176136. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetraciklusos vegyületek előállítására

7 176136 8 hatóanyagként alkalmazott vegyülettel. Az alkalmas vivőanyagok példáiként a víz, növényi olajok, polietilén­­-glikolok, zselatin, tejcukor, keményítő, magnézium­­-sztearát, talkum vagy vazelin említhetők. Enterális al­kalmazás céljaira például tabletták, drazsék, kapszulák, szirupok, kanalas orvosságok vagy végbélkúpok készít­hetők. Parenterális alkalmazásra elsősorban oldatok, előnyösen olajos vagy vizes oldatok, továbbá szuszpen­ziók, emulziók vagy implantátumok, helyi alkalmazás céljaira pedig kenőcsök, krémek, vagy púderek jönnek tekintetbe. Az ilyen gyógyszerkészítmények kívánt eset­ben sterilizálhatok és/vagy segédanyagokat, mint tartó­sító-, stabilizáló- és/vagy nedvesítőszereket, az ozmózi­sos nyomás befolyásolására alkalmas sókat, pufferanya­­gokat, színező, ízesítő és/vagy illatosító adalékokat is tartalmazhatnak. Tartalmazhatnak továbbá az ilyen gyógyszerkészítmények kívánt esetben egy- vagy több­féle további hatóanyagot, például vitaminokat, mint A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli mód­jait közelebbről az alábbi kiviteli példák szemléltetik : 5 1. példa a) lg 4-dez-dimetilamino-4-tiobenzamido-6-oxa-tet­­raciklint nedvesség kizárása mellett 100 ml diklórmetán­­ban szuszpendálunk, majd az oldathoz 760 mg trietil- 10 oxónium-tetrafluoroborátot adunk, és az elegyet 45 per­cig keverjük. Ekkor tioiminoéter tiszta oldatát kapjuk, amit vízzel mosunk, nátriumszulfáttal szárítunk. Az ol­dószer eltávolítása után a maradékot 60 ml tetrahidro­­furánban oldjuk, 2 ml 10%-os sósav-oldattal savanyít- 15 juk, 1 óra hosszat 20 °C-on keverjük, majd vákuumban bepároljuk. A maradékot acetonnal kezelve 4-dez-di­­metilamino-4-amino-6-oxa-tetraciklin-hidrokloridot ka­punk. Olvadáspont: 250 °C. Hozam 88%. Br, B2-, B6-, B12- és/vagy C-vitamint is. A találmány szerinti eljárással előállított gyógyszer­­készítményeket az ismert tetraciklin-készítményekhez, mint a tetraciklinhez, klórtetraciklinhez vagy hidroxi­­tetraciklinhez hasonló módon alkalmazhatjuk a gyógyá­szatban; a hatóanyag mennyisége adagolási egységen­ként körülbelül 10 mg és 1000 mg között, különösen 50 mg és 500 mg között lehet. A hatóanyag napi adagja előnyösen 0,2—20 mg/kg lehet. A találmány szerint elő­állított hatóanyagokat a gyógyászatban előnyösen első­sorban orális úton alkalmazhatjuk. Az alább ismertetendő példákban leírt eljárások ki­indulási anyagait például a 15 43 221 számú német szö­vetségi köztársaságbeli szabadalmi közrebocsátási irat­ban ismertetett eljáráshoz hasonló módon állíthatjuk elő. Ennek során a (III) képletű aldehidből — ahol a hidroxil-csoport védőcsoportot is tartalmazhat — indu­lunk ki. Ezt az aldehidet valamely telítetlen azlakton­­nal, például valamely 2-aril-2-oxazolin-5-onnal konden­záljuk és a kapott (IV) általános képletű kondenzációs terméket — ahol R3 jelentése megegyezik a fenti meg­határozás szerintivel és ahol a hidroxil- és/vagy keto­­csoportok védőcsoportot is tartalmazhatnak valamely bázisos kondenzálószer jelenlétében egy (V) általános képletű aceton-dikarbonsavészter-monoamiddal — ahol a képletben R7 1—6 szénatomos alkilcsoportot R8 hidrogénatomot vagy 1—6 szénatomos alkilcsopor­tot képvisel — reagáltatjuk. Ennek során egy (VI) általános képletű közbenső ter­méket — ahol R3, R8 és Y jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel és a 10-helyzetű hidroxilcsoport funkcionálisan módosított alakban is jelen lehet — ka­punk. A (VI) általános képletű vegyületek szolvolízis, hidrogenolízis és/vagy a 12a-helyzetben történő hidroxi­­lezés útján, a fentebb ismertetett módszerek alkalmazá­sával alakíthatók át a találmány szerinti eljárásban fel­használható kiindulási vegyületekké. A (III) képletű aldehid szintézisét úgy is végezhetjük, hogy valamely (VII) képletű rezorcint — ahol a hidroxil­­csoportok védőcsoportot is tartalmazhatnak — aceton­­dikarbonsav-dialkilészterre! hozunk addíciós reakcióba ; ezután az elszappanosítással kapott (VIII) képletű 3-fe­­nil-oxi-glutársavat — ahol a hidroxilcsoport védőcso­portot is tartalmazhat — ciklizáljuk, majd a vegyület karboxilcsoportját aldehidcsoporttá redukáljuk. 20 b) 212 mg 4-dez-dimetilamino-4-amino-6-oxa-tetra­­ciklin-hidrokloridot 35 mg tetrahidrofurán és 4 ml víz elegyében oldunk. Ehhez 0,175 ml 37%-os vizes formal­dehid-oldatot és 95 mg nátriumcianobórhidridet adunk, majd 45 percig szobahőmérsékleten keverjük. Ezt kö- 25 vetően az oldatot diklórmetánnal elegyítjük, híg sósav­oldattal mossuk, nátriumszulfáttal szárítjuk és bepárol­juk. Ily módon 6-oxa-tetraciklint kapunk. A metanol­ból átkristályosított anyag olvadáspontja: 190—192 °C. Hozam: 42%. 30 Az la) példához felhasznált kiindulási anyagot az alábbi módon állítjuk elő : aa) 120 g 2,6-dihidroxiacetonfenont 5,5 1 kloroform­ban oldunk, ehhez 730 ml N,N diizopropil-etilamin és 334 ml dimetilszulfát elegyét adjuk, majd 24 óra hosszat 35 20 °C hőmérsékleten keverjük, ily módon 2-hidroxi-6- -metoxiacetofenont kapunk. ab) 28,6 g nátriumhidridet 7,3 g cianoecetsavmetil­­észterben oldunk, majd ehhez 0—10 °C-on, keverés közben 73,5 g 2-hidroxi-6-metoxiacetofenon, 260 g cia-40 noecetsavetilészter és 375 ml abszolút dioxán elegyét adjuk. Az elegyet 1 óra hosszat 80 °C-ra melegítjük, le­hűtjük, ecetsavhoz öntjük, a kapott oldatot jeges vízhez keverjük, ily módon 3,5-dioxo-5-(2-hidroxi-6-metoxi­­feni!)-pentánsavnitrilt kapunk. 45 ac) Az előbbiekben kapott nitrilvegyületből 72 g-ot 430 ml koncentrált kénsavban oldunk, majd az oldatot 1 óra hosszat 90—100 °C hőmérsékletre melegítjük, ezt követően jégre öntjük és ily módon 2-karbamoil-metil­­-5-metoxikromont kapunk. 50 ad) Az előző pont szerint kapott vegyületet bárium­­szulfátos palládiumoxiddal (2,5%-os) etanolban, 20 °C hőmérsékleten, normál nyomáson hidráljuk. Ily módon 2-karbamoil-metil-5-metoxi-4-kromanont kapunk. ae) Az előzőek szerint kapott 24 g kromanont, 42,5 g 55 p-toluol-szulfokloridnak 600 ml piridinnel készült olda­tát nitrogén atmoszféra alatt 16 óra hosszat 20 °C hő­mérsékleten keverjük, az elegyet jégre öntjük, ily módon 2-ciano-metil-5-metoxi-4-kromanont kapunk. af) Az előzőek szerint kapott 2-ciano-kromanont 60 BBr3-nak metilénkloridos oldatával —50 és — 40 °C közötti hőmérsékleten reagáltatjuk. Ily módon 2-ciano­­-metil-5-hidroxi-4-kromanont kapunk. ag) Az előzőek szerint kapott nitrilvegyületet Raney­­-nikkel segítségével 2-formil-metil-5-hidroxi-4-kroma-65 nonná redukáljuk. 4

Next

/
Thumbnails
Contents