175429. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triacilglicerolok finomítására

3 175429 4 beált triacilgücerol az eljárásban veszteségként je­lentkezik. Az elkülönített foszfatidok, cukrok, gli­cerin és egyéb kísérő komponensek a szappanszerű anyagban dúsulnak fel, ami jelentősen megnehezíti a szappanszerű anyag feldolgozását. A szappanszerű anyag feldolgozása során az elegyhez kénsavat ad­nak, amelynek hatására az elegy szabad zsírsavakat tartalmazó fázisra és vizes fázisra válik szét. A vizes fázis a semlegesítés során képződő nátrium­­-szulfát mellett poláros foszfatidokat, cukrokat, gli­cerint és néhány egyéb kísérő komponenst is tar­talmaz. Ezt a nagymértékben szennyezett vizes oldatot rendszerint szennyvízként a csatornába ve­zetik, ami nagymértékű vízszennyezést okoz. A vízszennyezés csak költséges víztisztító berendezé­sek alkalmazásával küszöbölhető ki. A felsorolt hátrányok kiküszöbölésére eddig már számos módszert javasoltak. A javasolt módszerek egy része szerint a gumiszerű anyagok eltávolítását vagy a triacilgücerol iszapmentesítését erős ásványi savas, például sósavas vagy salétromsavas kezeléssel és azt követő vizes mosással végzik. Az erős ásvá­nyisavak azonban károsítják a kezelt triacilglicerolt, és étkezési olaj előállításához egyáltalán nem hasz­nálhatók fel. További hátrányt jelent, hogy a fino­mításhoz felhasznált hagyományos berendezések, például a centrifugák az erős savak hatására nagy­mértékű korróziót szenvednek. A gumiszerű anya­gok eltávolítása céljából emberi fogyasztásra alkal­mas szerves savak, szerves savanhidridek, több-fázi­sú savak, detergens-oldatok, sóoldatok, és hasonló, hígított vagy hígítatlan vegyszerek alkalmazását is javasolták, a javasolt módszerek egy része azonban üzemi körülmények között csak nehezen hajtható végre, más részük pedig nem biztosítja a kísérő anyagok megfelelő mértékű eltávolítását. Különösen komoly problémák merültek fel a nemhidratálható foszfatidok eltávolításával kapcsolatban. Azt tapasztaltuk, hogy a foszfatidok és az egyéb kísérő komponensek igen előnyösen távolít­hatók el nyers vagy előzetesen vízzel iszapmentesí­tett, 40 °C-on folyékony triacilglicerolokból úgy, hogy folyamatos vagy szakaszos üzemben 0—100°C-os, adott esetben a hidratálható foszfati­­doktól mentes triacilgücerolhoz vízmentes savban kifejezve 0,001— 0,5 súly%, 10-100 s%-os tömény­ségű olyan savat vagy savanhidridet adunk, amely­nek pH-értéke 1 mólos vizes oldatban 20 °C-on legalább 0,5, a kapott elegyet, kívánt esetben lehű­tés után 0,2—5 súly% vízzel elkeverjük, a triacilgli­­cerol, víz és sav vagy savanhidrid elegyét legalább 5 percig 0—40 °C között hőmérsékleten tartjuk, kí­vánt esetben a triacilglicerolt, vizet és savat vagy savanhidridet tartalmazó, 40 °C-nál alacsonyabb hő­mérsékleten tartott elegyet a magas hőmérsékleten stabil szerkezetű foszfatid-bázis kialakulásához még nem elegendő idő alatt, előnyösen 1 percnél rövi­­debb idő alatt 60—90°C-ra melegítjük, majd a kicsapódott — gumiszerű anyagokat tartalmazó — vizes iszapot az olajtól ismert módon elválasztjuk. Feltételezéseink szerint a tömény sav vagy sav­anhidrid hatására a nemhidratálható foszfatidok hidratálható vegyületekké alakulnak. Ha a rendszer­hez vizet adunk, és az elegyet 40 °C-nál alacso­nyabb hőmérsékleten tartjuk, a foszfatidok feltehe­tően félig kristályos fázist képeznek, amely a be­adagolt savat vagy savanhidridet, a vizet, a cukor­szerű anyagok túlnyomó többségét, a jelenlevő glicerint és viaszokat, továbbá a nemhidratálható foszfatidokhoz kapcsolódó kalcium- és magnézium­ionokat is magában foglalja. A foszfatidok és az egyéb kísérő komponensek eltávolítása során a fel­sorolt anyagok vizes iszap formájában vannak jelen, amely nem tapad meg az elválasztáshoz felhasznált berendezés (például centrifuga) fémfelületein, így az elválasztás művelete igen egyszerűvé válik, és — az ismert módszerekkel ellentétben - a beren­dezések tisztítására egyáltalán nincs vagy csak igen ritkán van szükség. A találmány szerinti eljárás további előnye, hogy a felhasznált sav vagy savanhidrid a foszfati­­dokkal együtt elkülöníthető a triacügliceroltól, így a triacilgücerol semlegesítése során nincs szükség fölösleges lúgmennyiség alkalmazására. További előnyt jelent, hogy a semlegesítési lépésben képző­dő szappanszerű anyag csak igen csekély mennyisé­gű foszfatidot tartalmaz, így a szappanszerű anyag feldolgozásakor képződő szennyvíz az ismert módszerekben képződő szennyvíznél lényegesen ki­sebb mennyiségű szerves szennyezést tartalmaz, ami jelentősen csökkenti a környezetvédelemmel kap­csolatos problémákat. Azt tapasztaltuk továbbá, hogy ha a találmány sze­rinti eljárást hidratálható foszfatidokat is tartalma­zó nyers triacilgliceroloknál alkalmazzuk, lényege­sen kisebb mennyiségű savra vagy savanhidridre van szükség, mint amikor kiindulási anyagként előzete­sen iszapmentesített triacilglicerolokat használunk fel. Az „előzetesen iszapmentesített tiracilglicero­­lok” megjelölésen olyan anyagokat értünk, ame­lyekből a hidratálható foszfatidokat egy korábbi művelettel már elkülönítettük. Ez a jelenség arra enged'következtetni, hogy ebben az esetben nem szükséges a nemhidratálható foszfatidok teljes mennyiségét hidratálható anyagokká átalakítani, ha­nem a nemhidratálható foszfatidok egy része erede­ti állapotában is eltávolítható. A jó elválasztási hatásfok feltehetően annak tulajdonítható, hogy az aggjomerált micellák felülete a savas kezelés hatásá­ra kedvezően módosul. Figyelembe véve, hogy a találmány szerinti eljá­rással a foszfatidok, viaszok, cukorszerű komponen­sek, magnézium, kalcium és egyéb kísérő kompo­nensek igen nagy mértékben eltávolíthatók, a fino­mítás további műveletei, azaz a semlegesítés, a derítés és a szagtalanítás lényegesen egyszerűsöd­nek, sőt egyes esetekben e további finomítási mű­veletek egyike vagy másika el is hagyható. A találmány szerinti eljárással tetszés szerinti triacilglicerolokat dolgozhatunk fel. A feldolgozha­tó olajok közül példaként a következőket soroljuk fel: szójaolaj, repceolaj, szezámolaj, napraforgóolaj, rizskorpaolaj, szőlőmagolaj, kókuszolaj, gyapotmag­­olaj, földimogyoróolaj, lenmagolaj, kukoricaolaj, pálmaolaj, pálmabélolaj, sáfrányolaj, Shorea robus­­ta-olaj, iűipeolaj és hasonlók. A találmány szerinti eljárásban reagensként elv­ben minden olyan szervetlen vagy szerves savat vagy savanhidridet felhasználhatunk, amelynek 1 mólos vizes oldatban, 20°C-on meghatározott 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents