175754. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés diazo-tipusú fénymásoló-anyagokkal dolgozó fénymásolóberendezések ammóniaellátására

9 175754 10 48 kondenzátorba és ott teljes mennyiségét cseppfolyó­sítjuk. A kapott kondenzátum a viszonylag magas kon­centrációjú ammóniavíz, mely a fejtermék koncentráció­jának megfelelően 20—30 tömegszázalék ammóniát tar­talmaz, a 49 táptartályba kerül. A 49 táptartályt nem­csak a 48 kondenzátorból érkező ammóniavíz gyűjtésé­re, hanem a 20 előhívókamrából a diazo-típusú fénymá­solóanyaggal kivitt ammónia pótlására szolgáló friss ammóniavíz felvételére is felhasználjuk. Ennek érdeké­ben esetünkben a 49 táptartálynak egy leemelhető 50 fe­dele van. A 49 táptartályból a viszonylag magas kon­centrációjú ammóniavíz egy 51 adagolószelepen keresz­tül lép be a 20 előhívókamrában elrendezett 52 előgőzö­­lögtetőbe. Az 51 adagolószelep úgy van beállítva, hogy a 20 előhívókamrában a diazo-típusú fénymásoló anyag megfelelő minőségű előhívásához szükséges ammónia­koncentráció biztosított legyen akkor, amikor a 20 előhívókamrán keresztül a megengedett legszélesebb te­kercset a lehető legnagyobb sebességgel vezetjük át. Amennyiben a fénymásolóanyag bevezetése megszakad, vagy az átvezetés sebessége lecsökken, akkor a 21 és 22 előkamrákba kiszivárgott gázhalmazállapotú ammóniát elszívjuk. A 23 abszorber hűtésére, pontosabban a 24 kamra hű­tésére és az elhasznált levegő előhűtésére a berendezés egy 53 hűtőaggregáttal van felszerelve, mely egyben a 48 kondenzátort is ellátja hűtőközeggel. Az 53 hűtőaggre­­gát egy 54 kompresszorból, egy 55 kondenzátorból és egy 56 szelepből van összeállítva. A hűtőközeget az 57 körvezetéken keresztül juttatjuk be a 23 abszorber 25 hűtőterébe, illetve vezetjük abból vissza az 53 hűtőaggre­­gátba. Az 57 körvezetékkel párhuzamosan egy második 58 körvezeték is ki van képezve, mellyel a 48 kondenzá­tor hűtőközeggel történő ellátását biztosítjuk. A második 58 körvezetékbe egy 59 szelep van beépítve. Következés­képpen az áramló hűtőközeg az 56 és 59 szelepek beállí­tásának megfelelően van megosztva. Az eljárás paramétereinek egy különösen kedvező beállítása és a berendezés vezérlése a következő körül­mények mellett valósítható meg. Az adszorpció elvégzé­sére 33 mm belső átmérőjű és 1000 mm szerkezeti ma­gasságú üvegből kiképzett töltött oszlopok vannak sor­­bakapcsolva. A töltet összmagassága mintegy 3000 mm értékre tehető. Töltelékként mázatlan kerámiából ki­képzett 5 mm-es Berl-nyergeket használunk. Az oszlo­pok mintegy 10 mm szélességű hűtőtérrel vannak körül­véve. A bevezetett elhasznált levegőt az előbbiekben le­írt kiviteli példától eltérően nem az abszorberben, ha­nem egy külön hűtőkészülékben hűtjük le. Az abszorber után kapcsolt rektifikálóoszlop az előb­biekben ismertetett töltőtestekkel van megtöltve. A rek­tifikálóoszlop belső átmérője 45 mm, a töltőtestek réteg­magassága 650 mm. A fejhőmérsékletet egy kétpontos ellenállásszabályozóval szabályozzuk. Az abszorber és a rektifikálóoszlop fejéhez csatlakoz­tatott kondenzátor hűtését 1000 kcal/óra teljesítményű keringtető hűtővel oldottuk meg, melyben hűtőközeg­ként desztillált vizet használtunk. Abból indultunk ki, hogy az előhívókamra előkamrá­­jából 1,3 m3/óra fajlagos mennyiségű, legfeljebb 10 tér­fogatszázalék ammóniát tartalmazó elhasznált levegőt távolítunk el. Az elhasznált levegő ammóniatartalmá­nak abszorbeálására 1,2 1/óra desztillált vizet használ­tunk fel. Ennek révén az abszorberből kilépő levegő legnagyobb