175673. lajstromszámú szabadalom • Eljárás baktériumellenes diamino-ciklitol-származékok előállítására
13 175673 14 ammóniumhidroxid-oldatot adunk. A reakcióelegyet 3 napig keverjük, majd szilikagél lemezeken vékonyrétegkromatográfiával vizsgáljuk, kifejlesztő oldószerként kloroform—metanol-konc. ammóniumhidroxid 1:1:1 oldószerrendszer alsó fázisát használva. A kromatogram szerint a trifluoracetil-blokkoló-csoportokat lényegileg tökéletesen eltávolítottuk. Az oldatot vákuumban szárazra pároljuk, így 0,2 g terméket kapunk. Op. = 109— 112 C°, [a]“= +73° (víz). C) l-N-(S-3-Amino-2-hidroxi-propionil)-gentamicin Ct 0,153 g B) lépésből származó maradékot 8 ml ecetsavban feloldunk, az oldathoz 0,05 g 10%-os palládium/szén katalizátort adunk, és 4,0 atm nyomáson és 25 C° hőmérsékleten hidrogénezzük az oldatot, amíg a vékonyrétegkromatogram (a B) lépés szerinti oldószerrendszert használva) jelzi, hogy a vegyület tökéletesen átalakult a cím szerinti termékké (16 óra—3 nap). A katalizátort kiszűrjük, és az oldatot vákuumban bepároljuk. A maradékot 7 g szilikagélen kromatografáljuk, eluálószerként kloroform—metanol—ammóniumhidroxid 2:1:1 oldószerrendszer alsó fázisát használva. Az oszlopot vékonyrétegkromatográflásan ellenőrizzük, és a megfelelő termékeket egyesítjük. A címvegyületet 112 mg hozammal kapjuk. Op. = 109—119 C°, [<*]“= = +98°(vfe). 4. példa l-N-(S-4-Amino-2-hidroxi-butiril)-verdamicin A) l-N-(S-4-ftálimido-2-hidroxi-butiril)-verdamicin 4,61 g verdamicint metanol—víz 1: 3 keverékének 50 ml-ében feloldunk, és az oldatot 0—5 C°-ra lehűtjük. Az antibiotikum oldatához keverés közben hozzácsepegtetjük 3,81 g N-(S-4-ftálimido-2-hidroxi-butiriloxi)-szukcinimid 20 ml dimetilformamiddal készített oldatát. A reakciókeveréket még 16 órán át keverjük, majd vákuumban bepároljuk. A maradékot 250 g szilikagél oszlopon kromatografáljuk, eluálószerként kloroform—metanol-tömény ammóniumhidroxid 2:1:1 arányú keverékének alsó fázisát használva. Az eluátumot vékonyrétegkromatográfiával ellenőrizzük, és a megfelelő termékeket tartalmazó frakciókat egyesítjük. A célterméket tartalmazó egyesített frakciókat bepároljuk, és így kapjuk az l-N-(S-4-ftálimido-2-hidroxi-butiril)-verdamicint és izomerjét. B) l-N-(S-4-Amino-2-hídroxi-butiril)-verdamicin 4,0 g előző lépésben kapott terméket 35 ml etanolban feloldunk, és az oldathoz 1,0 g hidrazinhidrátot adunk. Az oldatot 3 órán át visszafolyatással melegítjük, majd vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot 160 g szilikagélen kromatografáljuk, az eluálást kloroform— —metanol-tömény ammóniumhidroxid 1:1:1 (tf./tf.) keverékének alsó fázisával végezve. A frakciókat vékonyrétegkromatográfiával ellenőrizzük, és a reakció főtermékét tartaltftazó egyesített frakciókat bepároljuk, így kapjuk a célterméket fehér amorf szilárd termék alakjában. CMR-spektruma (25,5 MHz, D20): 147,2, 101,5, 100,5, 99.0, 86,2, 83,9, 75,2, 70,9, 68,9, 68,3, 64,6, 51,2, 49,6, 46.4.43.0, 35,6, 32,8, 23,4, 21,7,16,8. Hasonló módon eljárva kapjuk a következő termékeket. 