175965. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aralifás vegyületek dihalogén származékainak előállítására

17 175965 18 savval, például vizes sósav és ecetsav elegyével, kívánt esetben közömbös gázlégkörben, például nit­rogén-légkörben történő' melegítés útján hasítjuk le. A fenti meghatározásnak megfelelő (I) általános képletű vegyületek előállításának egy további vál- 5 tozata esetében valamely Z-Q-L általános képletű vegyületet vagy ennek valamely dez-HL-származékát karbonilezzük, adott esetben valamely katalizátor jelenlétében. E módszerhez kiindulási anyagként például 10 Z-Q-Cl, Z-Q-Br, Z-Q-J, Z-Q-ÖH vagy Z—C(CH3)=CH2 általános képletű vegyületek alkal­masak. A karbonilezés az irodalomban leírt módszerek­kel, gáz alakú szén-monoxiddal, előnyösen 15 700 atm-ig terjedő nyomáson és 300 °C-ig menő hőmérsékleten, valamely nehézfém-katalizátor hoz­záadásával történhet. Eljárhatunk azonban oly mó­don is, hogy a szén-monoxidot valamely nehéz­­fém-karbonil alakjában reagáltatjuk a Z-Q-L álta- 20 lános képletű kiindulási vegyülettel. A karbonilezési reakcióhoz szükséges szén-monoxid in situ is elő­állítható, hangyasav és valamely ásványi sav, külö­nösen tömény kénsav keverékéből. A karbonilezési reakció néhány jellegzetes kivi- 25 teli módját a következőkben ismertetjük: A Z-Q—L általános képletű vegyületet célsze­rűen valamely nehézfém-karbonillal, például nikkel­­-karbonillái reagáltatjuk, kiindulási vegyületként cél- 30 szerűen valamely Z-Q-Hal általános képletű halo­génszármazékot alkalmazunk, ehhez katalizátorként valamely alkálifém-terc-alkoholátot adunk és reak­cióközegként valamely rövidszénláncú terc-alkanolt alkalmazunk. így oldószerként különösen terc-buta- 35 nd alkalmazható. Alkálifém-alkoholátként különö­sen az említett tercier alkoholok nátrium-, kálium­vagy lítium-származékai, mint nátrium-, kálium­vagy lítium-terc-butilát alkalmazhatók. A reakcióhő­mérséklet körülbelül 0 °C és 120 °C között, elő- 40 nyösen 30—100 °C lehet, a reakcióidő 1 órától körübelül 4 napig terjedhet. Dyen körülmények kö­zött reakciótermékként Z—Q-COO-terc-alkil álta­lános képletű tercier alkilésztereket kapunk, ame­lyeket nem szükséges elkülöníteni a reakcióelegy- 45 bői, hanem in situ hidrolizáljuk őket a megfelelő szabad savakká. Az eljárás egy másik kiviteli módja esetében a Z—Q—L általános képletű kündulási vegyületeket, különösen valamely Z—C(CH3)=CH2 vagy 50 Z—Q—OH általános képletű vegyületet valamely ne­hézfém-karbonillal, előnyösen nikkel-karbonillal, célszerűen valamely inert oldószerben, mint tetra­­hidrofuránban, dioxánban vagy acetonban, víz je­lenlétében reagáltatjuk, amikor is valamely szervet- 55 len sav, mint sósav, kénsav, hidrogén-bromid, hid­­rogén-jodid vagy foszforsav is jelen lehet a reakció­­elegyben. A reakcióhőmérséklet körülbelül 20 °C és 100 C között lehet, a reakció ’ végbemenetele besugárzással, például higanygőzlámpával gyorsít- 60 ható. A reakcióidő az adott reakdóköriilményektől függően körülbelül 2 órától 2 napig terjedhet. Hangyasav és kénsav elegyének karbonilezési reagensként való alkalmazása esetén kiindulási anyagként célszerűen valamely Z—C(CH3>=CH2 ál- 65 talános