szennyezése nem érte el a 20 ppm értéket. Az abszorpciót 7,5 °C közepes hőmérsékleten végeztük. A rektifikálóoszloppal végzett kísérleteknél 5—10 súlyszázalék ammóniát tartalmazó ammóniavíz betáp­lálásából indultunk ki. Ha a rektifikálóoszlop közepes hőmérséklete 92 °C volt és 10 tömegszázalék ammó­niát tartalmazó ammóniavízzel dolgoztunk, akkor a fej­termékként nyert ammónia-vízgőz keverék ammóniatar­talma az előzetes feltételezéseknél kevesebb, mintegy 27 tömegszázalék volt. Egy 5 tömegszázalékos ammónia­víz betáplálásakor viszont a közepes oszlophőmérséklet a kétpontos szabályozó változatlanul hagyott beállítása mellett 94 °C-ra emelkedett, míg a fejtermékként lesze­dett ammónia-vízgőz keverék koncentrációja 15 tömeg­százalék volt. Az üst maradék vize 10 tömegszázalékos ammónia víz betáplálása esetén 0,5—1,6 1/óra átfolyási értékek között 0,03—0,14 g/I ammóniát tartalmazott. Az 5 tömegszáza­lékos ammóniavíz betáplálása esetén, ugyancsak 0,5— 1,6 1/óra átfolyás mellett viszont a maradékvíz 0,02— 0,07 tömegszázalék ammóniát tartalmazott. A 3. ábrán a tökéletes kvantitatív pontosság igénye nélkül a találmányunk szerinti megoldás előnyös hatá­sát mutatjuk be. A bemutatott koordináta-rendszer or­dinátatengelyén az előhívókamrába időegységenként betáplált ammónia mennyiségét vittük fel függetlenül attól, hogy az gáz- vagy folyadékhalmazállapotú volt-e, míg az abszcisszatengelyen az előhívókamra üzemi álla­potát ábrázoljuk az idő függvényében. Az I szaggatott vonal az ammónia egyenletes betáplálását jelenti, melyet a találmányunk szerinti eljárással úgy érünk el, hogy gyakorlatilag állandó koncentrációjú és állandó meny­­nyiségű ammóniavizet juttatunk az előhívókamrába. A bevezetett ammónia mennyiségét a Q0 értékkel jelöl­jük. A II görbével az ammóniabevezetés azon változá­sait érzékeltetjük, melyek akkor alakulnának ki, ha a visszanyert ammónia-gáz-vízgőz keveréket közvetlenül az előhívókamrába vezetnénk. Itt feltételeztük, hogy a körfolyamatba annyi viszonylag magas koncentrációjú friss ammóniavizet vezettünk, hogy az még a legkedve­zőtlenebb esetben is, vagyis amikor ammóniát egyálta­lán nem vagyunk képesek visszanyerni, elegendő legyen az előhívókamra ammóniakoncentrációjának fenntar­tásához. Ez megegyezik a találmány szerinti eljárásra jel­lemző Q0 értékű betáplálásra. Ha a t0 időpontot meg­előzően az előhívókamrában a diazo-típusú fénymásoló­anyag maximális átvezetését hosszabb időre csökkenteni kell, az előfeltételezések szerint szivárgási veszteség nem lép fel, következésképpen a rektifikálóoszlopban ammó­niát nem nyerünk vissza. Következésképpen a t0 idő­pontban a teljes betáplált ammónia mennyisége Q0. Amennyiben ettől kezdve a fénymásolóberendezés üres­járatba kerül, vagyis az előhívókamrába fénymásoló­anyagot nem viszünk be, akkor az ammónia teljes betáp­lált mennyisége az előhívókamrából az előkamrákba jut és egy, az abszorber és a rektifikálóoszlop méreteitől függő holtidőből adódó késéssel csaknem teljesen visz­­szanyerhető és ismét az előhívókamrába kerül. A visz­­szanyert ammóniát a friss ammóniavízhez hozzáadva kapjuk a ténylegesen bevezetett Qt mennyiséget. Amennyiben ezt követően folytatjuk az előhívást és a fénymásolóanyaggal vegyileg megkötött és kondenzált ammóniát viszünk ki a berendezésből, úgy a már emlí­tett holtidőből adódó késedelemmel a visszanyert am­mónia mennyisége a csökkenő szivárgás miatt a t2 idő­ponttól kezdve csökkenni kezd és a fénymásolóberende­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents