176046. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,6-diszubsztituált-9-(ß-D-arabinofuranozil)-purin- 5'-foszfátok, gyógyászatilag elfogadható sóik és ilyen vegyületeket tartalmazó vírusellenes gyógyászati készítmények előállítására
3 176046 4 ban használhatók (nukleotid formában), és embereknél előnyösen 10—250 mg/egységdózis formájában kerülnek felhasználásra, napi többszöri adagolás esetében. A napi dózis nagysága a kezelendő betegtől függően változhat. Kenőcs vagy krém formában a vegyületek kiszerelése olaj- vagy olaj-a-vízben alapú vízben oldható kenőcsként történhet, amelyben a hatóanyag mennyisége 0,1 és 10 vegyes% között változhat. Az I általános képletű vegyületek közül különösen előnyös az a vegyület, amelyben R2 jelentése aminocsoport, különösen rendkívül nagy vírusellenes aktivitása miatt. Ez a vegyület, tehát a 2,6-diamino-9-(ß-D-arabinofuranozil)-purin-5'-foszfát a 2,6-diamino-9-( ß-D-arabinofuranozil)-purin monofoszfát nukleotidja, és ez utóbbi vegyületet a kísérletek során különösen hatékony vírusellenes szemek találták, például a herpeszvírus ellen. Például a herpeszvírussal intracerebrálisan fertőzött és 2,6-diamino-9-(ß-D-arabinofuranozil)-purinnal kezelt egerek 100%-a a fertőzés után még legalább 5 napig élt a fertőzés minden jele nélkül, míg az öt kezeletlen kontroli-állat közül három (60%) ezidő alatt elpusztult, a másik kettő elpusztulása pedig az 5 nap letelte után következett be. A 2,6-diamino-9-( ß-D-arabinofuranozil)-purin-5'--foszfát szintén jelentős és váratlanul nagy aktivitást mutatott a herpeszvírussal szemben. A találmány szerinti nukleotidok rendelkeznek a nekik megfelelő nukleozidok kívánatos vírusellenes aktivitásával. Ezek a vegyületek változatlan formában áthatolhatnak a sejtfalon, vagy az emlősök sejtfalában megtalálható foszfatázok hatására hidrolízissel átalakulhatnak a megfelelő aktív nukleozidekké. Ezen kívül a nukleotidok jobban oldódnak fiziológiailag elfogadható oldószerekben és a testnedvekben, ami a vegyületek adagolását kényelmesebbé, és eloszlását a testben sikeresebbé teszi. Valószínű, hogy a sejtmembránban található foszfatázon kívül az emlősök szervezetében megtalálható más enzimek is hidrolizálhatják a találmány szerint előállítható nukleotidokat, és így lehetővé válik a megfelelő nukleozidok, melyeknek hatékonysága ismeretes, in situ előállítása. Vírusellenes szerként történő felhasználáshoz a találmány szerinti eljárással kapott vegyületek kiszerelhetők parenterálisan adagolható, így injektálható oldat, orálisan adagolható, például tabletta vagy kapszula formában, használhatók kúp, szemcseppentő-oldat vagy helyileg alkalmazható kenőcsök, krémek, púderek formájában. A legelőnyösebb vegyületet előnyösen 1— 100 mg/kg emlőstestsúly adagokban használhatjuk (emlősök alatt például egereket, patkányokat, kutyákat és embereket értve). Egységnyi dózisforma esetén az adagolás előnyösen 10—250 mg/egység dózisformájában történik, amikor a bevétel napi 2—4 alkalommal történik. Külső használatra a vegyületeket 0,1—10 vegyes% hatóanyagot tartalmazó kenőcs vagy krém formájában szerelik ki. A találmány szerinti vegyületek előállítása kényelmesen történhet a megfelelő II általános képletű nukleozidok enzimatikus vagy kémiai úton végzett foszforozásával, ahol a képletben R2 jelentése a korábban megadott. A II általános képletű nukleozidok enzimatikus foszforozása úgy történhet, hogy egy nukleozid anyagot és egy alkalmas foszfát-forrást egy foszfortranszferáz enzimjelenlétében tartalmazó reakció elegyet inkubálunk. A fenti enzim alkalmas a cukor molekularész 5'-helyzetének foszforozására. Az inkubálást 25—45 °C-on, előnyösen 35—40 °C-on, legelőnyösebben 37 °C-on, 2—36, előnyösen körülbelül 18—24 órán át végezzük. Alkalmas foszfát-forrás valamely nukleozid-5'-monofoszfát vagy szerves foszfát, például fenil-foszfát, p-nitro-fenil-foszfát (általában nátriumsóik formájában). Használhatók lennének a nukleozid-5'-di- és -trifoszfátok is, alkalmazásuk ellen szól azonban, hogy mono-, di- és trifoszfátok elegyéhez vezetnének, ami nehéz és költséges tisztítási lépés beiktatását tenné szükségessé. A foszfortranszferáz enzim előállítása általában bakteriálisán történik, intakt sejtek vagy sejtmentes extraktumok formájában. Alkalmas baktériumok azok, amelyek elsősorban az 5'-helyzet foszforozását katalizálják és olyan törzsekhez tartoznak, mint a Pseudomonas, Alcaligenes, Achromabacter, Flavobacterium, Serratia és Staphylococcus törzsek, amelyek a következő irodalmi helyen kerülnek ismertetésre: Agr. Biol. Chem. 28, 586—600 (1964). Különösen előnyösek a Serratia marcescens különböző törzsei. Különlegesen tisztított foszforozásra alkalmas enzimek szintén használhatók. Például a 2-hidroxi-6-amino-9- -(ß-D-arabinofuranozil)-purin (ara-izo-G) átalakítása 2-hidroxi-6-amino-9-( ß-D-ai abinofuranozil)-purin-5'-foszfáttá (ara-izo-GMP) deoxiguanozin kinázzal történhet. A foszfortranszferáz enzim előállításának nem baktérium eredetű módjai is használhatóak. Például hasznos foszfortranszferáz készítmény nyerhető ki sárgarépából. A kémiai foszforozás végrehajtását erősen megnehezíti, hogy a nukleozid molekulában az 5'-hidroxil molekularész mellett még néhány más relatív hely is van, melyeket általában a foszfor ozás előtt védeni kell, majd a foszforozási reakció végrehajtása után meg kell szabadítani a védőcsoporttól. A védőcsoportok bevitele történhet szelektíven, a reagensek és reakciókörülmények alkalmas megválasztása mellett, vagy eljárhatunk úgy is, hogy mindhárom hidroxilcsoportot (2', 3' és 5') védjük, majd az 5'-helyzetű csoportról eltávolítjuk a védőcsoportot. Egy másik módszer szerint az 5'-helyzetfl hidroxilcsoportot egy nagy kiterjedésű védőcsoporttal szelektíven védjük, majd a 2' és 3' helyzetekben elvégezzük a szokásos védést, végül az 5'-helyzetben kapcsolódó védőcsoportot lehasítjuk. Ilyen nagy kiterjedésű védőcsoport például a tritilcsoport, amelyet 4,4'-dimetoxitritil felhasználásával vihetünk be. Másik alkalmas példa a terc-butil-dimetilszilil-csoport. Azután megtörténhet az 5'-helyzetben a foszforozás, majd a 2'- és 3'-helyzetű védőcsoportok szokásos eszközökkel végzett lehasítása. Általában a purin-gyűrű szubsztituenseinek védésére nincs szükség, csak azt kell biztosítani, hogy a foszforozás körülményei elég enyhék legyenek. Arra sem mindig van szükség, hogy a 2'- és 3'-helyzetű csoportokat védjük foszforozás előtt. A foszforsavnak azok a származékai, amelyek 1—3 hidroxilcsoport helyett halogénatomokat tartalmaznak, például foszforilklorid, előnyös foszforozó reagensek. Maximálisan két hidroxilcsoport úgy is lehet szubsztituálva, hogy alkiloxicsoporttá, majd további helyettesítés után arilalkiloxicsoporttá alakuljon. Az ilyen foszforhalogén vagy foszfonát származékokat szokásos semleges vagy lúgos körülmények között használhatjuk. Foszfonátokat használva általában aktiválásra van szükség, melyet 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
