176159. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolinmetilfoszfóniumsók előállítására
3 176159 4 Zbiral és Hugi a Phosphorus, 2,24(1972) szakirodalmi helyen ismertet. A szakirodalomból nem ismert V általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy egy halogénvinil-alkil-ketont vagy halogénvinil-fenil-ketont trifenil-foszflnnel reagáltatunk. Ha Rj hidrogénatomot jelent, akkor egy trifenil-béta-formilvinil-foszfónium-halogenid egy béta-halogén-allilalkohol oxidálása, majd a kapott közbenső termék trifenil-foszfinnal végzett reagáltatása útján állítható elő. Az R helyén alkoxi-karbonil- vagy karboxicsoportot hordozó I általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy egy, R helyén trihalogénmetilcsoportot hordozó I általános képletű vegyületet, vagyis egy Ib általános képletű vegyületet — ahol R’” jelentése egy trihalogénmetilcsoport — a megfelelő alkoxi-karbonil-származék, vagyis egy la általános képletű vegyület — ahol R2 1—6 szénatomos alkilcsoportot jelent - előállítására egy megfelelő glkohol, előnyösen metanol vagy etanol fölöslegével, vagy pedig- a megfelelő karboxi-származék előállítására egy közömbös szerves oldószerben vízzel reagáltatunk. A reagáltatást rendszerint szobahőmérsékleten végrehajthatjuk, de dolgozhatunk visszafolyató hűtő alkalmazásával a reakcióelegy forráspontjának megfelelő hőmérsékleten. A reakció rendszerint rövid időn belül végbemegy, de kívánt esetben a reakcióidő akár egy éjszakán át tartó is lehet. Miként említettük, használhatjuk a reakciópartnerként alkalmazott alkoholt fölöslegben, de dolgozhatunk úgy is, hogy az alkoholt vagy a vizet kisebb mennyiségekben használjuk, és egy olyan közömbös szerves oldószerben hajtjuk végre a reagáltatást, mint például az acetonitril-, dimetil-szulfoxid, etil-acetát vagy a tetrahidrofurán. A kívánt I általános képletű termékek rendszerint kiváló hozammal, sőt gyakran kvantitatíve képződnek. Eljárhatunk előnyösen azonban úgy is, hogy egy I általános képletű trihalogénmetil-származékot nem különítünk el, hanem in situ tövábbreagáltatunk. így például triklór-acetamidint trifenil-béta-acetilvinil-foszfónium-bromiddal vagy -kloriddal metanolos oldatban szobahőmérsékleten és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten reagáltathatunk, amikor is a kezdetben képződő 2-trihalogénmetil-származék metanollal azonnal reakcióba lép a megfelelő 2-metoxikarbonil-származékot adva. Más alkoxi-karbonil-származékok hasonló módon állíthatók elő. Az R helyén hidrogénatomot hordozó I általános képletű vegyületek, vagyis a II általános képletű vegyületek úgy állíthatók elő, hogy egy, R helyén —S02H, alkoxi-karbonil- vagy karboxicsoportot hordozó I általános képletű vegyületet addig hagyunk állni vagy hevítünk, míg a gázfejlődés - kéndioxid vagy széndioxid fejlődhet — be nem fejeződik. E művelet mintegy —10 °C és mintegy 250 °C közötti hőmérsékleten hajtható végre. így például az R helyén -S02H csoportot hordozó I általános képletű vegyületek igen gyorsan, -10 °C és 120 °C közötti hőmérsékleten elbomlanak, míg az R helyén alkoxi-karbonil- vagy karboxicsoportot hordozó I általános képletű vegyületek hevítés hatására 150 °C és 250 °C, előnyösen 170 °C és 200 °C közötti hőmérsékleten bomlanak el. Rendszerint a karboxi-származékok bomlási hőmérséklete azonos vagy magasabb az adott vegyület olvadáspontjánál. Alacsonyabb hőmérsékletek alkalmazhatók akkor, ha valamilyen finoman aprított fémsót vagy fémet, például réz/II/-oxidot vagy fémrezet adagolunk a reakcióelegyhez. Szakember számára nyilvánvaló, hogy egy, R helyén —S02H csoportot hordozó I általános képletű vegyület elbomlásakor kéndioxid képződik. Ha ez környezetvédelmi okokból előnytelen, akkor inkább egy megfelelő alkoxi-karbonil-származékból indulunk ki, hiszen egyrészt a kétféle kiindulási anyag esetében a hozam csaknem azonos, másrészt az utóbbi alkalmazása esetén nem képződik veszélyes gáz. Az ilyen módon előállítható II általános képletű 2-hidrogén-származékok az A reakcióvázlatban ábrázolt módon alakíthatók hisztamin-H2 antagonistákká, például Cimetidine-né. Az A reakcióvázlatban X és Rí jelentése a fenti, míg R3 hidrogénatomot vagy —C—NHCH3 csoportot jelent. A III általános íí NCN képletű vegyületek például a 3 950 333 számú amerikai egyesült- államokbeli szabadalmi leírásban ismertétett módon hasznosíthatók. A találmányt közelebbről az alábbi kiviteli példákkal kívánjuk megvilágítani. 1. példa 250 ml vízmentes dimetil-szulfoxidban 11,0 g (0,1 mól) kénessav-formamidinátot szuszpendálunk, majd a szuszpenzióhoz 2,4 g (0,1 mól) nátrium-hidridet adagolunk. A hidrogéngáz fejlődésének megszűnése után a reakcióelegyhez 36,5 g (0,1 mól) t r i f e nil-béta-acetilvinil-foszfónium-kloridot adagolunk és ezután szobahőmérsékleten 1 órán át keverjük, ezt követően pedig 100 °C-on tartjuk 10 percen át a kéndioxid tökéletes eltávozásának biztosítása céljából. Lehűtés után a reakcióelegyből a dimetil-szulfoxidot lehajtjuk, a maradékot pedig kloroform és metanol 1 :1 arányú elegyéből 300ml-ben feloldjuk. Az így kapott oldatot szűrjük, majd szárazra pároljuk, a maradékot pedig kloroform és aceton elegyéből átkristályosítjuk, amikor is 20 g (50%) mennyiségben 223—225 °C olvadásp ontú (5 -metil-imidazol-4-il-metil)-trifenil-foszfónium-kloridot kapunk. A 2-helyzetben -S02H csoportot hordozó I általános képletű vegyületek tehát hasznos közbenső vegyületek, tekintette] arra, hogy elkülönítés nélkül könnyen leadnak kéndioxidot. 2. példa 50 ml dimetil-szulfoxidban feloldunk 3,65 g (0,01 mól) trifenil-béta-acetilvinil-foszfónium-kloridot és 1,1 g (0,01 mól) kénessav-formamidinátot, majd a kapott oldathoz 2,14 g (0,01 mól) 1,8-bisz-dimetilamino-naftalint o(„protonszivacs”-ot) adunk és a reakcióelegyet 80°C-ra melegítjük a tökéletes kéndioxid-leadás biztosítása céljából. A reakdóele-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
