175754. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés diazo-tipusú fénymásoló-anyagokkal dolgozó fénymásolóberendezések ammóniaellátására
9 175754 10 48 kondenzátorba és ott teljes mennyiségét cseppfolyósítjuk. A kapott kondenzátum a viszonylag magas koncentrációjú ammóniavíz, mely a fejtermék koncentrációjának megfelelően 20—30 tömegszázalék ammóniát tartalmaz, a 49 táptartályba kerül. A 49 táptartályt nemcsak a 48 kondenzátorból érkező ammóniavíz gyűjtésére, hanem a 20 előhívókamrából a diazo-típusú fénymásolóanyaggal kivitt ammónia pótlására szolgáló friss ammóniavíz felvételére is felhasználjuk. Ennek érdekében esetünkben a 49 táptartálynak egy leemelhető 50 fedele van. A 49 táptartályból a viszonylag magas koncentrációjú ammóniavíz egy 51 adagolószelepen keresztül lép be a 20 előhívókamrában elrendezett 52 előgőzölögtetőbe. Az 51 adagolószelep úgy van beállítva, hogy a 20 előhívókamrában a diazo-típusú fénymásoló anyag megfelelő minőségű előhívásához szükséges ammóniakoncentráció biztosított legyen akkor, amikor a 20 előhívókamrán keresztül a megengedett legszélesebb tekercset a lehető legnagyobb sebességgel vezetjük át. Amennyiben a fénymásolóanyag bevezetése megszakad, vagy az átvezetés sebessége lecsökken, akkor a 21 és 22 előkamrákba kiszivárgott gázhalmazállapotú ammóniát elszívjuk. A 23 abszorber hűtésére, pontosabban a 24 kamra hűtésére és az elhasznált levegő előhűtésére a berendezés egy 53 hűtőaggregáttal van felszerelve, mely egyben a 48 kondenzátort is ellátja hűtőközeggel. Az 53 hűtőaggregát egy 54 kompresszorból, egy 55 kondenzátorból és egy 56 szelepből van összeállítva. A hűtőközeget az 57 körvezetéken keresztül juttatjuk be a 23 abszorber 25 hűtőterébe, illetve vezetjük abból vissza az 53 hűtőaggregátba. Az 57 körvezetékkel párhuzamosan egy második 58 körvezeték is ki van képezve, mellyel a 48 kondenzátor hűtőközeggel történő ellátását biztosítjuk. A második 58 körvezetékbe egy 59 szelep van beépítve. Következésképpen az áramló hűtőközeg az 56 és 59 szelepek beállításának megfelelően van megosztva. Az eljárás paramétereinek egy különösen kedvező beállítása és a berendezés vezérlése a következő körülmények mellett valósítható meg. Az adszorpció elvégzésére 33 mm belső átmérőjű és 1000 mm szerkezeti magasságú üvegből kiképzett töltött oszlopok vannak sorbakapcsolva. A töltet összmagassága mintegy 3000 mm értékre tehető. Töltelékként mázatlan kerámiából kiképzett 5 mm-es Berl-nyergeket használunk. Az oszlopok mintegy 10 mm szélességű hűtőtérrel vannak körülvéve. A bevezetett elhasznált levegőt az előbbiekben leírt kiviteli példától eltérően nem az abszorberben, hanem egy külön hűtőkészülékben hűtjük le. Az abszorber után kapcsolt rektifikálóoszlop az előbbiekben ismertetett töltőtestekkel van megtöltve. A rektifikálóoszlop belső átmérője 45 mm, a töltőtestek rétegmagassága 650 mm. A fejhőmérsékletet egy kétpontos ellenállásszabályozóval szabályozzuk. Az abszorber és a rektifikálóoszlop fejéhez csatlakoztatott kondenzátor hűtését 1000 kcal/óra teljesítményű keringtető hűtővel oldottuk meg, melyben hűtőközegként desztillált vizet használtunk. Abból indultunk ki, hogy az előhívókamra előkamrájából 1,3 m3/óra fajlagos mennyiségű, legfeljebb 10 térfogatszázalék ammóniát tartalmazó elhasznált levegőt távolítunk el. Az elhasznált levegő ammóniatartalmának abszorbeálására 1,2 1/óra desztillált vizet használtunk fel. Ennek révén az abszorberből kilépő levegő legnagyobb szennyezése nem érte el a 20 ppm értéket. Az abszorpciót 7,5 °C közepes hőmérsékleten végeztük. A rektifikálóoszloppal végzett kísérleteknél 5—10 súlyszázalék ammóniát tartalmazó ammóniavíz betáplálásából indultunk ki. Ha a rektifikálóoszlop közepes hőmérséklete 92 °C volt és 10 tömegszázalék ammóniát tartalmazó ammóniavízzel dolgoztunk, akkor a fejtermékként nyert ammónia-vízgőz keverék ammóniatartalma az előzetes feltételezéseknél kevesebb, mintegy 27 tömegszázalék volt. Egy 5 tömegszázalékos ammóniavíz betáplálásakor viszont a közepes oszlophőmérséklet a kétpontos szabályozó változatlanul hagyott beállítása mellett 94 °C-ra emelkedett, míg a fejtermékként leszedett ammónia-vízgőz keverék koncentrációja 15 tömegszázalék volt. Az üst maradék vize 10 tömegszázalékos ammónia víz betáplálása esetén 0,5—1,6 1/óra átfolyási értékek között 0,03—0,14 g/I ammóniát tartalmazott. Az 5 tömegszázalékos ammóniavíz betáplálása esetén, ugyancsak 0,5— 1,6 1/óra átfolyás mellett viszont a maradékvíz 0,02— 0,07 tömegszázalék ammóniát tartalmazott. A 3. ábrán a tökéletes kvantitatív pontosság igénye nélkül a találmányunk szerinti megoldás előnyös hatását mutatjuk be. A bemutatott koordináta-rendszer ordinátatengelyén az előhívókamrába időegységenként betáplált ammónia mennyiségét vittük fel függetlenül attól, hogy az gáz- vagy folyadékhalmazállapotú volt-e, míg az abszcisszatengelyen az előhívókamra üzemi állapotát ábrázoljuk az idő függvényében. Az I szaggatott vonal az ammónia egyenletes betáplálását jelenti, melyet a találmányunk szerinti eljárással úgy érünk el, hogy gyakorlatilag állandó koncentrációjú és állandó menynyiségű ammóniavizet juttatunk az előhívókamrába. A bevezetett ammónia mennyiségét a Q0 értékkel jelöljük. A II görbével az ammóniabevezetés azon változásait érzékeltetjük, melyek akkor alakulnának ki, ha a visszanyert ammónia-gáz-vízgőz keveréket közvetlenül az előhívókamrába vezetnénk. Itt feltételeztük, hogy a körfolyamatba annyi viszonylag magas koncentrációjú friss ammóniavizet vezettünk, hogy az még a legkedvezőtlenebb esetben is, vagyis amikor ammóniát egyáltalán nem vagyunk képesek visszanyerni, elegendő legyen az előhívókamra ammóniakoncentrációjának fenntartásához. Ez megegyezik a találmány szerinti eljárásra jellemző Q0 értékű betáplálásra. Ha a t0 időpontot megelőzően az előhívókamrában a diazo-típusú fénymásolóanyag maximális átvezetését hosszabb időre csökkenteni kell, az előfeltételezések szerint szivárgási veszteség nem lép fel, következésképpen a rektifikálóoszlopban ammóniát nem nyerünk vissza. Következésképpen a t0 időpontban a teljes betáplált ammónia mennyisége Q0. Amennyiben ettől kezdve a fénymásolóberendezés üresjáratba kerül, vagyis az előhívókamrába fénymásolóanyagot nem viszünk be, akkor az ammónia teljes betáplált mennyisége az előhívókamrából az előkamrákba jut és egy, az abszorber és a rektifikálóoszlop méreteitől függő holtidőből adódó késéssel csaknem teljesen viszszanyerhető és ismét az előhívókamrába kerül. A viszszanyert ammóniát a friss ammóniavízhez hozzáadva kapjuk a ténylegesen bevezetett Qt mennyiséget. Amennyiben ezt követően folytatjuk az előhívást és a fénymásolóanyaggal vegyileg megkötött és kondenzált ammóniát viszünk ki a berendezésből, úgy a már említett holtidőből adódó késedelemmel a visszanyert ammónia mennyisége a csökkenő szivárgás miatt a t2 időponttól kezdve csökkenni kezd és a fénymásolóberende5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
