175881. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-hidroxi-1,2-benziotiazol-származékok előállítására
13 175881 14 A következő példák szemléltetik a találmány szerinti eljárást. A hőmérsékleti adatokat °C-ban adjuk meg. Kiindulási anyagok előállítása I. példa 50 g 4-metoxi-l,2-benzizotiazolt 700ml jégecetben, ami 10súly% hidrogénbromidot és 5 g vörös foszfort tartalmaz, felszuszpendálunk és tantál-autoklávban 30 órán át 100°-on melegítjük. Lehűlés után az autokláv tartalmát vákuumban bepároljuk, és a maradékot metilénklorid és 2 n nátriumhidroxid-oldat között megosztjuk. A vizes fázisból kiszűrjük az oldhatatlan részeket, metilénkloriddal mossuk, sósavval megsavanyítjuk, és végezetül többször metilénkloriddal extraháljuk. Az egyesített kivonatokat magnéziumszulfáton szárítjuk, majd vákuumban bepároljuk. 32 g(65%)4-hidroxi-l,2-benzizotiazolt kapunk. Olvadáspontja 133—134°. A 2 n nátriumhidroxid-oldattal mosott metilénkloridos fázisokból a szokásos módon kinyerhető a bemért 4-metoxi-l,2-benzizotiazol 20—25%-a, amit újból felhasználhatunk éteres lebontáshoz. II. példa l-(l,2-Benzizotiazol-4-il-oxi)-2,3-epoxi-propán 29 g 4-hidroxi-l,2-benzizotiazolt, 36 g epibrómhidrint és 93 g száraz káliumkarbonátot 300 ml acetonban, 11 órán át visszafolyatás közben melegítünk. Kihűlés után a reakciókeveréket 1 liter jeges vízre öntjük, majd négyszer 150 ml dietiléterrel extraháljuk, az egyesített kivonatokat vízzel mossuk, és nátriumszulfát felett szárítjuk. Az oldószer ledesztillálása után 30 g (75%) l-(l,2-benzizotiazol-4-il-oxi)-2,3-epoxi-propánt kapunk, amelynek olvadáspontja 85—87°, és további tisztítás nélkül felhasználható. 90—91° olvadáspontú, analitikai tisztaságú l-(l,2-benzizotiazol-4-il-oxi)-2,3-epoxi-propánt 0,2 Torr nyomáson és 110—130°-on való szublimálással állíthatunk elő. III. példa 4-(2-Hidroxi-3-amino-propoxi)-l ,2- -benzizotiazol 4,0 g l-(l,2-benzizotiazol4-il-oxi>2,3-epoxi-propánt 100 ml vizes ammóniumhidroxid-oldat és 300 ml etanol elegyében, 35°-on, 3 órán át állni hagyunk. Bepárlás után a félig kristályos maradékot etandban feloldjuk, és cseppenként éteres sósavat adunk hozzá. A kivált hidrokloridsót leszívatjuk, vízmentes éterrel mossuk, és szárítjuk^ Kitermelés: 3,1 g (60%). Olvadáspontja: 240—243 . 4-[2-Hidroxi-3-(N-benzil-izopropilamino)-propoxi]-l,2-benzizotiazol 2,0 g l-(l,2-benzizotiazoI4-il-oxi)-2,3-epoxi-propánt és 1,5 g N-benzil-izopropilamint 50 ml etanolban, 2 órán át visszafolyatás közben melegítünk. Az oldószer ledesztillálása után visszamaradó 4-(2- -h i d r ox i - 3-(N-benzil-izopropil amino)-propoxi]-l,2-benzizotiazol közvetlenül felhasználható debenzilezéshez. Azonosításhoz kevés metanolban feloldjuk, és éteres oxálsavat csepegte tünk hozzá. A kivált 4-[2-hidroxi-3-(N-benzil-izopropilamino)-" -propoxi]- 1,2-benzizotiazol-hidrogénoxalátot leszívatjuk, vízmentes éterrel mossuk, és szárítjuk. Olvadáspontja 176-178°. IV. példa V. példa l-(l,2-Benzizotiazol4-il-oxi)-3-klór-propán-2-ol a) 2,0 g l-(l,2-benzizotiazol-4-il-oxi)-2,3-epoxi-propánt 30 ml etanol és 30 ml dietiléter elegyében felszuszpendálunk, és keverés közben 100 ml éteres sósavat adunk hozzá. Három napig állni hagyjuk, majd a kivált csapadékot leszívatjuk, és éterrel semlegesre mossuk. Kitermelés: 2,2 g (91%). Olvadáspontja: 90-92°. 104—106° olvadáspontú, NMR-spektroszkópiailag tiszta l-(l,2-benzizotiazol-4-il-oxi)-3-klór-propán-2- -olt metanolos átkristályosítással állíthatunk elő. 1 H-NMR-spektrum (d6-DMSO, belső TMS): T - 0,82 (s, 1H), 2,22 (d, J = 4,5Hz, 1H), 2,42 (m, 1H), 2,99 (d, J = 3,0 Hz, 1H), 3,62 (s, -OH), 5,73 (m, 3H), 6,11 (m, 2H). b) 15,0 g 4-hidroxi-l,2-benzizotiazolt és 100mg 2,2,6,6-tetrametilpiperidint 30 ml epiklórhidrinnel 6 órán át, 100—110°-on melegítünk. Ezután a keverékből vákuumban eltávolítjuk az epiklórhidrin-felesleget, és a maradékot háromszor 100-100 ml metandlal eldörzsöljük. A metanolos kivonatokat egyesítjük, és vákuumban szárazra pároljuk. 10,4 g, félig kristályos maradékot kapunk, amelynek 1 H-NMR-spektruma megegyezik az a) pont alatti 1 -( 1,2-benzizotiazol-4-il-oxi)-3-klór-propán-2-oléval. c) 30,0 g 4-hidroxi-l,2-benzizotiazolt 27,0 g l,3-diklór-propanol-2-ben szuszpendálunk, és 60—80° között 4 órán belül 60 ml vízben feloldott 8,5 g nátriumhidroxidot adunk hozzá. Azonos hőmérsékleten újabb négy óra reakcióidő eltelte után a szerves fázist metilénkloridban feloldjuk, magnéziumszulfáton szárítjuk, és szárazra pároljuk. A visszamaradó anyagot (35 g) metanolból átkristályosítjuk. A kapott l-(l,2-benzizotiazol4-ü-oxi)-3-klór-propán-2-ol azonos az a) eljárásváltozat szerint előállított anyaggal. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
