176215. lajstromszámú szabadalom • Eljárás közel 2:1 arányú ciklodextrin-indometacin zárványkomplex előállítására
5 176215 6 kiegészítésére további mennyiségű ciklodextrint használunk és így a biológiai közegben - a gyomorban - a komplexképzés egyensúlya még jelentősebb mértékben a kívánt irányba tolódik el, és ezért az ulcus-keltő hatás valószínűsége tovább csökken. A napi dózis orális adagolás esetén (a zárványkomplex indometacin tartalmára számítva) előnyösen 25—200 mg/kg testsúly, amely a nap folyamán egy vagy több részletben adható be. A találmányunk tárgyát képező eljárással előállított új komplex számos jelentős fizikokémiai és gyógyászati előnnyel rendelkezik. így a komplex az indometacin gyulladásgátló hatásának megtartása mellett az indometacinnál lényegesen gyengébb ulcus-keltő mellékhatást mutat, ami az indometacin gyulladásgátló és terhességvédő alkalmazását a káros mellékhatás jelentős csökkentése révén sokkal kedvezőbbé teszi. A komplex oldékonysága nagysági eniiekL.’I felülmúlja az indometacinét. Felszívódási vizsgálatok azt mutatták, hogy a komplex formájában adagolt indometacin magasabb vérszintet biztosít a szabad indometacinnál, és a komplexből az indometacin felszívódása jobb hatásfokkal történik, mint a szabad formában adagolt indometacin esetében. Eljárásunk további részleteit a példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. 1. példa 0,01 mól ß-ciklodextrin telített vizes oldatához (11,35 g ß-ciklodextrint oldunk 110 ml vízben) 70 °C-on hozzáadjuk a számított (2 mól ß-ciklodextrin : 1 mól indometacin) mennyiségű indometacin acetonos oldatát, (1,78 g indometacin oldva 20 ml acetonban) állandó keverés mellett. Az oldatok elegyítése után a reakcióelegyet 6 órán át hűtjük, majd 12 órán át jégen hútjük. Hűtés közben fehér kristályos csapadék válik le, melyet leszűrünk, hideg acetonnal vagy éterrel mosunk, majd foszforpentoxid felett szárítjuk. A komplex indometacin tartalmát úgy határozzuk meg, hogy a kristályos anyagot vízben enyhe melegítéssel oldjuk, majd alkohollal megbontjuk. Ezután fotometráljuk 320 nm-nél. A komplex indometacin tartalma 14%, a mólarány ß-ciklodextrin : indometacin = 1 : 0,46. A komplexből kiszabadított és az eredeti indometacin UV spektrumát vizsgálva eltérés nem tapasztalható. A komplexképzés tényét az alábbi megfigyelések igazolják. Oldékonyságvizsgálatok: Mind az indometacin, mind a 2 :1 mólarányú ciklodextrin komplexe pH 2-nél vízben gyakorlatilag oldhatatlan. pH 4-néí a komplex oldékonysága 33%-kal, pH 6-nál 112%-kal, pH 7-nél 223%-kal és pH 8-nál több, mint 1000%-kal nagyobb, mint az indometaciné. Vékonyréteg-kromatográfiával igazoltuk, hogy ilyen körülmények között az indometacin bomlása nem következik be. Az indometacin, ß-ciklodextrin, valamint ezek 2 :1 mólarányú zárványkomplexének IR-spektrumában jelentős különbség található, ugyanis a p-klór-aril-csoportra jellemző 1618 cm-1 sáv a komplexben eltűnik. Röntgendiffrakciós pordiagramm felvétele azt mutatta, hogy a ciklodextrinre jellemző 2 <» = 10°-nál megjelenő intenzív maximum a komplexben 2 00 = 10,5°-ra tolódik el. A Chem. Pharm. Bull. 23, 3062, (1975) közlemény szerint liofilezéssel készített ciklodextrin-indometacin keverék röntgendiffrakciós diagrammja nem mutatott szignifikáns jellemzőket. Diffúziós vizsgálatok: Diffúziós cella két oldalát féligáteresztő hártya választja el. A cella egyik felébe 7 pH-jú pufferben indometacint helyezünk, a másik oldalra csak tiszta puffert. Négy óra múlva szobahőmérsékleten az indometacin megoszlása a két cellaoldal között 50 :50%, az egyensúly teljesen beállt. Ha az egyik oldalra változatlanul indometacin-puffer oldatot helyezünk, a másik oldalra azonban ß-ciklodextrin ugyanolyan pufferes oldatát, akkor négy óra után a ß-ciklodextrines oldalon több lesz az indometacin mint az eredeti, indometacinos oldalon, komplexképzés révén a ciklodextrin valósággal „átszivattyúzza” az indometacin egy részét. Ha már a kiinduláskor a cella egyik oldalára ß-ciklodextrin : indometacin 2 :1 mólarányú komplexének oldatát helyezzük, a másik oldalra pedig üres pufferoldatot, akkor négy óra után még több, mint 70%-a az indometacinnak a kiindulási oldalon található, az egyensúly csak több, mint tíz óra után érhető el. Optikai rotáció diszperziós vizsgálatok: A ciklodextrin UV abszorpciót nem mutat, de rendelkezik forgatóképességgel, az indometacin viszont rendelkezik UV abszorpcióval, de nem tartalmazván aszimmetriás szénatomot, nem rendelkezik optikai forgatóképességgel. Az a tény, hogy a 2 :1 mólarányú komplex mind forgatóképességgel, mind UV abszorpcióval rendelkezik, azt eredményezi, hogy az eredeti abszorpciós sávok tartományában indukált Cotton-effektusok jelennek meg. A cirkulárdikroizmus spektrumok azi bizonyítják, hogy még 10”4 mólos oldatban is a komponensek 10-20%-a asszociált állapotban fordul elő, tehát a komplex meglehetősen stabilis. Vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálat: Szilikagél G rétegen kloroform-etanol-aceton = 98 :1,5 :0,5 arányú eleggyel futtatva és a kromatogrammot 1 g p-dimetilamino-benaldehid + 50 ml 36%-os sósav + 50 ml etanol elegyével permetezve, majd 50 °C-ra melegítve az indometacin Rf értéke 0,92, az indometacin-ciklodextrin 2 :1 mólarányú komplexé csak 0,10. pK értékek meghatározása: 1 :1 arányú víz-etanol efegyben oldottunk 0,1 mói/liter kálium-kloridot, és 10~3 mól/liter indometacint, ciklodextrin-indometacin 1 :1 mólarányú komplexét és ciklodextrin-indometacin 2 :1 mólarányú komplexét 25 °C-on. Az oldatokat üvegelektród alkalmazásával nátriumhiJioxiddal titrálva meghatároztuk a pK értékeket. Az indometacin pK értéke 5,39, az 1 :1 mólarányú komplexé 5,43 (tehát gyakorlatilag ugyanaz, mint az indometaciné), a 2 :1 mólarányú 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
