175824. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés termoplasztikus szálak előállítására
39 175824 40 nye, hogy az üveghozam és az egyes kúpokból történő húzás önszabályozását biztosítja. Megállapítottuk, hogy az egységnyi hozam arányos a rés szélességével és a szekunder sugár átmérőjével abban az esetben, ha ez a szélesség a szekunder sugártól lefelé mérve nem haladja meg a recirkulációs szakasz hosszát. Amint már megmagyaráztuk, a recirkulációs szakasz hossza arányos a szekunder sugár nyílásátmérőjével, és a szekunder sugár és a főáram egységre eső kinetikus energiájának viszonyával. Azonkívül a sugarak sebességének elég nagynak kell lenni ahhoz, hogy a magukkal vitt üveget húzzák. Mivel egy keresztirányú sor szekunder sugarainak jellemzői azono- ak, azaz ha a sugarak nyílásátmérője, a sebességek és a hőmérsékletek azonosak, akkor az egységnyi üveghozam is azonos, és minden egyes szálképző központból azonos mennyiségű üveget lehet húzni. Ellenkező esetben, hogyha egy adott oldalirányú sor vagy a sugarak jellemzői különbözők, különösen hogyha a kibocsátó nyílások átmérői változók, akkor az egységnyi hozamok az adott valódi körülményekhez automatikusan beállnak. Ahhoz, hogy nagy skálán tudjuk az üvegszálat előállítani az kell, hogy nagyszámú szálképző központnál biztosítsunk azonos működést. Azonkívül ezeknek a központoknak a sűrűségét is növelni kell, hogy az előállított szál mennyiségének és az elfogyasztott energiának a viszonya maximális legyen és hogy csökkentsük a beruházási költségeket és a gyártási egységek számát. Ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósítására szolgáló berendezést ábrázol a 13A és 13B ábra. A 13A ábrán a főgázáram útját falak határolják, amelyek 92 lapból és a 100 terelőbői állnak, és ennek kialakítása hasonló a 10. és 11. ábrán ábrázolthoz. A 13A és 13B ábrákon látható kialakításnál 103 olvasztótégelyt alkalmazunk, amely láthatóan nagyobb az előző kiviteleknél és amelyen üveget bebocsátó 104,A 104B és 104C nyílások vannak. A 103 olvasztótégelyben 106A, 106B és 106C betápláló kamrák vannak és valamennyi kamrának nyílásai vannak, amelyeken szekunder vagy hordozó sugarak lépnek ki az üveget kibocsátó nyílások közelébe, de áramlásirányban ezektől feljebb. Amint a 13B ábrán látható, az egyes 106A, 106B és 106C betápláló kamrák hordozó gázsugarat kibocsátó nyílásai el vannak tolva, a gázáram irányában lefelé-felfelé, hogy ezáltal az egyes szálképző központok közötti interferenciát minimumra csökkentsék. A 13A és 13B ábrákon ábrázolt kivitelnél ugyancsak látható, hogy a szekunder sugár valamennyi keresztirányú kibocsátó nyílás sorozat végénél legalább egy olyan nyílás van, amely egy sugarat bocsát ki az üvegkibocsátó nyílás felett, hogy ezáltal biztosítsuk valamennyi aktív szekunder sugár egységes működését. A 13A és 13B ábrákon ábrázolt kivitelt többek között egy olyan berendezés jellemzi, amely bizonyos műveletekhez előnyös, azoknál a műveleteknél, amelyeknél azt kívánjuk, hogy a gázsugár és olvadt üveg hőmérséklete nagyon közel legyen egymáshoz. Ezen gázsugarak hőmérsékletének egymáshoz való közeleséséhez hozzájárul az is, hogyha a gázáram betápláló kamráit az olvasztótégely belsejében helyezzük el. Az egyetlen szálképző központból való húzás kielégítő megvalósításához szükséges általános üzemeltetési feltételeken kívül különböző általános szabályokat kell