176226. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 4-dezacetil- vagy 4-dezacetoxi-vinblasztin-3-karboxamid-származékok előállítására
3 176226 4 leírást). E származékok közül többen képesek a Pl 534 leukémiával beoltott egerek életének meghosszabbítására. Az egyik származék, ahol a vinblasztin 4-acetücsoportját klór-acetil-csoport helyettesíti, hasznos közbenső termék olyan, szerkezetileg módosított vinblasztin-vegyületek előállításához, melyekben N,N-dialkil-glicil-csoport helyettesíti a vinblasztin 4-acetilcsoportját (lásd a 3 387 001 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírást). Az utóbbi származékokhoz vezető kémiai reakciók során közbenső vegyidet, 4-dezacetil-vinblasztin jön létre. Ezt a közbenső terméket, melyben hiányzik a 4-acetilcsoport és nem-észterezett hidroxil-csoporttal rendelkezik, Hargrove toxikus anyagnak írja le, amely in vivo csekély kemoterápiás hatást mutat Pl 534 egész-leukémiával szemben [Doydia 27 340 (1964)]. Az I általános képletű vegyületek előnyben részesített csoportjához tartoznak a 4-dezacetoxi-vinblasztin, 3’-hidroxi-4-dezacetoxi-vinblasztin, dezoxi-vinblasztin amidjai és a fenti bázisok — kivéve azokat, ahol R hidrazino vagy azido csoportot jelent — gyógyászatiig elfogadható savaddíciós sói. A fentiekben említett alk-OH és alk—H csoportok jellemző példái a következők: metil-, 2-metil-pentil-, izohexil-, izopentil-, n-pentil-, n-hexil-, szek-hexil- etÜ-, izopropil-, n-butU-, szek-butü-, 2-hidroxi-n-hexil-, 2-hidroxi-etU-, 3-hidroxi-propil-, 2-hidroxi-propil-csoport és hasonlók. Az amin-bázisok alkalmas . gyógyászatiig elfogadható savaddíciós sói közé tartoznak a szervetlen savakból, mint hidrogén-kloridból, salétromsavból, foszforsavból, kénsavból, hidrogén-bromidból, hidrogén-jodidból, salétromsavból, foszforossavból és hasonlókból, valamint nem mérgező szerves savakból, mint alifás mono- és dikarbonsavakból, fenil-szubsztituált alkánkarbonsavakból, hidroxi-alkán- és alkándikarbonsavakból, aromás savakból, alifás és aromás szulfonsavakból stb. származó sók. így az ilyen gyógyszerészetiig elfogadható sók közé tartoznak a szulfátok, píroszulfátok, biszulfátok, szulfitok, biszulfltok, nitrátok, foszfátok, monohidrogén-foszfátok, dihidrogén-foszfátok, metafoszfátok, pirofoszfátok, kloridok, bromidok, jodidok, acetátok, propionátok, dekanoátok, kaprolátok, akrilátok, formiátok, izobutirátok, kaprátok, heptanoátok, propiolátok, oxalátok, malonátok, szukcinátok, szuberátok, szebacátok, fumarátok, maiatok, butin-l,4-dioátok, hexin-1,6-dioátok, benzoátok, klór-benzoátok, metil-benzoátok, dinitro-benzoátok, hidroxi-benzoátok, metoxi-benzoátok, ftalátok, tereftalátok, benzolszulfonátok, toluolszulfonátok, klór-benzolszulfonátok, xilolszulfonátok, fenil-acetátok, fenil-propionátok, fenil-butirátok, cifrátok, laktátok, 2-hidroxi-butirátok, glikollátok, malátok, tartarátok, metánszulfonátok, propánszulfonátok, naftalin-l-szulfonátok, naftalin-2-szulfonátok és hasonló sók. A vinblasztin olyan I általános képletű vegyület, ahol R metoxicsoportot, R1 acetoxicsoportot, R2 0-hidroxilcsoportot (a 4’-etilcsoport a-állású) és R3 és R4 hidrogénatomot jelent. Dezoxi-vinblasztint kapunk, ha az I általános képletben R2, R3 és R4 hidrogénatomot, R metoxicsoportot és R1 acetoxicsoportot jelent. A dezoxi-vinblasztinnak két izomeqe van, az „A” és a „B” izomer. Az „A” izomer esetében az R2 hidrogénatom (3- (felfelé) és a 4’-etilcsoport a-állású (lefelé). A „B” izomer /3-etilcsoportot és a-hidrogénatomot tartalmaz a C-4’ helyzetben. A „B” izomer 4!-dezoxi-leurozidinnek is nevezhető. A vinkadiolin a vinblasztin 3’-hidroxiszármazéka (azaz az R3 szubsztituens hidroxilcsoportot jelent). Olvadáspontja 218—220 °C (bomlás). IR (infravörös) abszorpciós maximumok: 3480 1745 és 1725 cm _1 Molekulasúly: 826 Tapasztalati képit: C4fiH58N4Oi0. Tömegion spektrum, m/e =826,170, 371. Vinkadiolint a következő eljárással állítunk elő: nyers vinka-alkaloidokat tartalmazó növények leveleit, azaz Catharanthus roseus-t (Vinca rosea-t) vízzel nem elegyedő oldószerrel, mint benzollal extraháljuk. A benzolt vizes borkősav jelenlétében ledesztilláljuk az elegyből. A kapott vizes savas kivonat pH-ját lúggal körülbelül 6-ra állítjuk be. Úgy is eljárhatunk, hogy a iveiket vizes savval kezeljük körülbelül pH3-nál és a képződött vizes fázist benzollal extraháljuk. A benzolos fázist elválasztjuk és elöntjük, és a vizes fázis pH-ját az előbbiek szerint körülbelül 6-ra állítjuk be. A dimer alkaloidokat ezután szerves oldószerrel, szokásosan benzollal vonjuk ki a vizes fázisból. A kivont alkaloidokon gélszűrést végzünk keresztkötéseket tartalmazó dextrán-gél (Sephadex G-25F) segítségével, mozgó fázisként 0,1 mól ammónium-citrát-puffert (pH = 3) használunk. A gélszűréses kromatográfíát körülbelül 1 atm nyomáson hajtjuk végre. Az eljárás során először a vinkrisztint, vinblasztint, dez-N-metil-vinblasztint, leuroformint, leurozint és vinrozidint tartalmazó dimer alkaloid-frakciót eluáljuk. A dimer alkaloidokat a pH = 3 pufferból úgy vonjuk ki, hogy a pH-t lúggal 7,0-ra állítjuk be és a képződött vizes oldatot vízzel nem elegyedő oldószerrel, előnyösen ismét benzollal extraháljuk. A benzol lepárlása után kapott maradékot etanolban oldjuk, melyből a leurozin közvetlenül kikristályosodik. A leurozin-kristályokat dekantálással elválasztjuk és a kapott felülúszót pH 4,2-ig 3%-os etanolos kénsavoldattal megsavanyítva a visszamaradó dimer alkaloidokat szulfátsókká alakítjuk át. A kivált sókat összegyűjtjük és a megfelelő szabad alkaloid-bázisokká alakítjuk át standard módszerek segítségével, például úgy, hogy a sókat vízben oldjuk, a pH-t ammónium-hidroxiddal 8,0-ra állítjuk be és a dimer alkaloidokat vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel, előnyösen metilén-kloriddal vonjuk ki. A metilén-kloridot bepárolva dimer alkaloid-keveréket kapunk, melyet azután nagy nyomáson alumínium-oxidon (III aktivitás) kromatografálunk, eluensként etü-acetát/metilén-klorid/víz (25 :75 :0,4) oldószer-rendszert használva. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
