176081. lajstromszámú szabadalom • Kettő-alkoxi-imino-2-ciano-N-karbamoil-acetamid-származékokat tartalmazó, stabilizált fungicid kompozíciók
5 176081 6 és a helyettesített ciano-acetamidot összeőröljük és az esetleges sóképződést a kiszerelés előtt hagyjuk lejátszódni. 40 °C—-100 °C-ra növelt hőmérséklet meggyorsítja a folyamatot, így lehetővé válik, hogy egy nap helyett egy óra alatt nyerjük ki a végső, fizikailag szilárd por készítményt. Rendkívül kis reakcióképességű oldhatatlan savakkal, mint pl. a tereftálsav, sóképződés egyáltalán nem megy végbe, vagy ha igen, a folyamat olyan lassú, hogy nincs gyakorlati jelentősége. A viszonylag híg készítményekben, mintegy 10 s%-os vagy annál kevesebb ciano-acetamid esetében, az összecsomósodás olyan kismértékű, hogy nem szükséges a sót a csomósodás elkerülése érdekében előzetes lépésben kialakítani. A gyakorlati felhasználásra a készítményeket a hagyományos módokon lehet előkészíteni. Koncentrátumok vagy előkeverékek esetén a készítmény főtömegét a ciano-acetamid-származék és a savanyítószer teszi ki, ezek a készítmények rendszerint felületaktív anyagot és/vagy közömbös hordozóanyagot is tartalmaznak. A készítményekhez továbbá kis mennyiségben habzás-, korrózió-, csomósodás- stb. gátló adalékanyagokat is adhatunk. A készítmények előállítását többek között az alábbi közlemények ismertetik : 2 312 956. sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat ; 3 576 834. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, 5. oszlop, a 7. oszlop 36. sora, 70. sor és az 1—14 sz., 17. sz., 106. sz., 123—140. sz. példák. 3 560 616. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, 3. oszlop, 7. oszlop 48. sora, 26. sor, és a 3— 9., 11—18. sz. példák. Torgenson: „Fungicides” I. 6. fejezet: E. Somers, „Formulation” (Academie Press, New York, 1967) Minthogy a ciano-acetamid-származék okát viszonylag kis koncentrációban használjuk, gyakran lehetséges egyszerűen elegyíteni a vegyület és a savanyítószer őrölt keverékét más fungicidek már előkészített, kereskedelmi kompozíciójával, hogy egyben kiszerelhető keveréket nyerjünk. Természetesen az is lehetséges, hogy az összes felhasználandó alkotórészt együtt keverjük össze a végső termék előállítása céljából. A ciano-acetamid-származékokkal együtt felhasználható fungicidek : maneb, zineb és mancozeb; metiram, ziram, ferban és más dimetil-tio-karbamát sók; tiram, folpet, kaptan, kaptafol, diklór-fluanid, dodin, 2,4-dikIór-6-(o-klóranilin)-oc-triazin; benomil, karbendazim, tiabedazol, metiltiofanate, klórtalonil, kémiailag kötött rezet tartalmazó anyagok mint pl. a réz-oxiklorid, bázisos réz-szulfát, réz-hidroxidok, réz-oxidok és réz-oxi-klorid-szulfátok. Különösen hasznosak a ciano-acetamid-származékok és a maneb vagy mancozeb kombinációi, miután ezek fungicid hatékonysága kiegészíti egymást. Mivel azonban a maneb savak jelenlétében és a ciano-acetamid-származékok lúgok jelenlétében instabilak, a savanyítószerekből csak a cink-szulfát, -klorid vagy -nitrát használhatók fel a ciano-acetamid-származékok és maneb kombinációjában, a fent felsoroltak közül. A cinkszulfát különösen hasznos ezekben a készítményekben. Ezek a cinksók stabilizálják a maneb kompozícióit a savak lebontó hatásával szemben és ugyanakkor savanyítóhatást fejtenek ki a ciano-acetamid-származékok stabilizálására. A 3 025 042. és 3 379 610. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások ismertetik, hogy hogyan kell a cinksókat a maneb kompozíció stabilizálásához használni. Ha elegendő cinksó van jelen a maneb kompozíció stabilizálásához, a fent felsoroltak közül kiválasztott más savanyítószerek is felhasználhatók a ciano-acetamid-származékok védelmében a lúgos anyagok hatása ellen. Lényeges azonban, hogy a készítményben a manebre vonatkoztatva legalább 2 mól%-nyi cinkion legyen jelen. Természetesen a maneb kompozíció védelmében szükséges mennyiségen felüli cinksó savanyítószerként alkalmas a ciano-acetamid-származék védelmére. Gyakorlatilag a manebet és ciano-acetamid-származékokat tartalmazó készítményeknek a manebre vonatkoztatva 2—15 mól%-nyi — előnyösebben 4—10 mól%-nyi — cink iont kell tartalmazniuk. A ciano-acetamid-származék : maneb arány nem döntő jelentőségű, de a maneb védelmében szükséges cink mennyiségen felül a ciano-acetamid-származékok stabilizálásához szükséges savanyítós2cr teljes mennyiségének a fentiekben ismertetett határok között kell lennie. A találmány szerinti kompozíciók összetételét és előállítási eljárását az alábbi példákkal illusztráljuk. 1. példa 2-ciano-2-metoxi-imino-N-etil-karbamoil-acetamid 50 s% cink-szulfát, monohidrát 40 s% nátrium-dioktil-szulfo-szukcinát ls% nátrium-alkil-naftalin-szulfonát ls% metil-cellulóz (15 eps) ls% attapulgit 7 s% Az alkotórészeket elegyítjük és kalapácsos malomban 0,3 mm-es száltávolságú szitán átmenő porrá törjük. A fentiek szerint formulázott hatóanyag stabilitását analitikailag tiszta hatóanyag stabilitásával hasonlítjuk össze. A hatóanyagot 300 ppm koncentrációban alkalmazzuk a következő közegekben: a) bázikus, nátrium-karbonáttal lágyított víz (kezdeti pH érték 10,2, bázikusság: 0,66xl0_3n; a bázis főtömege karbonát) és b) erősen lúgos nátrium-hidrogén-karbonátos víz (pH=8,8; bázikusság: 13xlO~3n). Négy óra múlva szobahőmérsékleten ezekben a különböző kísérleti vizekben a következő eredmények észlelhetők : a) víz b) víz hatóanyag maradéka °/ pH hatóanyag maradéka 0/ pH tiszta hatóanyag /O 43 7,7 /O 16 8,2 1. példa szerinti készítmény 78 6,9 87 7,2 A fenti készítményben fungicid hatóanyagként hasonló eredménnyel használhatók fel más (1) általános képletü vegyületek is. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
