176226. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 4-dezacetil- vagy 4-dezacetoxi-vinblasztin-3-karboxamid-származékok előállítására
5 176226 6 A kromatográfiánál 10,2-23,8 atm nyomást alkalmazunk. Amint a nagy nyomású kromatográfiában jártas szakember előtt ismeretes, készülékek kaphatók 272—340 atmoszférán végrehajtott eljárásokhoz és 510—544 atm nyomás is kivihetőnek látszik. Alkaloidok általában hatásosabban választhatók szét nagyobb nyomásokon. A nagy nyomású kromatográfiát nyomásálló szerelvénnyel ellátott rozsdamentes acélkészülékben hajtjuk végre. A kromatográfiás eljárásban az alkaloidokat a következő sorrendben eluáljuk: maradék leurozin, vinblasztin, dez-N-metil-vinblasztin, vinkrisztin és vinrozidin Az eluált frakcióban a dimer alkaloidot ismert standard módszerek segítségével, például vékonyrétegkromatográfiával azonosítjuk. Az ismert alkaloidok eluciója után az oszlopon több polárisabb dimer alkaloid marad vissza. Ezeket metanollal eluáljuk és mindaddig újra kromatografáljuk, amíg a vinkadiolint különálló, a poláris alkaloidfrakcióban jelenlevő többi dimer alkaloidtól mentes frakció formájában meg nem kapjuk. A 4-dezacetoxi-vinblasztin fizikai és kémiai jellemzői: olvadáspont = 183-190 °C (bomlás, metanolból átkristályosítva), [ö]q6 =+95,3° (c=l, kloroform). Molekulaion —M+ = 752, megfelelően a C44H56N407 tapasztalati képletnek. Elemzés a C44H56N407 összegképlet alapján: számított: C =70,19% H = 7,50%, N = 7,44% O = 14,87% talált C = 69,71% H = 7,47% N = 7,08% O = 15,00% 4-Dezacetoxi-vinblasztint a következő eljárással állítunk elő: nyers vinka-alkaloidokat tartalmazó, vizes ammóniával előzetesen megnedvesített növényi, azaz Catharanthus roseus (Vinca rosea) leveleket vízzel nem elegyedő oldószerre], mint benzollal extrahálunk. A benzolt vizes borkősavoldat jelenlétében ledesztilláljuk a kivonatból. A borkősavas réteget vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel extraháljuk és ammóniával meglúgosítjuk. A dimer alkaloidokat tartalmazó lúgos fázisból az alkaloidokat szerves oldószerrel, szokás szerint benzollal kivonjuk. A benzolt lepárolva amorf dimer alkaloidok elegyét kapjuk, melyeket benzolban oldunk és alumínium-oxidon (CAMAG-III. aktivitás) kromatografálunk. Az alkaloidok eluálási sorrendje: leurozin, vinblasztin, dez-N-metil-vinblasztin, leurokrisztin és leurozidin. A dimer alkaloidokat az eluált frakcióban ismert standard módszerekkel azonosítjuk, (például vékonyrétegkromatográfiával). A vinblasztint szokásosan benzol/kloroform (1 :1) oldószereleggyel eluáljuk. A vinblasztinfrakció kinyerésének módszerét részletesebben közli a 3 225 030 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás. A kapott vinblasztin-frakciók vékonyrétegkromatogramja azt mutatja, hogy azok kis mennyiségben egy második, 4-dezacetoxi-vinblasztinként azonosított alkaloidot is tartalmaznak. E második alkaloidot a következőképpen izoláljuk: a vinblasztinfrakciót standard eljárással a megfelelő szulfátsókká alakítjuk át és a szulfátokkal gradiens pH-elválasztási eljárást hajtunk végre, melynek során a szulfátokat 2%-os vizes citromsavoldatban oldjuk és a citromsavas oldatot kétszer benzollal extraháljuk. Ezután a pH-t ammónia segítségével 5,5-ig emeljük és még kétszer benzollal extraháljuk. A második frakciót alumíniumoxidon (III. aktivitás) kromatografáljuk. A kromatogram kifejlesztéséhez benzolt használunk. A frakciókat — melyek vékonyrétegkromatográfia szerint a vinblasztinon kívül egy második alkaloidot is tartalmaznak, — egyesítjük, alumíniumoxidon újra kromatografáljuk és a kromatogramot ismét benzollal fejlesztjük ki. Ezt az eljárást megismételjük. A frakciókat — amelyek főleg csak a második alkaloidot, a 4-dezacetoxi-vinblasztint tartalmazzák kevés vinblasztinnal — egyesítjük és metanolból átkristályosítjuk. Az átkristályosított 4-dezacetoxi-vinblasztint tovább tisztítjuk preparatív rétegkromatográfiával szilikagélen, 3:2:4 arányú dietil-amin/kloroform/benzol oldószerelegy-eluenst használva. A találmány szerinti vegyületek olyan származékok, amelyekben bizonyos ismert indol-dihidroindol alkaloidok 3 helyzetű metoxikarbonilcsoportját karboxihidrazid-, karboxazid-, karboxamidcsoporttá vagy ezek származékává alakítjuk át. E származékokat úgy állítjuk elő, hogy valamely I általános képletű vinblasztin-származékot, ahol R metoxicsoportot, R1 hidrogénatomot vagy acetoxicsoportot jelent és R2 és R3 jelentése a fenti, hidrazinnal reagáltatunk, és kívánt esetben a kapott, R helyén hidrazinocsoportot tartalmazó vegyületet nitrozáló reagenssel és kívánt esetben valamely a általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, mely utóbbiban R7 hidrogénatomot, -alk—H, vagy-alk-OH általános képletű csoportot jelent, ahol alk jelentése a fenti, és kívánt esetben egy kapott vegyületet gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sójává alakítunk át. A fenti azid-amin átalakítást Stoll és Huffmann eljárása szerint hajtjuk végre [Helv. Chim Acta 26,944(1943), lásd a 2 090 429 és 2 090 944 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírást is] használhatók. Az új származékokat az adott szénatomos képezett új csoport alapján nevezzük el. így például a vinblasztin 3-metoxikarbonilcsoportja metil-észter-funkciójának amid-funkcióval való helyettesítésével előállított vegyületet egyszerűen vinblasztin-3-karboxamidnak nevezzük, nem pedig vinblasztin-3-dez-karbometoxi-3-karboxamidnak. A szabad bázis-formájú vegyületek - beleértve a karboxamidokat, karboxazidokat és karboxhidrazidokat fehér vagy cserszínű amorf szilárd anyagok. Ha arra mód nyílik, az amidokat előnyösen savaddíciós sóik alakjában izoláljuk. Ezek a sók magas olvadáspontú, fehér, kristályos vagy amorf, vízoldható szüárd anyagok. A vegyületek előállítását közelebbről ismertetik a következő példák: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
