175569. lajstromszámú szabadalom • Inszekticid szer, valamint eljárás a bennük hatóanyagként alkalmazott benzoi-ureido-difenil-éter-származékok előállítására
5 175569 6 csótány (Blaberus fuscus), valamint Henschoutedenia flexivitta, továbbá az egyenesszárnyúak (Orthoptera), például a házitücsök (Acheta domesticus), a termeszek, így a földitermesz (Reticulitermes flavipes) és a hártyásszárnyűak (Hymenoptera), így a hangyák, például a fekete fahangya (Lasius niger). A kétszárnyúak hoz (Diptera) tartoznak lényegében a legyek, így a harmatlégy (Drosophila melanogaster), a földközi-tengeri gyümölcslégy (Ceratitis capitata), a házilégy (Musca domestica), a kis házilégy (Fannia canicularis), a Phormia aegina és a dongólégy (Calliphora erythrocephala), továbbá a szuronyos istállólégy (Stomoxys calcitrans), valamint a szúnyogok, például a sárgalázszúnyog (Aedes aegypti), a dalosszúnyog (Culex pipiens) és a maláriaszúnyog (Anopheles stephensi). Az egészségvédelemben, különösen legyekkel és szúnyogokkal szemben alkalmazva a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek kitűnnek azzal, hogy fán és agyagon tartós hatásuk van, valamint jó az alkálistabilitásuk meszelt felületeken. A hatóanyagokat a szokásos készítményekké alakíthatjuk, így oldatokká, emulziókká, diszpergálható porokká, szuszpenziókká, porozó szerekké, habokká, pasztákká, oldható porokká, szemcsékké, aeroszolkészítményekké, szuszpenziós és emulziós koncentrátumokká, vetőmagcsávázásra alkalmas porokká. Impregnálhatunk velük természetes és szintetikus anyagokat, polimer anyagok segítségével mikrokapszulákat készíthetünk belőlük, továbbá füstölőpatronokat, -dobozokat, -spirálokat, valamint az igen kis térfogatban felhasználható hideg vagy meleg ködösítésre szánt készítményeket állíthatunk elő. A készítményeket önmagukban ismert módon állítjuk elő, például oly módon, hogy a hatóanyagot vivőanyagokkal, tehát folyékony oldószerekkel, nyomás alatt levő, cseppfolyósított gázokkal és/vagy szilárd hordozóanyagokkal összekeverjük, és adott esetben felületaktív anyagokat, tehát emulgeálószereket és/vagy diszpergálószereket és/vagy habképző szereket is alkalmazunk. Amennyiben hordozóanyagként vizet alkalmazunk, az elegyhez szerves segéd-oldószert is adhatunk. Folyékony oldószerként például aromás vegyületeket, így benzolt, toluolt, xílolt, továbbá alkilnaftalineket, klórozott aromás vegyületeket vagy klórozott alifás szénhidrogéneket, így klór-benzolt, klór-etilént (stb.) vagy metil-kloridot, alifás szénhidrogéneket, így ciklohexánt vagy paraffinokat, így kőolajfrakciókat, továbbá alkoholokat, így butanolt vagy glikolt, valamint ezek észtereit és étereit, ketonokat, így acetont, metil-etil-ketont, metil-izobutil-ketont vagy ciklohexanont, erősen poláros oldószereket, így dimetil-formamidot, dimetil-szulfoxidot és vizet használhatunk fel. Cseppfolyós gáznemű vivő- vagy hordozóanyagokon olyan folyadékok értendők, amelyek szobahőmérsékleten és légköri nyomáson gázhalmazállapotúak, így aeroszól-hajtógázok, például halogénezett szénhidrogének. Szilárd hordozóanyagként természetes kőlisztek — így kaolin, agyagföld, talkum, kréta, kvarc, attapulgit, montmorillonit vagy diatomaföld — és szintetikus kőlisztek — így nagydiszperzitású kovasav, alumínium-oxid, és szilikátok — jöhetnek szóba. Emülgeálószerként és/vagy diszpergálószerként és/vagy habképzőszerként nemionos és anionos emulgeálószereket — így polioxietilén-zsfrsav-észtereket, polioxietilén-zsíralkohol-étereket, például alkilarilpoliglikol-étert, továbbá alkil-szulfonátokat, alkil-szulfátokat és aril-szulfonátokat, valamint fehérje-hidrolizátumokat, diszpergálószerként lignint, szulfitszennylúgokat és mctiL cellulózt — használhatunk fel. Az új hatóanyagok a készítményekben előfordulhatnak egyéb, ismert hatóanyagokkal összekeverve is. A készítmények általában 0,1—95 súly% — előnyösen 0,5—90 súly% — hatóanyagot tartalmaznak. A hatóanyagokat önmagukban, a belőlük készített készítmények alakjában vagy hígított készítmények formájában alkalmazhatjuk. Az alkalmazás a szokásos módon történik, azaz például permetezéssel, porlasztással, ködösítéssel, porozással, szórással, füstöléssel, elgázosítással, öntözéssel vagy csávázással. A hatóanyag-koncentrációt az alkalmazásra kész készítményekben tág határok között változtathatjuk. A koncentráció általában 0,0001 és 10 s% — előnyösen 0,01 és 1 s% — között van. A hatóanyagokat jó eredménnyel alkalmazhatjuk az ún. „ultra low volume” eljárásban is, amelynél lehetséges, hogy a készítmények 95 s% vagy akár 100 s% hatóanyagot is tartalmaznak. Alkalmazástechnikai példák (hatástani vizsgálatok) A) példa Plutella-próba Oldószer: 3 súlyrész dimetil-formamid Emulgeátor: 1 súlyrész alkil-aril-poliglikol-éter Alkalmas hatóanyagkészítmény előállítása céljából 1 súlyrész hatóanyagot összekeverünk a megadott menynyiségű oldószerrel és a megadott mennyiségű emulgeátorral, és a koncentrátumot vízzel az 1. táblázatban megadott koncentrációban hígítjuk. A hatóanyagkészítménnyel káposztaleveleket (Brassica oleracea) harmatnedvesre permetezünk, és betelepítjük a káposztamoly (Plutella maculipennis) hernyóival. 8 nap elteltével százalékban meghatározzuk a pusztulási fokot. 100% azt jelenti, hogy az összes hernyó elpusztult, míg 0% azt jelenti, hogy egy hernyó sem pusztult el. A hatóanyagokat, hatóanyag-koncentrációkat és a kapott eredményeket az alábbi I. táblázatban adjuk meg. I. táblázat A hatóanyag kcpletszáma Hatóanyag-koncentráció, %-ban Pusztulási fok 8 nap múlva, %-ban (VI) (ismert) 0,1 65 0,01 0 (VII) (ismert) 0,1 100 0,01 100 0,001 15 (VIII) 0,1 100 0,01 100 0,001 90 (IX) 0,1 100 0,01 100 0,001 95 (X) 0,1 100 0,01 100 0,001 100 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