betartani, amikor a találmány szerinti eljárást több soros elrendezésnél alkalmaztuk, amelynek mindegyike több szálképző központot tartalmaz. Ebből a céibó! és a fent említett általános szabályokat figyelembe véve kívánatos, hogy a főgázáram irányára keresztirányban terjedő sorban elhelyezett szomszédos szálképző központok tengelyközi távolsága a szekunder sugár nyílásátmérőjének 2—3-szorosa legyen, míg az egymás mellett a gázáram hosszanti tengelye irányában elhelyezett szomszédos szálképző központok tengelyei közötti távolság a szekunder sugár nyílás átmérőjének legalább 7—10-szerese legyen. Azokból a szálképző központokból képzett soroknak a száma, amelyeket egyazon főgázáram még hatékonyan tud működtetni, ezen gázáram eredő energiájának a függvénye, méghozzá a legtávolabbi szálképző központ szintjén mért energiáé, azaz annak a szálképző központnak az energiájáé, amely a főgázáram eredetétől áramlásirányban nézve lefelé a legtávolabb van. Előnyös, ha a főgázáram és a hordozó gázsugár egységnyi térfogatra eső kinetikus energiája közötti viszonyt állandó értéken tudjuk tartani minden egyes szálképző központnál. Mind a főgázáramnál, mind a szekunder sugárnál nagyon széles sebességskálát lehet alkalmazni, azonban szükséges, hogy a szekunder sugár egységnyi térfogatra eső kinetikus energiája nagyobb legyen a főgázáraménál. A főgázáram és a szekunder sugár egységnyi térfogatra eső kinetikus energiái közötti viszony egységenként kissé nagyobb 40-nél és az előnyös arány 4 és 25 között van. Említettük már, hogy lehetőség van arra, hogy a főáram és a szekunder sugár közötti kölcsönhatás fenntartása mellett változtassuk akár a szekunder sugár sebességét, akár a főáramhoz képest a szekunder sugár szögét. Valójában nagyon széles határok között lehet változtatni a szekunder sugár kibocsátási szögét a főgázáramhoz képest, a függőlegestől eltérő irányban. így például a szekunder sugarat a főgázáram felé lehet irányítani, felfelé hajló szögben, és ez a szög a függőlegeshez képest egészen 45°-ig mehet. A hordozó szekunder sugarat megdönthetjük lefelé is a főgázáramhoz képest ugyancsak 45°-ig terjedően a függőlegeshez viszonyítva. Előnyösen a szekunder sugár úgy van elhelyezve, hogy behatoljon a főáramba, annak irányára merőlegesen, vagy pedig a főáramtól kissé lefelé döntve, amely elrendezés különösen az áramlásirányban lejjebb elhelyezett szálképző központok szempontjából előnyös, amikor lefelé és felfelé több szálképző központ van elhelyezve, mint ahogyan a 4. ábrán látható. A valamilyen nyílásból kilépő üveg egy járatból vagy csatornából jöhet, amelynek iránya igen sokféle szögben lehet elhelyezve. Ennek a tényezőnek semmiféle jelentősége nincs, mivel a főgázáram és a szekunder sugár kölcsönhatásából származó erők azok a döntő tényezők, amelyek a nyílásból kinetikai energia nélkül kilépő üvegre hatnak. A kapott eredményekre járulékos ellenőrzést fejthetünk ki, hogyha a főgázáram mennyiségét változtatjuk. Ezenfelül még növelhetjük a szálképző központok sűrűségét is, hogyha az egymást követő sorokban levő nyílásokat eltoljuk egymáshoz képest és az egymást követő sorok között a tengelyek közötti távolságot minimumra csökkentjük, azaz a szekunder sugár nyílásátmérőjének kb. 5-szörösére. Mivel a főgázáramból szálképző központsoronként jelentős energiát vonunk el, à 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 20
