú fény alkalmazása. Különösen előnyösen 1 —1,4 mikrométer közötti vagy ennél nagyobb hullámhosszúságú fényt használunk, amelynek a hullámhossza legalább kétszerese a hordozórészecskék átlagos átmérőjének. A találmány szerint a meghatározott antitestet vagy meghatározott antigént tartalmazó hordozóanyagból és a vizsgálandó folyadékban jelenlevő meghatározott antigénből, antitestből vagy elegyükből álló reakcióelegyet 0,6-2,4 mikrométer közötti hullámhosszúságú fénnyel világítunk meg, és először meghatározzuk azt a hullámhosszúság-tartományt, amelyben kvantitatív összefüggés áll fenn a vizsgálandó folyadékban jelenlevő antigén, antitest vagy elegyük (a reakcióterméket is beleértve) koncentrációjának változása és a reakcióelegy extinkciója között, majd pedig olyan fényt alkalmazunk az extinkció meghatározásához, amelynek hullámhossza e tartományon belül helyezkedik el, és a méréshez előnyös. A találmány szerint így mód nyílik arra, hogy a mintában jelenlevő antigén és/vagy antitest mennyiségét vagy koncentrációját meghatározzuk, olyan módon, hogy legfeljebb 1,6 mikrométer, előnyösen 0,1—1,0 mikrométer, különösen előnyösen 0,2—0,8 mikrométer átlagos átmérőjű oldhatatlan hordozórészecskéket alkalmazunk, valamely antitestet vagy antigént a hordozóanyaghoz rögzítünk, és ilyen módon a hordozóanyagot az antitesttel vagy az antigénnel érzékenyítjük, az érzékenyített hordozóanyagot a mintában jelenlevő antigénnel és/vagy antitesttel reagáltatjuk, és megmérjük a reakcióelegy extinkcióját 0,6—2,4 mikrométer közötti, előnyösen 0,6—1,8 mikrométer közötti, különösen előnyösen 0,8—1,4 mikrométer közötti, célszerűen pedig 1 —1,4 mikrométer közötti hullámhosszúságú fény alkalmazásával. Amint arra fentebb már utaltunk, olyan fény alkalmazása célszerű, amelynek hullámhossza legalább 1,5-szerese, előnyösen 2-szerese, különösen előnyösen pedig 2,5-szerese az oldhatatlan hordozórészecskék átlagos átmérőjének. A találmány szerint oldhatatlan hordozórészecskékként célszerűen olyan szerves polimerek mikrorészecskéit alkalmazzuk, amelyek gyakorlatilag oldhatatlanok a találmány szerinti meghatározáshoz alkalmazott cseppfolyós közegben, és az átlagos részecskeátmérőjük a fent megadott tartományon belül helyezkedik el. így alkalmazhatunk emulziós polimerizációval előállított szerves polimer-latexeket, például poüsztirolt és sztirol-butadién kopolimereket. Ugyancsak a találmány szerint használhatunk diszpergált coccus-baktériumokat, például Staphylococcusokat és Streptococcusokat, Bacillus prodigiosust, Rickettsia-t, sejtmembrántörmeléket, stb., továbbá szervetlen oxidokat, például szilíciumdioxidot és/vagy alumíniumoxidot, valamint ásványi anyagokat, fémeket, stb. mikrorészecskék formájában. A találmány szerint a hordozóanyag érzékenyítése céljából olyan antitestet vagy antigént rögzítünk az oldhatatlan hordozórészecskéken, például latex-részecskéket, amely reakcióba lép a mintában jelenlevő, meghatározandó antigénnel és/vagy antitesttel. Ehhez az antitestet vagy az antigént fizikai és/vagy kémiai adszorpcióval rögzíthetjük a hordozóhoz. Antitestek esetében fehérjékről van szó, míg az antigének különféle anyagokból, például fehérjékből, polipeptidekből, szteroidokból, poliszaccharidokból, lipoidokból, virágporból, stb. álló csoporthoz tartoznak. Korábban már egy sor eljárást ismertettek az antitestek vagy antigének, különösen azonban az antitestek oldhatatlan hordozórészecskékhez történő rögzítésére. Valamely hiányos antigén, például egy haptén oldhatatlan hordozóhoz való rögzítése érdekében előnyös a hordozó anyagok kémiai úton történő módosítása, majd pedig az antigénnek a módosított hordozó anyaghoz való kémiai kötése. Ellentétben az ismert eljárásokkal, amelyeknél a zavarosságot határozzák meg vagy pedig a közepes diffúziós állandót mérik lézersugár segítségével, a találmány szerinti eljárásnál olyan feltételeket biztosítunk, amelyeknél az antitesttel vagy antigénnel érzékenyített, oldhatatlan hordozórészecskék aktívan reakcióba lépnek a megfelelő antigénnel és/vagy antitesttel. A találmány szerint az antitesttel vagy antigénnel érzékenyített, oldhatatlan hordozórészecskéket (amelyeket a következőkben „érzékenyített hordozórészecskék” elnevezéssel említünk) szuszpenzió alakjában alkalmazhatjuk, amelynek koncentrációja legalább 0,05 súly%, előnyösen 0,1-1 súly%, különösen előnyösen pedig 0,2—06 súly%. Abban az esetben, ha az érzékenyített hordozórészecskék koncentrációja túlságosan nagy, mint ez a 2. ábrán is látható, a szuszpenzió fényáteresztő képessége olyan mértékben lecsökken, hogy megnehezül a találmány szerinti extinkciómérés. Abban a koncentrációtartományban, amelyben lehetséges az extinkció mérése, előnyös, ha az érzékenyített hordozórészecskék nagyobb koncentrációban vannak jelen a szuszpenzióban, mivel ilyen módon növelhető az antigének és az antitestek kvantitatív meghatározásának az érzékenysége. A találmány szerint és az ismert eljárásokkal ellentétben az érzékenyített hordozórészecskéket a stacionáriustól eltérő körülmények között, azaz nem állás közben visszük reakcióba az antigént és/vagy antitestet tartalmazó mintával. Előnyösen a reakciót a reakcióelegy mozgatása közben hajtjuk végre. Tekintettel arra, hogy a reakciót általában 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
