176189. lajstromszámú szabadalom • Eljárás DL és D-2- amino- 1- butanol előállítására

3 176.189 4 Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerinti eljárás első lépése akkor hajtható végre a legjobb eredménnyel, ha az acetonitrilt fölöslegben használjuk. Figyelembe véve, hogy az első lépésben felhasznált reagensek közül az acetonitril a legkölt­ségesebb, szakember számára előnyösebbnek látszana az a megoldás, amellyel az acetonitril szükséges mennyisége csökkenthető lenne. A találmány szerinti eljárás első lépésében a klór a beadagolt butén-1 -gyei is reakcióba lép és 1,2-diklór­­-butént képez. Acetonitril- fölösleg jelenlétében a reakció az N -( 1 -(klórmetil)-propü)-acetimidoil-klorid képződésének irányába tolódik el, tehát visszaszorít­ható a melléktermék képződése. Az N-(l-(klórmetil)­­-propil)- acetimidoil-klorid hidrolíziséhez szükséges mennyiségű vizet a klór és a butén-1 beadagolása előtt, alatt vagy után adhatjuk a rendszerhez. A jelenlévő víz hatására az N<l<klórmetil)-propil)-ace­timidoil-klorid N- ( 1 -{klórmetil)-propil)-acetamiddá alakul. A hidrolízis során felszabaduló sósav viszony­lag lassan reagál a jelenlévő acetonitrillel, így az acetonitril-fölösleg legalább 95%-át csökkentett nyo­máson végzett desztülációval elkülöníthetjük a ren­­szerből, és az elkülönített acetonitrilt ismét vissza­vezethetjük a szintézisbe. Az acetonitril regenerálásá­nak lehetősége fokozza az eljárás gazdaságosságát. Amennyiben túl nagy acetonitril-fölösleget alkal­mazunk és az eljárást szakaszosan végezzük, a reakció végrehajtásához nagyméretű berendezésekre van szük­ség. Ezzel szemben ha az eljárást folyamatos üzemben végezzük, kisebb méretű berendezések használatakor is biztosíthatjuk a nagy acetonitril-fölösleget. Az acetonitril fölöslegét visszavezethetjük a kiindulási lépésbe. Ha az N-(l - (klórmetil)-propil)-acetimidoil-klorid hidrolízise az acetonitril lepárlásakor még nem ment teljes mértékben végbe, a hidrollízis teljessé tétele érdekében a párlási maradékhoz vizet adhatunk. Az N-(l ÿklôrmetil)-propil)-acetimidoil-klorid N-(l -(klór­­metil)- propil)- acetamidhoz vezető hidrolízisét gyen­ge bázisok, például kalcium-karbonát, kalcium-oxid, kalcium-hidroxid, nátrium-karbonát, nátrium-hidro­génkarbonát, kálium-karbonát, kálium-hidrogénkar­bonát, bárium-karbonát bagy stroncium-karbonát be­adagolásával gyorsíthatjuk. Bázis alkalmazására azon­ban nincs szükség akkor, ha a képződött N-(l-(klór­­metilj-propil)- acetamidot további hidrolízissel DL—2- -amino-l-butanollá kívánjuk alakítani. A hidrolízis lezajlása után az 1,2-diklór-butánt csökkentett nyo­máson végzett desztülációval eltávolítjuk a rendszer­ből. Az acetonitrü és az 1,2-diklór-bután eltávolítása után kapott N-(l-(klórmetil)-propil)-acetamid megfe­lelő tisztasági fokkal rendelkezik ahhoz, hogy közvet­lenül DL-2-amino-l-butanol-hidrokloriddá alakítható legyen. Ez az utóbbi művelet igen jó minőségű, további reakciókban közvetlenül felhasználható ter­méket szolgáltat. Kívánt esetben a találmány szerinti eljárás első lépésében képződött N-(l-(klórmetU)-propü)-acetimi­­doil)-kloridot elkülöníthetjük, előnyösebben járunk el azonban akkor, ha az N—(l-(klórmetü)-propU)-aceta­­midoü-kloridot elkülönítés nélkül közvetlenül N-(l~ (klórmetÜ)-propü)-acetamiddá hidrolizáljuk, azaz a találmány szerinti eljárás első két lépését egyszerre hajtjuk végre. Ebben az esetben az exoterm reakciók könnyebben kézbentartahatók, és jelentősen csökken az eljárás idő- és műveletigénye. A klórozás lezajlása után kívánt esetben a hidrolízishez szükségesnél ídssé nagyobb mennyiségű vizet adhatunk a rendszerhez. Az acetonitrilt az N- 1-(klórmetü)-propil)- ace­­timidoü-klorid vagy az N-(l -(klórmetü)-propil)- ace­­tamid képződése után egyaránt eltávolíthatjuk; elő­nyösen úgy járunk el, hogy az acetonitrüt az N—(1- (klórmetü)-propü)- acetmidhoz vezető hidrolízis lezaj­lása után távolítjuk el. Az 1,2-diklór-butánt az N-(l~ /klórmetü/-propü)-acetimidol-klorid kialakulása vagy azN-(l-/klormetü/-propíl)-acetamidhoz vezető hidrolí­zis lezajlása után desztüáljuk le: e műveletben az 1,2-diklór- bután egy részét vagy teljes egészét eltávo­líthatjuk. Eljárhatunk úgy is, hogy az 1,2-diklór-bután egy részét vagy teljes mennyiségét csak a DL-2-ami­­no-1-butanol kialakulása után távolítjuk el a rendszer­ből. Az 1,2-diklór-butánt célszerűen az N-(l-(klór­­metü)-propü)- acetamidhoz vezető hidrolízis lezajlása után távolítjuk el, ekkor ugyanis a szintézis következő lépésében kisebb térfogatú elegyet kell kezelnünk és a második hidrolízis-lépés kisebb térfogatú berendezé­sekben is megvalósítható. A végtermékként kapott DL—2-amino-l-butanoltól víz jelenlétében, azeotrop desztülációval egyszerűen és teljes mértékben eltávo­líthatjuk az 1,2-diklór-butánt. Az N-(l -(klórmetU)-propü)- acetamid hidrolízisét a következőképpen hajthatjuk végre: Az N-(l-(klórme­­tü)-propü)-acetamidot tartalmazó vizes reakcióelegy­­hez metanolt adunk, és a rendszert visszafolyatás közben forraljuk. A hidrolízis során melléktermék­ként képződött metüacetátot desztülációval távolít­juk el. Maradékként DL—2-amino-l-butanol-hidro­­kloridot kapunk. Ezt a műveletet célszerűen katali­tikus mennyiségű sósav jelenlétében hajtjuk végre. Amennyiben a találmány szerinti eljárásban köz­benső termékként képződő N-(l-(klórmetü)-propU)­­acetimidoü-kloridot el kívánjuk különíteni, az eljárás első lépését vízmentes körülmények között kell végre­hajtanunk, és a kapott elegyből vákuumdesztillációval el kell távoUtánunk az acetonitrüt és az 1,2-diklór-bu­tánt. Ha a szintézist az N-(l-(klórmetü)-propil)- aceta­mid hidrolitikus kialakítása után kívánjuk leálHtani, az acetonitrüt és az 1,2-diklór-butánt előnyösen enyhe körülmények között távolítjuk el. A hidrolízis kézbentarthatóságának fokozására a reakcióelegyhez célszerűen gyenge bázist adunk. Ha a szintézist a DL-2 -amino-1-butanol hidrolitikus kialakításáig kí­vánjuk folytatni, az első hidrolízis-lépésben felszaba­dult sósavat a végtermék hidrokloridjánakelőálütására ra használhatjuk fel. A DL —2-amino-l-butanol-hidroklorid előálUtása során a folyamatba visszavezetendő acetonitrüt az N—(1-(klórmetü)-propü)- acetamid kialakítása után vákuumdesztillációval el keü távolítanunk a rendszer­ből. Abban az esetben ugyanis ha az acetonitrüt ebben a szakaszban nem távohtjuk el, a DL-2 -amino­­-1-butanol-hidrokloridhoz vezető lépés során az aceto­­nitrü is hidrolízist szenved, és ecetsavat és ammóniát képez. Az ammónia rendszerint ammoniumklorid for­májában válik ki a rendszerből, az acetonitrü hidrolí­zisekor képződő ecetsav pedig metüésztere formájá­ban könnyen eltávolítható, így a melléktermékek elkülönítése nem okoz különösebb problémát, a hidrolízis okozta acetonitrü-veszteség azonban rontja az eljárás gazdaságosságát. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents