176260. lajstromszámú szabadalom • Eljárás emkefelin-analóg polipeptidek előállítására
7 176260 8 Miként már közöltük, az (I) általános képiétű új vegyületek és sóik melegvérűeken fájdalomcsillapító hatást fejtenek ki. A vegyületek fájdalomcsillapító aktivitását egereken vizsgáltuk Eddy és Leimbach módszere szerint [J. Pharmac. Exp. Therap. 107, 5 385—393 (1953)]. A vizsgálatokat a következőképpen hajtottuk végre: A kísérletekbe 22-25 g testsúlyú nőstény egereket vontuk be. Minden kísérlethez három állatot használ- 10 tunk fel. Az egereket 56 °C hőmérsékletű rézlemezre helyeztük (a rézlemez hőmérsékletét termosztáttal szabályoztuk), és feljegyeztük azt az „időt, amikor az állatok a hő hatására reagáltak (például hátsó lábukat nyalogatni kezdték). Az állatok általában 3-5 másod- 15 perc elteltével reagáltak a külső ingerre. Ezután az egereknek intravénás injekció formájában 100mg/kg vizsgálandó vegyületet adtunk be. A beadást követő 5, 10 és 30 perc elteltével az egereket ismét a fűtött rézlemezre helyeztük, és mértük a reakció bekövetkeztéig eltelt időt. Ha az állat 20 másodperc elteltével sem reagált a külső ingerre, az állatot leemeltük a rézlemezről. Ez a körülmény azt jelzi, hogy az adott vegyület a vizsgált dózisban maximális hatást fejt ki. Azokat a vegyületeket tekintettük hatásosnak, amelyek átlagosan legalább 3 másodperccel megnyújtották az állatok reakcióidejét. A hatásosnak bizonyult vegyületeket kisebb dózisokban újból vizsgáltuk. A példákban felsorolt valamennyi (I) általános képletű vegyület a fenti kísérletben 100mg/kg-os vagy annál kisebb dózisban hatásosnak bizonyult. A vegyületek egéren, intravénás adagolás esetén meghatározott LDS o -értéke jelentősen felülmúlta a maximális fájdalomcsillapító hatást kiváltó dózis-értéket. Néhány kísérlet eredményeit az A) táblázatban foglaljuk össze. A) táblázat Példa sz. Hatóanyag Képlet Dózis mg/kg Reakcióidő megnyúlása, másodperc LD50 mg/kg 49. H—Tyr—D—Alá—Gly—Phe-Leu—(tetrahidropirrolo) 100 15 256 52. H-Tyr-D—Alá—Gly-Phe-Pro-NC2 H5 20 16 245 78. H-Tyr-D-Ala—Gly-Phe-Leu-NH(CH2 )2 NHCH3 10 15 90 58. H—Tyr—D—Ser—Gly—Phe—Met—OCH3 50 15 464 34. H-Gly -Gly -Gly -Tyr-D-Ala-Gly -Phe—Leu-OCH3 100 14 385 Az (I) általános képletű vegyületeket és azok sóit a szokásos, nem-toxikus gyógyszerészeti hígító-, hordozó és/vagy segédanyagok felhasználásával gyógyászati készítményekké alakíthatjuk. 45 A gyógyászati készítmények például parenterálisan adagolható, steril, vizes vagy olajos oldatok vagy szuszpenziók lehetnek. Ezeket a készítményeket ismert módon állítjuk elő. A gyógyászati készítmények az új polipeptid-szár- 50 mazékok mellett egy vagy több egyéb fájdalomcsillapító hatású anyagot, például aszpirint, paracetamolt, fenacetint, kodeint, petidint vagy morfint, gyulladásgátló anyagot, például naproxént, indometacint és ibuprofént, neuroleptikus hatóanyagot, például 55 klórpromaizt, proklórperazint, trifluorperazint és haloperidolt, vagy egyéb nyugtató hatású vagy trankvilláns anyagot, például klórdiazepoxidot, fenobarbitont és amilobarbitont is tartalmazhatnak. Különösen előnyöseknek bizonyultak az intravé- 60 nás, intramoszkuláris vagy szubkután injekció formájában beadható gyógyászati készítmények, például az 1-50 mg/ml hatóanyagtartalmú steril vizes oldatok. Az új polipeptid-származékokat tartalmazó gyógyászati készítményeket a humán gyógyászatban 65 általában a fájdalom megelőzésére vagy csökkentésére használhatjuk fel, 2—150 mg hatóanyagnak megfelelő mennyiségű intramuszkuláris vagy szubkután injekció, illetve 1—100 mg hatóanyagnak megfelelő mennyiségű intravénás injekció formájában. A gyógyászati készítményeket a hatóanyag biológiai felezési idejének megfelelő (például a biológiai felezési idő 0,5-4-szeresét kitevő) időközönként adagolhatjuk. A készítményeket például napi 2—6 alkalommal adhatjuk be. Az új készítmények különösen előnyösen alkalmazhatók a sebészeti beavatkozást követő fájdalom csökkentésére. Ebben az esetben a készítményeket előnyösen a műtét során és közvetlenül a műtét után adjuk be a betegeknek. Az injektálható kompozíciókat megszakított dózisokban is beadhatjuk, akár injekció formájában, akár pedig úgy, hogy az infúziósán kezelt beteg esetén az infúziós folyadékhoz időről időre hatóanyagot adunk. Eljárhatunk úgy is, hogy a hatóanyagokat lassan adagolt intravénás infúzió formájában juttatjuk a szervezetbe. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 4
