175748. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés áttörések kialakítására szalaganyagban
3 175748 4 sekkel rendelkező fémlemezeket műanyaggal párosítják, s így az iparban általánosan ismert vegyes szerkezetű, réteges elemeket lehet előállítani. Ezeknek a vegyes szerkezetű, réteges elemeknek is ugyanazon hátrányai vannak, mint az áttörésekkel kialakított fémlemezeknek, mert a műanyag és fém kombinációjából álló réteges elemek áttöréseinek kialakításánál is jelentkeznek a hulladékkal járó problémák. A késztermék ezért viszonylag drága. Legtöbb esetben az ilyen vegyes szerkezetű, réteges anyagok ára vetekszik a rozsdamentes acélok árával. Tömegcikkszerű gyártásnál — például ivóvizet szállító csövek, vagy egyéb profilok kialakításánál — a műanyagbevonatos, áttörésekkel kialakított, réteges szerkezeti anyag ezért nem is jöhet számításba. De ezen túlmenően is: a műanyaggal kombinált fémlemeznek, mint félkészterméknek mechanikai igénybevétellel szemben tanúsított ellenállása ugyanolyan hátrányos, mint a műanyag nélküli fémlemezé. A találmány révén tehát azt a feladatot kell megoldani, hogy szalagalakú, például fémből előállított félkészterméken úgy képezzük ki az áttöréseket, hogy az alapanyagból semmi se menjen veszendőbe, s ugyanakkor az így kialakított félkésztermék mechanikai szilárdsága ugyanakkora maradjon, mint amilyen az áttörések nélküli félkészterméké volt. Követelmény még az is, hogy az áttörésekkel rendelkező fémszalag további megmunkálása, különösen annak nem-fémes anyagokkal történő bevonása (amely nem-fémes anyag lehet például műanyag, zománc, lakk, vagy ehhez hasonló) során az áttörések kialakítása az ismertnél könnyebb technológiával legyen végrehajtható. E cél elérésére szolgál a találmány szerinti megoldásnak megfelelő eljárás, amelyre az jellemző, hogy a szalagon hasítékokat alkalmazunk, majd az így kialakított szalagnak egyes tartományait fémhúzással nyújtjuk, s ugyanakkor a hasítékokkal kimunkált szalag húzással nyújtott tartományai között levő hasítékokat kitágítjuk. Ennél az eljárásnál a kiinduló anyagból semmi sem megy veszendőbe hulladék gyanánt, s az ezen módon kialakított, áttörésekkel ellátott szalagnak a megkívánt mechanikai szilárdsága is megmarad. Ezen eljárás mellett az áttörések összes felülete és a szalag teljes felülete közötti viszonyt, valamint az áttörések alakját, az áttörések szélének kiképzését a nyújtási művelet helyes megválasztása, illetve a hasítékok keresztmetszeti alakjának megválasztása révén tág határok között változtathatjuk. Ezt alább még részletesen is leírjuk. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő eljárás egyik előnyös foganatosítási módja abban van, hogy a hasítékokat vagy bevágásokat a fémszálag hosszirányában, egy adott pálya mentén alakítjuk ki, a lemez vastagságának csökkentését, vagyis a nyújtást viszont a hasítékok közötti szalagtartományokban hajtjuk végre. A fémszalag ezen résztartományai és a hasítékokkal ellátott tartományok felület szerint történő elválasztása révén (ahol tehát a tulajdonképpeni húzás zajlik le) az áttörésekkel kialakított szalag jellemzői, különösen az áttörések alakja és szélkiképzése, valamint a végtermék keresztmetszete jobban meghatározhatók, ugyanakkor pedig az eljárás foganatosítására alkalmas berendezésen előnyös egyszerűsítések hajthatók végre. Egy másik előnyös foganatosítási módja a találmány szerinti eljárásnak abban van, hogy a hasítékokat a szalag hosszirányában egy adott pályán alakítjuk ugyan ki, míg a szalag nyújtása (a vastagságot csökkentő művelet) olyan pályaszakaszokon zajlik le, amelyek elég szélesek ahhoz, hogy a hasítékok végeinél indulhasson el a nyújtás. Annál a műveletnél, amelynél a fémszalag meghatározott résztartományainak vastagságát nyújtással csökkentjük, — míg az ezekkel szomszédos résztartományok vastagsága nem csökken, — a határterületeken létrejönnek ugyan bizonyos feszültségek. Ezek az úgynevezett átmeneti tartományok. Ha mármost a nyújtásnál a hasítékok végénél levő lemeztartományokat is nyújtjuk, akkor a határterületeken az anyag megfolyósodik, s ezáltal a határtartományokban a feszültségek részben kiegyenlítődnek. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő eljárás előnye tulajdonképpen ebben a feszültségkiegyenlítődésben van. A fentiekben leírt eljárást egy erre a célra szolgáló berendezéssel végezzük. E berendezés segítségével egyrészt a fémszalagban a hasítékokat illetve bevágásokat alakítjuk ki, a hozzárandelt másik berendezéssel pedig a már hasítékokkal ellátott fémszalag résztartományait nyújtjuk, s ugyanakkor a nyújtásnak alávetett szalagtartományok közötti, hasítékokkal kialakított szalagtartományban levő hasítékokat kitágítjuk. Mind a hasítékok kialakítására szolgáló, mind pedig a nyújtási műveletet végző berendezést különbözőképpen lehet felépíteni. A fémszalagon áttöréseket kimunkáló berendezés egy előnyös kiviteli példáját az jellemzi, hogy a hasítékok kialakítására egy henger és egy ellenhenger szolgál, s ezen hengerek közül legalább az egyik a hasítékokat kimunkáló henger, amelynek hengerpalástján megfelelő módon elosztott fogak helyezkednek el. A berendezésnek egy másik előnyös kiviteli példája oly módon van felépítve, hogy a fémszalag húzására, tehát a már említett résztartományok nyújtására szintén két henger szolgál, melyek közül az egyik egy profilos henger, melynek megnövelt profilfelületei a fémszalag vastagságának csökkentésére és a fémszalag résztartományainak nyújtására alkalmas módon vannak kialakítva. A berendezés elvileg úgy is kialakítható, hogy a hasítékok kimunkálására és/vagy a nyújtási művelet végrehajtására szolgáló berendezésben ide-oda mozgó csapszegek vannak elrendezve, amelyek profilja a kialakítandó hasíték formájával megegyezik. Ezek a csapszegek a fémnyújtási művelet elvégzése érdekében lekerekített végekkel is ki lehetnek alakítva, s ezáltal bizonyos mértékben kovácsolási művelet elvégzésére alkalmasak. A fémszalagon levő áttörések kialakítására szolgáló berendezés konstruktív, előnyös felépítése végett azonban a hengeres megoldást kell előnyben részesíteni. A fentebb már említett, hasítékokat kialakító hengeren levő fogak alakját tág határok között lehet változtatni. Egy előnyös kiviteli példa szerint a megmunkáló henger fogai a henger forgásának megfelelő irányban, soronként vannak elhelyezve. Ennek következtében a megmunkáló henger a fémszalagon, annak haladási irányában képezi ki a hasítékokat, s így a fémszalag azon résztartományai, amelyekben a lemez vastagságának redukálási művelete és a nyújtás lezajlik, pontosan meghatározott helyen, tehát a hasítékokkal ellátott szalagszakaszok között helyezkednek el, vagy úgy vannak kialakítva, hogy a hasítékkal kialakított szalagszakaszok vége, tehát maguknak a hasítékoknak a végei is, kissé belenyúlnak a megmunkálandó szalagszaka-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2