175598. lajstromszámú szabadalom • Berendezés versenyeredmények-célbaérés érzékeléséen alapuló-meghatározására, feldolgozására és/vagy kijelzésére és/vagy rögzítésére
7 175598 8 mértékű elmozdulásának érzékelésére (szekunder jel előállítására) szolgálhatnak pl. a 3., 4., illetve 5. ábrán mutatott optikai rendszerek. A 3. ábra szerint az 1 érintési lapon egy darab 3 tükröt rendezünk el, melyre a 6 fényforrás fénye ct/2 beesési szöggel vetődik, így a beeső és a kilépő fénysugár által bezárt szög a-értékű. A teljes vonallal mutatott nyugalmi helyzetben a fénysugár a fényérzékelő 5 eszközre vetődik. Ha viszont az 1 érintési lap a szaggatott vonallal mutatott helyzetbe mozdult ki, a fénysugár — változatlanul a szöget bezáróan — korábban verődik vissza, így a kilépő fénysugár biztosan elkerüli a helytállóan elrendezett fényérzékelő 5 eszközt. A 4. ábra szerint az 1 érintési lapon — pl. egymás alatt függőlegesen — adott távolságra két 4 prizmát rendezünk el, s a nyugalmi helyzetben levő 1 érintési lap síkjával párhuzamos síkban — a 4 prizmákkal egyező magasságban — van egymás alatt helytállóan elrendezve a 6 fényforrás, illetve a fényérzékelő 5 eszköz. (Fényforráson bármilyen fénysugarat szolgáltató testet értünk, akár aktív, akár passzív, tehát akár izzólámpát, akár a máshol kibocsátott fénysugarat kötött pályán terelő fényvezető szálat. Hasonló- Keppen a fényérzékelő eszközt is tetszőlegesen választhatja meg a szakember.) Amíg az 1 érintési lap nyugalmi helyzetben van, a 6 fényforrással szemben elrendezett 4 prizmára beeső fénysugarat a 4 prizma 90 fokban eltéríti, az beesik a fényérzékelő 5 eszközzel szemben elrendezett további 4 prizmába, mely további 90 fokkal eltéríti, így a fénysugár függőleges eltolással 180 fokos eltérítést szenvedett és most már a tényérzékelő 5 eszköz magasságában tér vissza a kiinduló síkba és beesik a fényérzékelő 5 eszköz hatásos felületére. Ebben az elrendezésben a geometriai arányokat úgy kell megválasztani, hogy a csuklósán ágyazott 1 érintési lap meghatározott mértékű elmozdulása már ne legyen gyakorlatilag a medencefalra merőleges elmozdulás, hiszen abban az esetben a 180 fokos eltérítés és a függőleges eltolás eredményeképpen a fénysugár ismét beesne a fényérzékelő 5 eszköz hatásos felületére. Ilyenkor tehát gyakorlatilag szögelfordulásszerű elmozdulásra van szükség. A függőlegestől ß szöggel kitérített 1 érintési lapon helytállóan elrendezett 4 prizmák közül a nyugalmi helyzetben a 6 fényforrással szemben álló 4 prizma most 90 fok helyett (90—2ß) fokkal téríti el a fénysugarat, az így már nem eshet be a másik 4 prizmára és nem is szenvedhet további eltérítést; szemmellátható, hogy ilyen kialakítás mellett a fénysugár igen nagy távolságban kerüli el a fényérzékelő 5 eszközt, ha a prizma elkerüléséhez szükséges minimális szögelfordulás megtörtént. Az 5. ábra szerint a 6 fényforrás, a fényérzékelő 5 eszköz és a 4 prizmák relatív helyzete hasonló az 5. ábrán mutatott kiviteléhez, de fényzáró 7 élek alkotta optikai rés korlátozza a fénysugár haladási pályáját a két 4 prizma között; itt tehát nem szükséges szögelfordulás jellegű elmozdulás, gyakorlatilag párhuzamos elmozdulás esetén (akár csuklós az ágyazás, akár nem) biztosítható a fénysugár megszakítása. Természetesen a mutatott megoldási elemek kombinálhatok és az optikából ismert egyéb fényterelő, illetve rekeszelő megoldások is alkalmazhatók. A fényérzékelő 5 eszköz önmagában ismert olyan áramkör részét alkotja, melynek kimenetén a fénybeesés akár pillanatnyi kimaradása esetén is uniformis jel jelenik meg, pl. annak folytán, hogy a kimaradás tartó áramkört aktivál, s ez az uniformis jel pl. azonnal megállítja az adott pályához tartozó időmérő órát. A — mint említettük — tetszőlegesen választható 6 fényforrás szolgáltathat pl. összetett fehér fényt, monokromatikus fényt, infravörös sugarat, lézersugarat. Általában a lézersugár előnyös, melynek a többi fényforráshoz képest — egyező távolságra vonatkoztatva — legkisebb a szóródása. A 6 fényforrás elrendezhető minden pályánkénti érzékelőhöz vagy egy központi 6 fényforrás fényét vezetjük — pl. fényvezető szálakon át — az egyes pályaérzékelők megfelelő pontjára a megfelelő irányítással. A fénysugár tehát haladhat szabad térben, rejtett csatornán vagy vezető szálban. Futóversenynél, illetve más — folyamatos pályán bonyolított — versenyeknél a beérkezést a 6. ábrán mutatott fénysorompó érzékeli. A hivatkozási jelek értelmezése megegyezik a 3—5. ábrákéval, azzal az eltéréssel, hogy a prizmarendszerből azt a két prizmát, melyek között a fénysugár a versenyző útjában halad (célszalag) megkülönböztetésül 4’ prizmaként jelöljük. Ennek alapján a fénysorompó működésmódja a beütőpanel kapcsán mondottakból szakember által belátható. A találmány szerinti berendezéssel elérhető időazonos, variábilis jelfeldolgozás kedvező feltételeket teremt az optikai megjelenítés újszerű kialakításához is. Ismeretes, hogy stadionok nagy eredményhirdető tábláinál időjelzés céljára óra-számlapot szimuláló fénypontmezőt alakítanak ki, ahol a körív mentén elrendezett fénypontok egy-egy időkvantumnak (percnek) felelnek meg, s a világító pontok által közölt információ a hagyományos óra számlapjának percmutatója által adott információhoz hasonlóan olvasható le. Itt tehát kvantált kijelzéssel van dolgunk. Az uszodai eredményhirdetésnél ebben az ismert formában az óralapot szimuláló kvantált kijelzés nem alkalmazható, hiszen az eredményt több (idő) nagyságrendben kell kifejezni. Ezt ezért korszerű digitális órák mintájára szokás megjeleníteni. A találmány szerinti jelfeldolgozó berendezés sokoldalú vezérlő képességét kihasználva, egy előnyös változatnál olyan eredményjelző tábla csatlakozik a jelfeldolgozó berendezés vezérlő kimeneteire, melynél egymás mellett pályánként annyi számlapszerű fénypontmező (mint elemi kijelző egység) van elrendezve — esetleg nagyságrendfüggően eltérő mérettel és/vagy színnel, alakkal stb. —, ahány nagyságrendben az eredményt ki kell jelezni. E változat egyik kiviteli alakjánál körív men-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
