175716. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés növényi és állati eredetű kezelendő anyagok, különösen káposzta anaerob erjesztésére, főleg silózására
5 175716 6 tatott 51 szivattyú is. Az 50 beömlő vezeték a 31 tartály 34 fedelében kialakított csatlakozó csonkhoz kapcsolódik. Ez a csatlakozó csonk is el van látva a 45 gyűrűidommal és a 46 csappal. A csatlakozó csonk alsó vége képezi a 44 beeresztő nyílást, amelyhez ezúttal a 43 kilépő nyílások sorozatával ellátott 42 folyadékelosztó csatlakozik. Ez teszi lehetővé, hogy az 50 beömlő vezetéken keresztül be-, illetve visszavezetett folyadékot a 32 kezelendő anyag felületén egyenletesen szét lehessen osztani. A 42 folyadékelosztó egyszerű lapszerű elem is lehet, de kialakítható nagyszámú egymást keresztező csőből készített rácsként is. A 3. ábrán kisebb léptékben és sematikusan ugyanazt az elvi megoldást láthatjuk, mint a korábbi ábrákon. A 64 fedéllel rendelkező 61 tartályhoz azonban ezúttal olyan vezetékrendszer van hozzárendelve, amelybe a 84 hőkicserélő is be van iktatva. A 61 tartályhoz csatlakozó 70 távozó csővezetékbe a 85 mintavételi hely, a 61 tartály fölső részébe irányuló 80 érkező csővezetékbe pedig a 75 mintavételi hely is be van építve, amelyek alkalmasak arra, hogy a 82 szállító vezetékből és/vagy a 61 tartályból a 83 szabályozó szelepen át érkező folyadék összetételét, illetve a 80 érkező vezetéken át a 61 tartályba visszajuttatandó folyadék összetételét analizálhassuk. A csővezetékrendszerben áramló folyadék mozgását segíthetjük elő ezúttal is a 81 szivattyúval. Az elmondottakon kívül a 70 távozó csővezeték el van látva még a 71 csappal (vagy szeleppel), amelynek segítségével a 61 tartályból eltávozó folyadék mennyiségét szabályozhatjuk. A 61 tartály 64 fedele alatt helyezkedik el ezúttal is a 73 kilépő nyílásokkal ellátott 74 folyadékelosztó, amelynek segítségével a be-, illetve visszavezetett folyadékot egyenletesen eloszthatjuk a 62 kezelendő anyag felületén. A vezetékrendszerbe beiktatott 84 hőkicserélő arra szolgál, hogy segítségével a 81 szivattyú által továbbított folyadékot a 80 érkező csővezetékbe való belépése előtt a kívánt hőfokra fölmelegíthessük vagy adott esetben lehűthessük. A 84 hőkicserélő általában ellenáramú megoldású, de nincs akadálya annak sem, hogy párhuzamos áramlási elven működő hőkicseiélőt alkalmazzunk. Ábrán nem tüntettük föl, de lehetséges olyan kiviteli alak is, amelynél két darab hőkicserélőt használunk. Ezek akár egymással azonos, akár eltérő kialakításúak lehetnek. Természetesen mindkét hőkícserélő a 74 folyadékelosztóban végződő 80 érkező csővezetékhez kell hogy kapcsolódjék. Ilyen esetben a hőkicserélők egyike a folyadék melegítésére, míg a másik a folyadék hűtésére szolgál. A találmány szerinti berendezés működése és segítségével a növényi és állati eredetű kezelendő anyagoknak anaerob erjesztése az alábbiak szerint történik. Az 1. ábra szerinti esetben a kívánt magasságig megtöltjük az 1 tartályt, ráhelyezzük a 4 fedelet, majd a levegőt a tartály belsejéből kiszívjuk. A savanyítás első szakaszában a szénsavnak az 1 tartályból való eltávozása nem jelent hátrányt. Miután eltávozott a levegő, megkezdődik az anaerob erjedés. Ehhez a 22 szállító vezetéken át érkező folyadékot a 21 szivattyú segítségével a 20 beömlő vezeték útján bejuttatjuk az 1 tartály belsejébe. A bevitt folyadék lehet friss folyadék, visszavezetett folyadék vagy friss és visszavezetett