képletű vinil-vegyületet vagy Z-Q-OH álta­lános képletű karbinolt alkalmazunk. A kiindulási vegyületet körülbelül 0—40 °C hőmérsékleten kezel­jük hangyasav és tömény kénsav elegy ével, amely 0—50% ecetsavat vagy trifluor-ecetsavat is tartal­mazhat. Gáz alakú szén-monoxiddal történő karbonilezés esetén célszerűen 100—700 atm nyomáson dolgo­zunk, valamely inert oldószer, például rövidszén­láncú alkohol, mint metanol, etanol, propanol, izopropanol, n-butanol, n-pentanol, n-hexanol vagy valamely cikloalkanol, mint ciklohexanol jelenlé­tében. Katalizátorként például nikkel- vagy kobalt­­-karbonilok vagy -halogenidek, palládium-klorid, ró­­dium-triklorid vagy bisz-trifenílfoszfin-palládium-di­­klorid alkalmazhatók. Előállíthatjuk továbbá a fenti meghatározásnak megfelelő (I) általános képletű vegyületek et oly módon is, hogy valamely (III) általános képletű vegyületet vagy ennek valamely sóját valamely (IV) általános képletű vegyülettel vagy ennek valamely sójával reagáltatjuk. A (III) általános képletű ki­indulási vegyületeket például p-Q1-acetofenonokból állíthatjuk elő bróm-ecetsav-alkilészterekkel és cinkkel való reagáltatás és adott esetben ezt követő elszappanosítás és/vagy dehidratálás és/vagy redu­kálás útján. A (IV) általános képletű kiindulási vegyületek általában már ismert anyagok. E módszer gyakorlati kivitele során oly módon járhatunk el, hogy valamely, Q‘ helyén hidroxil­­csoportot tartalmazó (III) általános képletű fenolt valamely Q2 helyén az L fenti meghatározásának megfelelő valamely szubsztituenst tartalmazó (IV) általános képletű vegyülettel, vagy pedig valamely, Q1 helyén egy L szubsztituenst tartalmazó (III) általános képletű vegyületet valamely, Q2 helyén hidroxücsoportot tartalmazó vegyülettel reagálta­­tunk. A fenti reakciókban a fenolokat előnyösen valamely megfelelő fenolát, különösen nátrium­vagy kálium-fenolát alakjában alkalmazhatjuk. A reakciót célszerűen valamely inert oldószerben, pél­dául dimetil-formamidban vagy foszforsav-hexa­­metil-triamidban, katalizátor, mint rézpor jelenlé­tében, körülbelül 50-200 °C, előnyösen 80—130°C hőmérsékleten folytatjuk le. Az (I) általános képletű vegyületek előállíthatok továbbá a megfelelő (V) általános képletű aminove­­gyületekből is, oly módon, hogy ezeket először diazotáljuk, például valamely salétromossav-sóval vagy -észterrel, például nátrium-nitrittel vagy n-bu­­til-nitrittel, vizes sósavoldatban, körülbelül —20 °C és +20 °C közötti hőmérsékleten történő reagál­tatás útján, majd a kapott diazóniumsót a megfele­lő halogénvegyületté alakítjuk át. így például az R1 és/vagy R2 helyén fluoratomot tartalmazó (I) általános képletű fluorvegyül eteket előnyösen oly módon állítjuk elő, hogy a diazóníumsókat hidro­­gén-bór-tetrafluoriddal való reagáltatás útján a meg­felelő diazónium-tetrafluor-boráttá alakítjuk, majd ez utóbbit körülbelül 100-200°C hőmérsékleten, valamely inert oldószer, például toluol, xilol vagy dioxán jelenlétében vagy oldószer nélkül hőbontás­nak vetjük alá. Történhet a bontás szobahőmérsék­leten, vizes közegben, rézpor jelenlétében is. Ha nátrium-nitrittel vízmentes hidrogén-fluoridban di-9

Next

/
Thumbnails
Contents