175456. lajstromszámú szabadalom • Eljárás s-triazinok előállítására

3 175456 4 különösen savakceptor túl gyors hozzáadása esetén, tetemes méreteket ölthet, és ezáltal a jelentős kitermeléscsökkenés gyakorlatilag nem kerülhető el. Ezért megkísérelték, hogy a reakciót optimálisan vezessék le, például a reagáló anyagokat a szüksé­gesnél kisebb, illetve nagyobb mennyiségben alkal­mazták az idő függvényében, a vég- illetve a mel­léktermékek mindenkori analíziseredményétől is függően (lásd 3 712 976 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás), vagy ellenőrizték a reakció alatt fejlődő hőt, illetve adiabatikusan vé­gezték a reakciót (lásd 1 964 619 számú NSZK-beli közzétételi irat). Megkísérelték azt is, hogy utóla­gosan további cianur-kloridot adagolnak (lásd 3 681 377 számú -Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás), illetve, hogy a pH-t azonnal csökkentik a reakció nagy részének lezajlása után, hogy megakadályozzák a nem kívánt alkáli-katali­­zált melléktermékek jelentős mennyiségben való képződését (például klór-triazin hidrolízise, lásd a 3 681 335 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírást), kísérleteket végeztek bizonyos enyhe savakceptorok, így alkáli-hidroxidok helyett ammónia alkalmazásával is (lásd 1 670 042 számú NSZK-beli közzétételi irat), hogy bizonyos fejlő­dést érjenek el. Az eddig ismert eljárások egyiké­nek alkalmazásával sem lehetett kiküszöbölni, hogy teljesen vagy részben át nem alakult termékek, illetve melléktermékek nem jelentéktelen mennyi­ségben keletkezzenek. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a nagyobb átalakulási fok elérésére a reakció­­elegyben nagyobb savakceptor-(alkáli)-koncentrációt kell biztosítani (lásd 3 590 040 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás), ezáltal azonban szükségszerűen a melléktermék képződése - egyedül az alkália által katalizált klór-triazin hidrolízise révén [lásd H. Zollinger és munkatársai: Helv. Chim. Acta, 54, 1 (1971) 14. sz., 163. oldal] - jelentősen emelkedik (lásd 1 670 042 szá­mú NSZK-beli közzétételi irat). Ezt a problémát azonban „enyhe” savakceptorok, mint ammónia (lásd 1 670 042 számú NSZK-beli közzétételi irat) alkalmazásával sem tudták megoldani, mivel az ammónia-molekula annyira nukleofil, hogy a cia­­nur-klorid, illetve a 2-amino-4,6-diklór-s-triazin he­lyettesítésénél a szubsztitúciós reagensként alkalma­zott aminokkal egyidejűleg, egyszerű amino-klór­­-triazin melléktermékek képzése közben reagál. Fe­lesleg felhasználása szükséges ahhoz, hogy az ami­­no-klór-triazin képződésének veszélyét csökkentsük [lásd A. W. Hofmann: Ber. 18, 2755 (1885), H. E. Fierz-David és munkatársai: J. Soc. Dyers and Colourists 63, 424 (1937), 2 476 546 számú Ame­rikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás]. A ciano-alkil-amino-klór-s-triazinok előállításánál ezen­kívül alapvetően különleges nehézségek adódnak, mivel az ehhez szükséges dano-alkil-aminok, me­lyek lényegében a ciánhidrinek amino-származékai­­nak tekinthetők, mindig hajlamosak arra, hogy a cianur-klorid-szubsztitúció körülményei között - tehát alkália és víz jelenlétében, valamint a reakcióban felszabaduló sósav hatására - a megfe­lelő ciánhidrinné és ammóniává visszaalakuljanak, ami szükségszerűen a kitermelés veszteségét, és melléktermékként amino-klór-triazinok képzését eredményezi. Ezért, a technika eddig ismert állásá­ból kiindulva, a ciano-alkil-amino-(alkil-amino)-klór­­-s-triazinok szintézisénél a 93-94%-os elméleti ki­termelésnél többet nem tudtak elérni, (1 670 541 számú NSZK-beli és 3 234 255 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás). Azt találtuk, hogy a cianur-klorid egy, illetve két klóratomjának egy aminnal, illetve két azonos vagy különböző aminnal, valamely savakceptor és szerves oldószer jelenlétében történő, előnyösen folyamatos, adott esetben egymást követő szubszti­túciójánál, különösen a 2-alkil-amino-4,6-diklór- és előnyösen a 2,4- di(alkil-amino)-6-klór-s-triazinok előállításánál, az előbb ismertetett hátrányok meg­lepő módon elkerülhetők, ha 65-85 súly% xilolból, etil-benzolból, benzolból, toluolból, valamely 5-10 szénatomszámú alifás vagy cikloalifás szénhidrogén­ből vagy ezek elegyéből és 35-15 súly%, valamely 3—8 szénatomszámú ketonból, előnyösen acetonból álló elegy 4,5—50 súly% cianur-kloridot tartalmazó szuszpenziójához vagy oldatához, 0 °C és 20 °C, előnyösen 10 °C és 18 °C közötti hőmérsékleten egy mól cianur-kloridra számítva 1,00-1,05 mól, előnyösen 1,00—1,03 mól amint adunk, és kapott reakcióelegy pH-értékét a reakcióidőtől függően al­kália és adott esetben viz hozzáadásával folyama­tosan úgy szabályozzuk, hogy a pH-érték az ABCD vonalak által határolt (1. ábra) területén belüli egyik pontnak feleljen meg, amely a („reak­­ció”)-idő t (1. lépcső) = 0-tól kezdődő területen a BCEF vonallal határolt terület egy pozíciójának eléréséig, átmegy, és a pH = 7,0 érték, előnyösen 7,2 érték elérésétől a hőmérsékletet 10— 60 °C, előnyösen 25—40 °C értéken tartjuk, majd adott esetben a cianur-klorid egy móljára számítva 0,96—1,05 mól, előnyösen 0,98-1,02 mólekvivalens alkália adagolása után a reakcióelegyhez, a cianur­­klorid egy móljára számítva, legalább ekvimoláris mennyiségben előnyösen 1,00-1,02 mól mennyi­ségben a második amint adjuk hozzá, és a kapott reakcióelegy pH-értékét a reakcióidőtől függően al­kália hozzáadásával folyamatosan úgy állítjuk be, hogy az a GHIJ vonalak által határolt (2. ábra) területen belüli egyik pontnak feleljen meg, amely a második reakciólépcső („reakció”)-idő t (2. lép­cső) = 0-tól kezdődő sávján, a HIKL vonalakkal határolt terület egy pozíciójának eléréséig átmegy, miközben a hőmérsékletet 40—70 °C, előnyösen 45-55 °C-on tartjuk, és ezután a kapott terméket önmagában ismert módon feldolgozzuk, emellett a ti idő 4—10 órát, előnyösen körülbelül 7 órát és a t2 idő 2—8 órát, előnyösen körülbelül 6 órát jelent, és a BC vonal a pH = -[12,6/t2 ] + 14,35 egyenlet­nek és a Hl vonal a pH = -[24,857/t2 ] + 23,9285 egyenletnek felel meg. Az eljárás folyamatos megvalósításánál, mely az így elérhető kedvezőbb térfogat-idő-kitermelés mi­att előnyös, különösen jó és állandó eredmények érhetők el. Ennél célszerűen cianur-klorid-olda­­tokat, illetve -szuszpenziókat alkalmazunk olyan koncentrációban, mely a felhasználásra kerülő szer­ves reakcióelegy ketontartalmától a következők sze­rint függ: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents