176166. lajstromszámú szabadalom • Új eljárás 5-amino-1,2,3-tiadiazol előállítására
5 176166 6 így metanol, etanol, benzol, toluol, xilol, tetrahidrofurán vagy dioxán alakjában adagoljuk, a gyakorlatban azonban előnyösen cseppfolyós állapotban alkalmazzuk. A reakciót —70 °C és 120 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen azonban a reakcióelegy forráspontján valósítjuk meg, 1-10 atmoszféra, előnyösen 1 atmoszféra nyomáson. A reagenseket moláris mennyiségekben adagoljuk, az ammóniát azonban célszerűen fölöslegben, előnyösen 1—20 egyenértéknyi mennyiségben. A reakciót mint addíciós-eliminációs reakciót sav, illetve Lewis-sav katalizátor jelenlétében is megvalósíthatjuk. Lewis-savként példaképpen megnevezzük az alábbiakat: higany(II)klorid, ammóniumszulfát, ammóniumklorid, ammóniumbromid, higany(II)bromid, (CH3)3Si0S02CF3, óntetraklorid, brómtrifluorid és p-toluolszulfonsav-hidrát. Célszerűen úgy járunk el, hogy a halogén komponenst —60 PC és —35 °C közötti hőmérsékleten, normál nyomáson folyékony ammóniába csöpögtetjük, és 1—8 órán át visszafolyató hűtő alatti forralással reagáltatjuk. A reakció során keletkező ammónium-sók általában katalizálják a klór-kicserélődést. A reakció befejeződése után az ammónia fölöslegét ledesztilláljuk, és az 5-amino-l,2,3-tiadiazolt az ammónium-sótól valamely alkalmas szerves oldószerrel, így etilacetáttal, metilénkloriddal, acetonnal, metanollal vagy etanollal végzett kimerítő extrahálással elválasztjuk, és vízből közvetlenül kristályosítjuk. Ily módon az 5-amino-l,2,3-tiadiazolt nagyon tiszta állapotban és csaknem kvantitatív kitermeléssel kapjuk, további reakcióhoz nincs szükség a nyerstermék tisztítására. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. « 1. példa a) Klórmetilidénaminokarbaminsavetilészter előállítása 550 g (3,5 mól) 50%-os vizes klóracetaldehid-oldatot 3000 ml vízzel felhígítunk, hozzáadunk 10 g Celite 545-t, hogy megkössük a leváló gyantát, és redős szűrőn át 6-literes, 3-nyakú, keverővei és hőmérővel ellátott gömblombikba szűrjük. Jeges hűtés közben, 15 perc alatt keverés közben hozzáadjuk 364 g (3,5 mól) hidrazinohangyasavetilészter 360 ml vízzel készített oldatát. Eközben a belső hőmérsékletet 0 és 5 °C között tartjuk. Azonnal sűrű, fehérszínű kristálypép keletkezik. 30 percen át szobahőmérsékleten keverjük, majd a kristályokat leszűrjük, körülbelül 6 liter vízzel mossuk, és vákuumban 30 °C hőmérsékleten súlyállandóságig szárítjuk. Hozam: 525,98 g (91,3%), olvadáspont: 120— -121°C. A vegyület alkoholból átkristályosítható. Elemzési eredmények: számított: C =36,48%, H = 5,51% a =21,54%, N= 17,02%, talált: C =36,91%, H = 5,46%, a =21,37%, N =16,93%. b) 2-Klóretilidénaminokarbaminsavetilészter előállítása 250 ml-es, keverővei, hőmérővel és visszafolyató hűtővel ellátott 3-nyakú gömblombikban 60 ml vizet és 0,8 ml tömény sósavat 90°C-ra melegítünk, összekeverjük 15,2 g klóracetaldehiddietilacetállal, és az elegyet 15 percen át 90—100°C hőmérsékleten keverjük. Ezután 30°C-ra hűtjük, és 10 perc alatt hozzácsöpögtetjük 12,5 g hidrazinohangyasavetilészter 40 ml vízzel készített oldatát. Fehérszínű kristálypép keletkezik. 15 percen át tartó keverés után leszűrjük, 30 ml jeges vízzel kimossuk, és vákuumban, szobahőmérsékleten súlyállandóságig szárítjuk. Fehérszínű kristályokat kapunk. Hozam: 14,4 g (87,5%), olvadáspont: 120— -121 °C. Hasonlóképpen eljárva állíthatjuk elő az alábbi vegyületeket: 2-brómetilidénaminokarbaminsavetilészter, olvadáspont: 126—127 °C, 2-klóretilidénaminokarbaminsavmetilészter, olvadáspont: 129—130 °C, klóracetaldehidszemikarbazon, olvadáspont: 132—133 °C. 2. példa 5-Klór-l ,2,3-tiadiazol előállítása 2-literes, keverővei, hőmérővel, visszafolyató hűtővel és gázbevezetővel ellátott, 3-nyakú gömblombikban 110 ml (1,5 mól) tionilkloridot 5 °C hőmérsékletre hűtünk, és 5 perc alatt összekeverjük 82,3 g 2-klóretilidénaminokarbaminsav-etilészterrel. Eközben a belső hőmérséklet 20 °C-ra emelkedik. A reakcióelegyet 15 percen át jégfürdőben, majd 2 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Gázfejlődés közben sötétzöld színű reakcióelegy képződik. Ezt 15 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd a már barnaszínű reakcióelegyet 5—20 °C belső hőmérsékleten lassan összekeverjük 600 ml telített nátriumhidrogénkarbonát-oldattal, majd vízgőzdesztillációnak vetjük alá. 1 liter desztillátumot fogunk fel. A klórtiadiazol sárgaszínű folyadék alakjában elkülönül. Elválasztjuk, és a desztillátumot 2 x 200 ml pentánnal extraháljuk. A nyersterméket a pentános extraktumokkal együtt magnéziumszulfát felett szárítjuk, és vákuumban 40 °C hőmérsékleten és 200 Hgmm nyomáson bepároljuk. Hozam: 46,0 g (nyerstermék alakjában, amely desztilláció nélkül használható fel a következő lépéshez). A nyerstermék desztillációjával 39,1 g (65,1%) 5-klór-l,2,3-tiadiazolt kapunk, amelynek forráspontja 30 Hgmm nyomáson 58—62 °C és olvadáspontja körülbelül 20 °C. Elemzési eredmények: számított: C = 19,92%, H = 0,84%, a =29,41%, N =23,24%, talált: C =20,14%, H = 1,01%, a =31,00%, N =23,22%. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
