176111. lajstromszámú szabadalom • Eljárás heterociklusos csoporttal helyettesített metiltio-naftimidazol-származékok előállítására
9 176111 10 gozzuk. 11,5 g nyers terméket kapunk, amelyet tisztítás céljából szilikagélen kromatografálunk, majd etilacetátból kristályosítunk. 6,0 g tisztított racém 2-[l-(2-piridil)-etil-tio]-lH-naft[2,3-d]imidazolt kapunk; op.: 129— 133 °C. Az optikailag aktív izomereket (+)-, illetve (—)-di-0,0'-(p-toluoil)-borkősav (DITTA) felhasználásával, 1: 1 arányú etilacetát-toluol-elegyben különítjük el. A következő termékeket kapjuk ; (1) a (+)-bázis (-)-RR-DITTA-sója; op.: 142—143 °C, (a)D=+93,7° (c=l,0, metanolban); (2) a (+)-bázis; op.: 136—137 °C, (a)D=+413,8°; (3) a (-)-bázis (+)-SS-DITTA-sója; op.: 136—137 °C, (a)D=-92,l°; (4) a (-)-bázis; op.: 135,5—136,5 °C, (<x)D=-408,6°. 9. példa 10,0 g lH-naft[2,3-d]imidazol-2-tiol, 9,6 g 2-klórmetil-5-etil-piridin-hidroklorid, 200 ml etanol és 100 ml 1 n vizes nátriumhidroxid-oldat elegyét 2 órán át visszafolyatás közben forraljuk. A reakcióelegyet forgó bepárlókészülékben bepároljuk, a maradékot 250 ml vízben felvesszük, és az elegyet 3 x 100 ml etilacetáttal extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, telített, vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, magnéziumszulfát fölött szárítjuk, végül szárazra pároljuk. A maradékot acetonitrilből kristályosítjuk. 8,2 g 2-[(5-etil-2-piridil)-metil-tio]-lH-naft[2,3-d]imidazolt kapunk; op.: 156—- 157 °C. 10. példa 4,09 g 5,6,7,8-tetrahidro-lH-naft[2,3-d]imidazol-2-tiol és 50 ml etanol elegyéhez 2,24 g káliumhidroxid 10 ml vízzel készített oldatát, majd 3,28 g 2-klórmetil-piridin-hidroklorid 20 ml etanollal készített oldatát adjuk. Az elegyet 12 órán át visszafolyatás közben forraljuk, majd vákuumban bepároljuk, és a maradékot a szokásos módon, etilacetát és víz elegyének felhasználásával feldolgozzuk. A körülbelül 50 ml végtérfogatra betöményített és 0 °C-ra lehűtött etilacetátos fázisból 4,8 g kristályos termék válik ki (op. : 95—97 °C). Ezt a kristályos anyagot 50 ml acetonitrilből átkristályosítjuk. 4,15 g 5,6,7,8-tetrahidro-2-[(2-piridil)-metil-tio]-lH-naft[2,3-d]imidazolt kapunk ; op. : 98—101 °C. A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: 16,2 g 5,6,7,8-tetrahidro-2,3-diamino-naftalin 100 ml izopropanol és 20 ml etanol elegyével készített, 0 °C-os oldatába 6,16 g káliumhidroxid 20 ml vízzel készített oldatát csepegtetjük, majd az elegybe 7,3 ml széndiszulfidot csepegtetünk. Az elegyet 2 órán át visszafolyatás közben forraljuk, majd jégecettel pH=3—4 értékre savanyítjuk, és a kivált fehér kristályokat 0 °C-on vákuumban leszűrjük. A kristályos anyagot 200 ml izopropanolban oldjuk, az oldatot fél órán át visszafolyatás közben forraljuk, majd 0 °C-ra hűtjük, és a szilárd anyagot vákuumban leszűrjük. 17,8 g 5,6,7,8-tetrahidro-1 H-naft[2,3-d]imidazol-l í-tiolt kapunk; op.: 282— 289 °C. 11. példa 3,2 g 2-[(5-etil-2-piridil)-metil-tio]-lH-naft[2,3-djimidazol és 200 ml metilénklorid elegyébe 0—5 °C-on 1,7 g m-klór-perbenzoesav 50 ml metilénkloriddal készített oldatát csepegtetjük. A reakcióelegyet 3 órán át 0 °C-on keverjük, majd vizes kálium-hidrogénkarbonát-oldattal kétszer és telített, vizes nátriumklorid-oldattal egyszer mossuk, végül szárazra pároljuk. A zöldszínű maradékot acetonitril és metanol elegyében aktív szénnel kezeljük, és a terméket ugyanebből az oldószer-elegyből kristályosítjuk. 2,1 g 2-[(5-etil-2-piridil)-metil-szulfinil]-lH-naft[2,3-d]imidazolt kapunk ; op. : 177 °C. 12. példa 1,1 g 2-hidroximetiI-tiazol 50 ml kloroformmal készített oldatához 0,82 ml tionilkloridot adunk. Az elegyet 2 órán át 20 °C-on keverjük, majd 30 percig visszafolyatás közben forraljuk. Az oldatot vákuumban 40 °C-on bepároljuk, a maradékot 20 ml etanolban felvesszük, és a kapott oldatot ismét bepároljuk. A kapott kristályos klórmetil-tiazol-hidrokloridot 1,91 g 1H-naft[2,3-d]imidazol-2-tiol és 2,14 g káliumhidroxid 50 ml etanol és 10 ml víz elegyével készített oldatához adjuk, és az elegyet 2 órán át visszafolyatás közben forraljuk. Az oldószert vákuumban lepároljuk, és a maradékot etilacetát és víz elegyében feldolgozzuk. Acetonitrillel végzett kétszeri átkrlstályosítás után 1,3 g 2-[(2-tiazolil)-metil-tio]-l H-naf t[2,3-d]imidazolt kapunk ; op.: 153—157 °C. 13. példa 1,0 g lH-naft[2,3-d]imidazol-2-tiol, 0,8 g 2-klórmetil-imidazol-hidroklorid és 20 ml dimetilformamid elegyét 1,5 órán át 90 °C-on tartjuk. A kivált csapadékot leszűrjük, kevés acetonitrillel mossuk, és 2 n vizes nátrium-hidrogénkarbonát-oldatban oldjuk. A vizes fázist 3 x 30 ml etilacetáttal extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, telített, vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, magnéziumszulfát fölött szárítjuk, bepároljuk, és a maradékot 150 ml acetonitrilből átkristályosítjuk. 150 mg 2-[(imidazol-2-il)-metil-tio]-1 H-naft[2,3-d]imidazolt kapunk; op.: 172 °C. 14. példa 10,0 g lH-naft[2,3-d]imidazol-2-tiol, 8,0 g 2-klórmetil-imidazolin-hidroklorid és 50 ml dimetilformamid elegyét 3 órán át 90 °C-on tartjuk. Az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük, és 200 ml toluollal hígítjuk. A kivált csapadékot leszűrjük, toluollal alaposan mossuk, és 700 ml metanolból 300 ml éter hozzáadásával kristályosítjuk. 10,3 g 2-[(2-imidazolin-2-il)-metil-tio]-lH-naft[2,3-d]imidazol-dihidrokloridot kapunk; op.: 227— 228 °C. 15. példa 2,5 g 2-(l-hidroxi-etil)-tiazol és 50 ml vízmentes kloroform elegyéhez 0 °C-on 2,38 g tionilklorid és 10 ml kloroform elegyét adjuk, és a kapott elegyet 1 órán át 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
