175569. lajstromszámú szabadalom • Inszekticid szer, valamint eljárás a bennük hatóanyagként alkalmazott benzoi-ureido-difenil-éter-származékok előállítására
3 175569 4 aromás nitrohalogénvegyületekkel — például 1,2-diklór-4-nitro-benzollal — valamilyen oldószerben, például dimetil-szulfoxidban reagáltatunk (J. Schramm és misai : Liebigs Annalen der Chemie 740. 169—179. [1970]). Az aminocsoportot az általánosan szokásos eljárások segítségével alakíthatjuk izocianátcsoporttá, például foszgénnel végzett reagáltatással, amikoris a (IV) általános képletű 4-izocianáto-difenil-éterek keletkeznek. A (111) általános képletü benzoil-izocianátok példáiként az alábbiakat soroljuk fel : 2-klór-, 2-fluor-, 2-bróm-, 2,6-diklór, 2,6-difluor-benzoil-izocianát. Az (V) általános képletü benzamidok példáiként a 2-klór, 2-fluor-, 2-bróm-, 2,6-diklór- és 2,6-difluor-benzamidot nevezzük meg. A (II) általános képletü fenoxi-anilinek példáiként az alábbiakat soroljuk fel: 3-klór-4-(2'-klór-4'-nitro-fenoxi)-anilin, 3,5-diklór-4-(2'-kIór-4'-nitro-fenoxi)-anilin, 4-(2'-klór-4'-nitro-fenoxi)-aniIin. (IV) általános képletü 4-izocianáto-difenil-éterként például a 2,6-diklór-4-izocianát-2'-klór-4'-nitro-difenil-étert, a 2-klór-4- -izocianát-2'-klór-4'-nitro-difenil-étert, a 4-izocianát-2'-klór-4'-nitro-difenil-étert alkalmazhatjuk. Az (I) általános képletü benzoil-ureido-difenil-éter-származékok közül különösen az alábbiakat találtuk megfelelőnek : a) olyan (1) általános képletü benzoil-ureido-difenil-éter-származékok, amelyekben R1 klór- vagy fluoratomot, R2 klór-, fluor- vagy hidrogénatomot, R3, R4 és R5 hidrogénatomot és R6 trifluor-metilcsoportot jelent. b) olyan (I) általános képletü benzoil-ureido-difenil-éter-származékok, amelyekben R1 klór- vagy fluoratomot vagy metilcsoportot, R2 klór-, fluor- vagy hidrogénatomot, R3 hidrogén- vagy klóratomot, R4 hidrogénatomot, R5 hidrogénatomot vagy klóratomot, R6 nitrocsoportot jelent. c) olyan (I) általános képletü benzoil-ureido-difenil-éter-származékok, amelyekben R1 klór-, fluor- vagy brómatomot, R2 hidrogén- vagy fluoratomot, R3 hidrogénatomot, R4 metilcsoportot vagy klóratomot, R5 hidrogénatomot és R6 nitrocsoportot jelent. A találmány szerinti eljárást előnyösen alkalmas oldó- és hígítószerek jelenlétében valósíthatjuk meg. Oldóvagy hígítószerként gyakorlatilag bármely közömbös szerves oldószert alkalmazhatjuk. Ide tartoznak főleg alifás és aromás, adott esetben klórozott szénhidrogének — így benzol, toluol, xilol, benzin, metilén-diklorid, kloroform, szén-tetraklorid, klór-benzol —, továbbá éterek — például dietil- és dibutil-éter, dioxán —, ketonok — így aceton, metil-etil- és metil-izopropil- valamint metil-izobutil-keton —, végül nitrilek, így aceto- és benzonitril. A reakcióhőmérsékletet széles határokon belül változtathatjuk Általában 0 és 120 °C — előnyösen 70 és 85 °C — közötti hőmérsékleten reagáltatjuk a kiindulási anyagokat. A találmány szerinti eljárást általában légköri nyomáson valósítjuk meg. A b) eljárásváltozatban alkalmazható (IV) általános képletü 4-izocianáto-difeniI-éter-származékokat önmagukban vagy — közbenső elkülönítés nélkül — az aminból és foszgénböl kapott reakcióelegy alakjában használhatjuk fel. Ez esetben a reakcióelegyhez a fent megadott oldószerek valamelyikét és a megfelelő benzamidot adjuk. A keletkezett terméket szokásos módon, azaz szűréssel, mosással és esetleg árktistályosítással különíthetjük el. A vegyületek kristályosak, éles olvadáspontjuk van. Amint a fentiekben már említettük, az új benzoil-ureido-difenil-éter-származékok kitűnő inszekticid hatással rendelkeznek, ugyanakkor fitotoxicitásuk csekély, és a növények jól tűrik őket. Ezért az új vegyületek a növényvédelemben szívó és maró rovarok ellen sikeresen alkalmazhatók. A szívó rovarokhoz tartoznak többek között a levéltetvek (Aphidae), így a zöld őszibarack fa-levél tetű (Myzus persicae), a fekete bablevéltetű (Doralis fabae), a zablevéltetű (Rhopalosiphum padi), a borsólevéltetű (Macrosiphum pisi) és a burgonyalevéltetű (Macrosiphum solanifolii). továbbá a ribizli-levéltetű (Cryptomyzus korschelti), a lisztes almalevéltetű (Sappaphis mali), a lisztes szilvalevéltetű (Hyalopterus arundinis) és a fekete cseresznye-levéltetű (Myzus cerasi), valamint a pajzstetvek (Coccina), például a borostyánpajzstetű (Aspidiotus hederae) és a Lecanium hesperidum, valamint a Pseudococcus maritimus, a hólyagos lábúak (Thysanoptera), így Hercinothrips femoralis és a poloskák, például a répapoloska (Piesma quadra ta), a gyapotpoloska (Dysdercus intermedius), az ágyi poloska (Cimex lectularius), a rablópoloska (Rhodnius prolixus) és a Triatoma infestans, továbbá a kabócák, így Euscelis bilobatus és Nephotettix bipunctatus. A maró rovarokhoz tartoznak többek között a lepkehernyók (Lepidoptera), így a káposztamoly (Plutella maculipennis), a gyapjaslepke (Lymantria dispar), az aranyfarú szövő (Euproctis chrysorrhoea) és a gyűrűs szövőpille (Malacosma neustria), továbbá a káposztabagolylepke (Mamestra brassica) és a vetési bagolylepke (Agrotis segetum), a nagy káposztalepke (Pieris brassicae), a kis téli araszoló (Cheimatobia brumata), a tolgyszövő (Tortrix viridana), a sereglégy (Laphygma frugiperda) és az egyiptomi gyapotféreg (Prodenia litura), továbbá a pókhálós almamoly (Hyponomeuta padella), a lisztmoly (Ephestia kühniella) és a nagy viaszmoly (Galleria mellonella). A maró rovarokhoz tartoznak továbbá a bogarak (Coleoptera), például a gabonazsizsik (Sitophilus granarius=Calandra granaria), a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata), a sóskabogár (Gastrophysa viridula), a tormalevélbogár (Phaedon chochleariae), a repcefénybogár (Meligethes aeneus), a málnalevélbogár (Byturus tóméntosus), a bablevélbogár (Bruchidius= Acanthoscelides obtectus), a szalonnabogár (Dermestes frischi), a Trogoderma granarium, a vörösbarna rizslisztbogár (Tribolium castaneum), a kukoricabogár (Calandra vagy Sitophilus zeamais), a kenyérbogár (Stegobium paniceum), a közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) és a gabonabogár (Oryzaephilus surinamensis), valamint a talajban élő fajták, például a drótférgek (Agriotes spec.) és a cserebogárpajorok (Melolontha melolontha), a csótányok, így a német csótány (Blattelia germanica), az amerikai csótány (Periplaneta america), a madeirái csótány (Laucophaea vagy Rhyparobia maderae), a konyhai csótány (Blatta orientalis), az óriáscsótány (Blaberus giganteus) és a fekete óriás5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
