176081. lajstromszámú szabadalom • Kettő-alkoxi-imino-2-ciano-N-karbamoil-acetamid-származékokat tartalmazó, stabilizált fungicid kompozíciók
3 17608Í 4 nátrium-hidrogén-karbonáttal pH-7-re titrált 1 s%-os desztillált vizes oldatának szabad savtartalma legalább 2,5 millimól/g. Ugyanakkor a savanyitószer pH 7-es értékű 1 s%-os desztillált vizes oldata szabad savtartalmának nem kell 22 millimól/g-nál nagyobbnak lennie. A savanyítószer optimális mennyiségét a kívánt stabilitásfoknak és a tervezett permedé keveréknek megfelelően változtatjuk. Általában olyan készítményeket alkalmazunk, amelyekben az (I) általános képletű ciano-acetamid-származék és a savanyítószer súlyaránya 1:0,58— 1:2,8. (I) általános képletű vegyületként előnyösen az alábbiak alkalmazhatók: 2-ciano-2-metoxi-imino-N-metil-karbamoil-acetamid 2-ciano-2-metoxi-imino-N-metil-karbamoil-acetamid 2-ciano-2-etoxi-imino-N-etil-karbamoil-acetamid 2-ciano-2-metoxi-imino-N-allil-karbamoil-acetamid 2-ciano-2-metoxi-imino-N-propiI-karbamoil-acetamid és 2-ciano-2-metoxí-imino-N-karbamoiI-acetamid. Különösen előnyös a 2-ciano-2-metoxi-imino-N-etil-karbamoil-acetamid. Az (I) általános képletű vegyületek előnyösen száraz szilárd készítmények formájában alkalmazhatók, ezért a száraz szilárd savanyítószerek az előnyösen alkalmazhatók, de folyékony savanyítószereket is felhasználhatunk, elsősorban nagy adszorpció képességű hordozóanyagokra felvíve. A savanyítószerként savak (szerves vagy szervetlen savak), több bázisú savak savanyú sói, vagy olyan sók vagy más vegyületek (például sav anhidridek, sav kloridok) alkalmazhatók, amelyek vízben savas reakciót adnak és nátrium-hidrogénkarbonáttal titrálva megfelelő szabad savtartalommal rendelkeznek. Adszorpciós hordozóanyagra felvíve például a következő folyékony savakat használhatjuk fel: ecetsav, propionsav, foszforsav*, kaprilsav, olajsav, pelargonsav, tejsav*, glukonsav* (*-gal jelölt savak a kereskedelemben általában mint koncentrált vizes oldatok kaphatók). Szilárd szerves savként például abietinsav, adipinsav, aszkorbinsav, azelainsav, benzoesav, kaprinsav, klór-ecetsav, klór-benzoesavak,citromsav,krotonsav, fumársav, glukonsav, glikolsav, imino-ecetsav, izoftálsav, itakonsav, laurinsav, maleinsav, almasav, madulasav, miriszt insav, naftoesav, nitrobenzoesav, oxálsav, hidroxinaftoesav, palmitinsav, fenil-ecetsav, ftálsav, szalicilsav, szebacinsav, szorbinsav, sztearinsav, borostyánkősav, szulfaminsav, borkősav, tereftálsav, tetrahidro-ftálsav, toluol-szulfonsav alkalmazhatók. Polimerizált savak, mint például a poliakrilsav vagy polimetakrilsav vagy savas ioncserélő gyanták, szintén alkalmazhatók. A több bázisú savak tipikusan felhasználható savanyú sói az alkálifémsók, alkáliföldfémsók, ammóniumsók és helyettesített ammóniumsók, így a megfelelő hidrogén-adipátok, hidrogén-azaleátok, dihidrogén-citrátok, monohidrogén-citrátok, hidrogén-fumarátok, hidrogén-izoftalátok, hidrogén-itakonátok, hidrogén-maleátok, hidrogén-ftalátok, hidrogén-szebacátok, hidrogén-szukcinátok, hidrogén-tartarátok, hidrogén-tereftalátok, hidrogén-szulfátok, dihidrogén-foszfátok. A vízzel savas reakciót eredményező és a hidrogénkarbonáttal való kezeléskor szabad savtartalommal rendelkező sók közül a cink, a vas és az alumínium ásványi savas sóit említjük meg. Ilyen sók például a cink-klorid, cink-nitrát, cink-szulfát, vas-szulfát és az alumíniumszulfát. Savanyítószerként a fent említett savak anhidridjei is használhatók. Gazdaságossági szempontból előnyösek a maleinsav- és ftálsav-anhidridek. Egyes esetekben a felsorolt vegyületek keverékei is felhasználhatók. Előnyösen alkalmazható savanyítószerek a 45 és 102 közötti egyenértéksúlyú szilárd kétbázisú és hárombázisú szerves savak, a 46—190 közötti mólsúlyú egybázisú szerves savak, és a cink ásványi savas sói. A legelőnyösebben használható savanyítószerek a borostyánkősav, fumársav, maleinsav, ezek mononátriumsói, és a cink-szulfát, -klorid és -nitrát. Ahogy fent említettük, a 2-alkoxi-imino-2-ciano-N-karbamoiI-acetamid-származékokat tartalmazó fungicid kompozíciókat gyakran alacsony koncentrációjú (0,35—1,0 x 10 '3 mól) szuszpenziós permet vagy oldat formájában használják. Bár a természetes vizek 12—14 x 10-3n maradék lúgosságot (mint hidrogén-karbonátot) is tartalmazhatnak, a természetes vizekben rendkívül ritkán található több, mint 7 x 10 3n karbonát plusz hidrogén-karbonát. Ezekhez a szintekhez viszonyítva az egyes kereskedelemben kapható fungicid keverékek viszonylag kis mértékben fokozzák a vizek (maradék) lúgosságát. A megfelelő pH érték elérése céljából általában a hidrogén-karbonátok felénél többet azonban nem szükséges közömbösíteni. így 1 mól ciano-acetamid-származékra vonatkoztatva rendszerint nem több, mint körülbelül 10 molekvivalens mennyiségű savanyítószer felhasználása szükséges. Másrészt a kútvizekben a hidrogén-karbonát-tartalom alsó halárértéke körülbelül 2 x 10~3n, aminek legalább 15%-át semlegesíteni kell. így azok a készítmények, amelyek 1 mól ciano-acetamid-származékra vonatkoztatva 0,3 mólekvivalens mennyiségű savnál kevesebbet tartalmaznak, viszonylag szűk körben, azaz csak egészen kismértékben lúgos vízben alkalmazhatók, és a segédanyagokat és adott esetben alkalmazott egyéb ismert fungicideket is gondosan meg kell választani. Ezért előnyösebb 0,3—10,0 mólekvivalens mennyiségű savanyítószert alkalmazni 1 mól ciano-acetamid-származékra vonatkoztatva. Szélesebb körben alkalmazhatók azok a készítmények, melyek 1 mól ciano-acetamid-származékra vonatkoztatva 0,7—10,0 mólekvivalens mennyiségű savanyítószert tartalmaznak. Általában jól alkalmazhatók azok a készítmények, amelyek 1 mól ciano-acetamid-származékra vonatkoztatva 1,0—5,0 mólekvivalens mennyiségű savanyítószert tartalmaznak. Sok sav sót képez a 2-alkoxi-imino-2-ciano-N-karbamoil-acetamid-származékokkal. Tekintettel arra, hogy az ilyen sók savas reakciót adnak, a bennük levő sav alkalmas a lúgos víz közömbösítésére. Tehát a felhasználásra kerülő sav mennyisége azonos, akár szabad állapotban, akár a fungicid hatóanyaghoz kötött állapotban van jelen. Ha a sóképződés a ciano-acetamid és a sav viszonylag koncentrált száraz, poralakú keverékében megy végbe, a folyamatot rendszerint összecsomósodás kíséri, melynek következtében a só szórhatósága csökken. Ilyen esetekben kedvező, ha a sót a végső kikészítést megelőzően képezzük. Néhány esetben a só a savat és fungicid hatóanyagot tartalmazó oldatból kicsapással, vagy egyszerűen a két komponensnek szuszpenzióvá való keverésével elkülöníthető. Egy sokkal általánosabb eljárás szerint a savat 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