folyadék tetszés szerinti arányban való keveréke. A bevitt folyadék a kápos/tamassza újranedvesítésérc szolgál, miáltal az. anyagveszteséget elkerülhetjük. A folyadék tartalmazhat sót, savanyúkáposzta-levet és/vagy tápoldatokat tiszta élesztővel, illetve megfelelő baktériumokkal. Természetesen ezeknek a baktériumoknak a megválasztása a kezelendő anyag fajtájától és az elvégzendő feladattól függ. Káposzta kezelésénél, illetve savanyú káposzta előállításánál az édes káposztához sót keverünk. Egyenletes minőségű savanyú káposzta előállításához tartalmazhat a folyadék olyan járulékos anyagokat, amelyek a kívánt pH-értéket a tartályon belül beállítják. A visszavezetett folyadék felhasználása érdekében a folyadékot a tartály alsó részéből egy 10 leeresztő nyílás segítségével vesszük ki. A 11 csap vagy szelep a tartályból kinyert folyadék átfolyt mennyiségét szabályozza. A 21 szivattyú működése következtében a folyadék fölfelé áramlik, áthalad a 23 szelepen és a 14 beeresztő nyíláson át a felső tartályrészbe jut. A tartályba beáramló folyadék átfolyási mennyiségét egy 15 gyűrüidommal összeköttetésben levő 16 csap szabályozza. Ha a 21 szivattyú segítségével friss folyadékot kell bevinni a tartályba, akkor a 23 szelepet úgy állítjuk be, hogy a vezetéknek a 23 szelep alatti szakasza zárva legyen, és így a folyadék a 22 vezetékből a 20 vezetékbe áramolhasson. A 20 vezeték az újranedvesítő folyadék forrásához kapcsolódik, amely a rajzon nincs feltüntetve. Az újranedvesítő folyadék lehet víz, sós víz, savanyúkáposzta-lé, tápoldat, élesztő-, illetve baktériumoldat vagy az említett folyadékok közül legalább kettőnek tetszés szerinti keveréke. Mint már említettük, káposzta kezelésénél a savanyú káposzta előállításához só hozzáadása előnyös. A sót vagy a kezelés elején, vagy a folyadék visszavezetésénél vihetjük be. A tartály fölső részén bevezetett folyadék a kezelt anyag újranedvesítésére szolgál. Az 1. ábrán látható a 12 tasak, amely a 4 tető mentén van kiképezve. Ez a 12 tasak a 4 tetőtől bizonyos távolságra és attól függetlenítve is elhelyezhető. A 12 tasak 13 alja porózus. Ha az újranedvcsítő folyadék a 14 beeresztő nyíláson beáramlik, megtölti a 12 tasakot, majd utána a porózus 13 membránon át az 1 tartály belsejébe diffundál. A 12 tasak kialakításának köszönhető, hogy a folyadék a kezelt káposzta felületén egyenletesen oszlik el. Megjegyezzük, hogy az 1. ábrán bemutatott 20 és 22 vezetéket nem kell szükségszerűen a 12 tasakkal együtt alkalmazni. Az újranedvcsítő folyadékot ugyanis közvetlenül bevihetjük a tartály fölső részébe. A folyadék bevitele a tartály fölső részébe — amely a káposztának itt ismertetett kezelésénél a savanyítási fok elején történik — a szükségnek megfelelően ismételhető, hogy a kívánt eredményt elérjük és a hulladékok által okozott veszteségeket (vagyis a használhatatlanná vált kezelt anyag mennyiségét) csökkentsük. A 2. ábrán föltüntetett kiviteli alak esetében a 31 tartály belsejébe bejuttatott folyadék mennyiségét és áramlását az 53 szabályozó szeleppel együttműködő 51 szivattyú szabályozza. A friss folyadék, illetve a 32 kezelendő anyagról a 41 csappal ellátott 40 leeresztő nyíláson át kivett és visszakeringtetésre szánt ún. újranedvesítő folyadék ugyancsak a háromállású 53 szabályozó szelepen, az 50 beömlő vezetéken és végső soron a 44 beeresztő nyíláson keresztül jut a 42 folyadék el oszt óba 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
