176111. lajstromszámú szabadalom • Eljárás heterociklusos csoporttal helyettesített metiltio-naftimidazol-származékok előállítására
7 176111 8 közben forraljuk. A reakcióelegyhez 50 ml vizet adunk, és két ízben összesen 50 ml etilacetáttal extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, telített, vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, magnéziumszulfát fölött szárítjuk, és forgó bepárlóban szárazra pároljuk. A maradékot 50 ml acetonitrilből kristályosítjuk. 0,68 g 2-[(2- -piridil)-metil-tio]-lH-naft[2,3-d]imidazolt kapunk; op.: 169—170 °C. A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: 16,2 g 2-hidroxi-lH-naft[2,3-d]imidazol és 170 ml foszforoxiklorid elegyét 3 órán át visszafolyatás közben forraljuk. A reakcióelegyet bepároljuk, a maradékhoz vizet adunk, és az elegyet ammóniával meglúgosítjuk. A kivált csapadékot leszűrjük és 500 g szilikagélen kromatografáljuk. Eluálószerként etilacetátot használunk. 2,5 g 2-klór-lH-naft[2,3-d]imidazolt kapunk, amely metanolos kristályosítás után 300 °C-nál magasabb hőmérsékleten olvad. 4. példa 0,45 g 2-metiltio-lH-naft[2,3-d]imidazol, 0,65 g 2- -merkaptometiî-pirèdin és 10 ml etanol elegyét 40 órán át visszafolyatás közben forraljuk. A homogén oldathoz 10 ml vizet adunk, és a kivált csapadékot leszűrjük. 0,50 g 2-[(2-píridil)-metil-tio]-lH-naft[2,3-d]imidazolt kapunk; op.: 170 °C. A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: 20,0 g lH-naft[2,3-d]imidazol-2-tiol, 4,0 g nátriumhidroxid, 150 ml etanol és 6,5 g metiljodid elegyét 1 órán át visszafolyatás közben forraljuk. A reakcióelegyet 500 ml vízzel hígítjuk, és a kivált terméket vákuumban leszűrjük. Dioxános kristályosítás után 12,0 g 2-metiltio-lH-naft[2,3-d]imidazolt kapunk; op.: 242—244 °C. 5. példa 0,165 g 2-metilszulfinil-lH-naft[2,3-d]imidazol, 0,090 g 2-merkaptometil-piridin, 5 ml etanol és 0,72 ml 1 n vizes nátriumhidroxid-oldat elegyét 1 órán át visszafolyatás közben forraljuk. A reakcióelegyet bepároljuk, és a maradékot szilikagélen kromatografáljuk. Eluálószerként etilacetátot használunk. 0,050 g 2-[(2-piridil)-metil-tio]-lH-naft[2,3-d]imidazolt kapunk. A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: 4,3 g 2-metiltio-lH-naft[2,3-d]imidazol 500 ml metilénkloriddal készített oldatába 0—5 °C-on 4,2 g m-klór-perbenzoesav 100 ml metilénkloriddal készített oldatát csepegtetjük. A reakcióelegyet 90 percig 0 °C-on keverjük, majd vizes kálium-hidrogénkarbonát-oldattal kétszer és telített, vizes nátriumklorid-oldattal egyszer mossuk, magnéziumszulfát fölött szárítjuk, és forgó bepárlókészüléken bepároljuk. A maradékot acetonitrilből kristályosítjuk. 2,3 g 2-metilszulfinil-lH-naft[2,3-d]imidazolt kapunk; op.: 194 °C. 6. példa 90,0 g lH-naft[2,3-d]imidazoI-2-tiol és 200 ml dimetilformamid elegyét 95 °C-ra melegítjük. A kapott homogén oldathoz 80,1 g 2-klórmetil-5-metü-piridin-hldrokloridot adunk, és az elegyet 10 percig 95 °C-on tartjuk. Az elegyet szobahőmérsékletre hagyjuk hűlni, 1 liter étert adunk hozzá, és a csapadékot vákuumban leszűrjük. A csapadékot 2 n vizes kálium-hidrogénkarbonátoldatban felvesszük, és az oldatot összesen 2 liter metilénkloriddal extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, telített, vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, magnéziumszulfát fölött szárítjuk, végül forgó bepárlókészülékben bepároljuk. A maradékot 2 liter alkoholból átkristályosítjuk. 106 g 2-[(5-metil-2-piridil)-metil-tio]-lH-naft[2,3-d]imidazolt kapunk; op.: 185—186 °C. A 2-klórmetil-5-metil-piridin-hidrokloridot a következőképpen állítjuk elő: 18 ml 120 °C-os ecetsavanhidridbe 11,5 g 2,5-dimetil-piridin-N-oxid 5 ml ecetsavval készített oldatát csepegtetjük. A reakcióelegyet további 45 percig visszafolyatás közben forraljuk, majd forgó bepárlókészülékben bepároljuk, és a maradékot 115 °C/8 Hgmm-en desztilláljuk. 14,0 g 2-acetoximetil-5-metil-piridint kapunk. 14,0 g 2-acetoximetil-5-metil-piridin és 4,5 g nátriumhidroxid 150 ml vízzel készített oldatát 90 percig visszafolyatás közben forraljuk. Az oldatot lehűtjük, nátriumkloriddal telítjük, és összesen 100 ml kloroformmal extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, telített, vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, magnéziumszulfát fölött szárítjuk, és 40 °C/16 Hgmm-en bepároljuk. A kapott olajos maradékot 12 °C/8 Hgmm-en desztilláljuk. 8,7 g 2-hidroximetil-5-metil-piridint kapunk. 18 ml tionilkloridba 0—10 °C-on 8,7 g 2-hidroximetil-5-metil-piridínt csepegtetünk. A reakcióelegyet 15 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd forgó bepárlókészülékben bepároljuk. A maradékot alkohollal elegyítjük, aktív szénnel kezeljük, végül a terméket alkohol és éter elegyéből kristályosítjuk. 11,5 g 2-klórmetil-5-metil-piridin-hidrokloridot kapunk; op.: 145— 146 °C. 7. példa 8,1 g lH-naft[2,3-d]imidazol-2-tiol, 80 ml etanol és 40 ml víz elegyéhez 3,2 g nátriumhidroxidot és 7,2 g 2-klórmetil-4-metiI-piridin-hidrokloridot adunk, és az elegyet 2 órán át visszafolyatás közben forraljuk. A reakcióelegyet bepároljuk, és a maradékot víz és etilacetát-tetrahidrofurán-elegy között megoszlatjuk. A szerves fázisokat telített, vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, magnéziumszulfát fölött szárítjuk, és forgó bepárlókészülékben szárazra pároljuk. Az olajos maradékot toluolból kristályosítjuk. 6,5 g 2-[(4-metil-2-piridil)-metil-tio]-lH-naft[2,3-d]imidazolt kapunk; op.: 170— 172 °C. Hasonló eljárással állítjuk elő a 119—120 °C-ón olvadó 2-[(6-metil-2-piridil)-metil-tio]-l H-naft[2,3-d]-imidazolt. 8. példa 8 g lH-naft[2,3-d]imidazol-2-tiol és 80 ml etanol elegyéhez 0 °C-on 6,4 g nátriumhidroxid 40 ml vízzel készített oldatát adjuk, majd az elegybe keverés közben 8,72 g racém 2-{l-klór-etil)-pirídin 40 ml etanollal készített oldatát csepegtetjük. Az elegyet 12 órán ét visszafolyatás közben forraljuk, majd vákuumban bepérótjuk, és a maradékot etilaeetát és víz elegyével kezelve feMot-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