1 -N-(S-4-amino-2-hidrox i-butiril)-gentamicin B j, PMR-spektruma (60 MHz, D20): 8 1,28, s, C—Me; 1,26, d, CH—CH3; 1,7—2,3, m, 2 H—3"' és H—2" eq; 2,74, s, N—Me; 5, 18, d, J=4 Hz, H—1"; 5,53, d, J = = 3 Hz, H—1' ppm; l-N-(S-4-amino-2-hidroxi-butiril)-JI-20B antibiotikum; olvadáspontja 128—138 °C; [a]“= +126,4° (c=0,28 vízben); PMR-spektruma (100 MHz, D20): 8 1,12, s, C—Me; 1,21, d, CH—Me; 2,48, s, N—Me; 5,08, d, J=3 Hz, H—1"; 5,25, d, J=4 Hz, H—1' ppm. l-N-(S-3-amino-2-hidroxi-propionil)-gentamicin Bj ; PMR-spektruma (D20): 8 1,08 (3 H, d, J = 7,0 Hz, CH—CH3); 1,20 (3 H, s, C—CH3); 1,38 (1 H, q, J= = 13,0 Hz, H—2ax), 1,93 (1 H, m, H2eq), 2,48 (1 H, d, J=10,5 Hz, H—3"), 2,5 (3 H, s, N—CH3), 3,93—4,28 (m, 2 H, H—5"cq és H—2"'), 5,05 (1 H, d, J=4,0 Hz, H—1"), 5,25 (1 H, d, J=3,0 Hz, H—1') ppm. CMR-spektruma (D20, TMS): 8 179,1, 102,4, 99,1, 89,6, 80,3, 76,1, 75,1, 74,7, 73,5, 73,1, 72,3, 69,3, 68,6, 64,1, 50,2, 49,4, 46,7, 46,1, 38,0, 22,7, 16,9 ppm. 5. példa 1. N-(S-3-terc-Butoxikarbonilamino-2-hidroxi-propioniloxi)-szukcinimid A) S-3-terc-Butoxikarbonilamino-2-hidroxi-propionsav 8,0 g S-3-benziloxikarbonilamino-2-hidroxi-propionsavat dioxán—víz 4: 1 keverékének 110 ml-ében feloldunk. Az oldathoz 200 mg palládium/szén katalizátort adunk, és 3,4 atm nyomáson 3 órán át hidrogénezzük. A katalizátort kiszűrjük, és a szűrletet bepároljuk, a maradék az S-3-amino-2-hidroxi-propionsav. A savat 40 ml metanolban és 8,5 ml triletilaminban feloldjuk, jeges fürdőben lehűtjük, és 4,76 g terc-butoxikarbonil-azidot adunk hozzá. A reakciókeveréket éjszakán át állni hagyjuk, miközben az fokozatosan szobahőmérsékletre melegszik. A metanol legnagyobb részét elpárologtatjuk, a maradékot vízzel hígítjuk, és hígított sósavval 3 pH-értékre megsavanyítjuk. A vizes keveréket etilacetáttal néhányszor extraháljuk, az extraktumokat egyesítjük és szárítjuk, majd vákuumban bepároljuk. A maradékot etilacetát-hexán keverékéből átkristályosítjuk, és így 3,5 g hozammal kapjuk a címvegyületet. Op.=92—94 C°, [afë= +14,9° (c=0,68, víz). B) N-(S-3-terc-Butoxikarbonilamino-2-hidroxi-propioniloxi)-szukcinimid 2,3 g S-3-terc-butoxikarbonilamino-2-hidroxi-propionsavat 25 ml tetrahidrofurán és 60 ml etilacetát keverékében feloldunk. Keverés közben az oldathoz adunk 1,42 g N-hidroxi-szukciriimidet, majd 10 ml etilacetátban oldott 2,51 g diciklohexilkarbodiimidet. A reakcióelegyet 16 órán át keverjük, és a szilárd csapadékot kiszűrjük. A szűrletet bepárolva 3,56 g címvegyületet kapunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
