176294. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antigének és antitestek meghatározására
5 176294 6 antigént megfelelő antigénnel vagy antitesttel vagy elegyükkel cseppfolyós közegben reagáltatjuk, a reakcióelegyet 0,6-2,4 mikrométer közötti hullámhosszúságú fénnyel besugározzuk, ahol az alkalmazott fény hullámhossza 1,5-10-szerese a hordozórészecskék átlagos átmérőjének, és mérjük a reakcióelegy extinkcióját. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi a mintában jelenlevő antitest és/vagy antigén rendkívül pontos és gyors meghatározását, olyan módszer alkalmazásával, amely eltér a zavarosodást vagy a közepes diffúziós állandót meghatározó ismert módszerektől. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazott, 0,6—2,4 mikrométer közötti hullámhosszúságú fény a közeli infravörös tartományban vagy a látható tartomány azon részében helyezkedik el, amely a közeli infravörös mellett van. A találmány szerint előnyösen olyan fényt alkalmazunk, amely a közeli infravörös tartományban helyezkedik el, és hullámhosszúsága 0,8 —1,8 mikrométer, célszerűen 1—1,4 mikrométer. A molekulaszerkezet tanulmányozásánál vagy a molekulák tulajdonságainak vizsgálatánál ismertek azok a színképelemző eljárások, amelyeknél legalább 2,5 mikrométer hullámhosszúságú infravörös vagy legfeljebb 0,4 mikrométer hullámhosszúságú ultraibolya fényt alkalmaznak. A közeli infravörös tartományba, vagy az ezzel szomszédos látható tartományba eső fényt, amelyet a találmány szerinti eljáráshoz alkalmazunk, és amelyet az egyszerűség kedvéért a továbbiakban „a közeli infravörös tartományba eső fény”-nek nevezünk, mindeddig csak korlátozott mértékben használták. Azt találtuk, hogy a közeli infravörös tartományba eső fény alkalmazása különösen előnyös a találmány szerinti eljáráshoz, mivel igen jól áthatol vizes közegeken, így vízen, vizes oldatokon, stb., amelyek általában az antigéneket vagy antitesteket tartalmazó minták alapvető közegei (víz, szérumok, vizelet, sóoldatok, stb.), továbbá a fentebb említett latexek alapközegein. Különösen a 0,8-1,4 és az 1,53—1,88 mikrométer közötti hullámhosszúságú közeli infravörös tartományba tartozó fényt nyelik el igen csekély mértékben a vizes közegek. Továbbá azt tapasztaltuk, hogy amikor a legfeljebb 1,6 mikrométer, előnyösen 0,1—1 mikrométer átlagos átmérőjű, az antitesttel vagy az antigénnel érzékenyített oldhatatlan hordozórészecskéket a mintában jelenlevő antigénnel és/vagy antitesttel reagáltatjuk, és a reakcióelegyet a hordozórészecskék átlagos átmérőjénél 1,5-10-szer, előnyösen 2—10-szer nagyobb hullámhosszúságú, a közeli infravörös tartományba eső fénnyel a találmány szerint besugározzuk, a reakcióelegyen áthaladó fény intenzitásváltozása igen pontosan megfelel az antigén-antitest reakcióval bekövetkezett agglutináció mértékének. A találmány szerint alkalmazott fénynél tapasztalt áteresztés az A extinkciónak felel meg, amely spektrofotométerek, például az infravörös spektrometriában szokásosan alkalmazott készülékek segítségével meghatározható. Így az egyszerűség kedvéért a fényáteresztést a következőkben azextinkcióval fejezzük ki Az infravörös spektrométer segítségével meghatározott A extinkcióra a következő összefüggés érvényes: A = log- I ahol I0 a csak oldószert tartalmazó abszorpciós küvettán áthaladó fény intenzitása, I egy meghatározott koncentrációjú oldatot tartalmazó küvettán áthaladó fény intenzitása. így a fentebb említett fényáteresztésen a következőkben az egyszerűség kedvéért az A extinkciót értjük. A találmány szerint az A extinkciót olyan spektrométer segítségével határozhatjuk meg, amely hasonló a közeli infravörös tartományban használatos spektrofotométerekhez. Fényforrásként a fentebb említett közeli infravörös tartományba eső fényt alkalmazzuk, és a fenti képletet használjuk, ahol I0 a küvettán átvezetett, közeli infravörös tartományba eső fény intenzitása, amikor a küvetta antitesttel vagy antigénnel érzékenyített oldhatatlan hordozórészecskékből álló elegyet vagy olyan szuszpenziót tartalmaz, amely a hordozórészecskékből és a minta alapközegéből áll, I pedig a küvettán átvezetett, közeli infravörös tartományban eső fény intenzitása, abban az esetben, amikor a küvetta antitesttel vagy antigénnel érzékenyített oldhatatlan hordozórészecskékből álló szuszpenzió és az antigént és/vagy antitestet tartalmazó minta reakciójával képződő elegyet tartalmazza. Röviden, a fentebb említett A extinkció az I0/I aránynak felel meg. Ha a minta alapközege átlátszó folyadék, I0 értékét egyszerűen úgy határozhatjuk meg, hogy az antitesttel vagy az antigénnel érzékenyített oldhatatlan hordozórészecskék szuszpenzióját például vízzel megfelelő koncentrációra hígítjuk. A találmány szerinti eljárás további részletei és előnyei a leírás további részéből és a példákból ismerhetők meg, ahol a mellékelt ábrákra is hivatkozunk. Az 1. ábra a víz abszorpciós spektrumát mutatja be 0,6—2,4 mikrométer közötti hullámhosszúságú fény alkalmazásával. A felvételhez 1 mm vastagságú küvettát használtunk. A 2. ábra azt szemlélteti, hogy az extinkció hogyan változik a polisztirol-latex részecskék átmérőjével. A 3. ábra az extinkció változását mutatja egy antigén-antitest reakció reakcióidejének függvényében. A 4. ábra a találmány szerinti meghatározás kivitelezésére szolgáló berendezés sematikus felépítését ábrázolja. Az 5. ábra abszorpciós küvetta perspektivikus ábrázolása. A küvetta minták, ellenőrző minták vagy vakpróbák méréséhez egyformán alkalmas. A 6. ábra a találmány szerint előnyösen alkalmazott keverő berendezés vázlatos rajza. A 7. ábrán fibrinogénre vonatkozó kalibrációs görbe látható 1,2 mikrométer hullámhosszon. A kalibrációs görbe standard fibrinogén-oldat és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
