175424. lajstromszámú szabadalom • Ívtartóval ellátott forgórész sodrócső nélküli gyorssodrógépekhez

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 175424 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1977. XII. 06. (SchE—633) D 07 B 3/12 Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1977. II. 21. (WP D 07 b/197 461) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1980. I. 28. Megjelent: 1981. I. 31. Feltaláló: Szabadalmas: Pbida Martin, oki. mérnök, Magdeburg, Német Demokratikus Köztársaság VEB Schwermaschinenbau-Kombinat „Ernst Thálmann” Magdeburg Német Demokratikus Köztársaság ívtartóval ellátott forgórész sodrócső nélküli gyorssodrógépekhez 1 2 A találmány tárgya ívtartóval ellátott forgórész sodrócső nélküli gyorssodrógépekhez, amelyek több forgórész-egységből állnak, és ezek huzalok megve­­zetésére szolgáló ívtartók révén vannak egymással összekötve. 5 Az ívtartóval ellátott gyorssodrógépeknek külön­böző fajtái ismeretesek. Az egyik ismert megoldást az 1 175 589 sz. angol szabadalmi leírás tartalmazza. Az ebben is­mertetett kötélsodrógépnél az ívtartók az egyes 10 sodrócső-szakaszokba vannak bevezetve és ott egy­mással oly módon vannak összekötve, hogy egy folyamatos megvezető szalag keletkezzék. A megve­zető szalag pontosan igazodik a huzalok pályagör­béjéhez. A huzalokat az ívtartó, illetve a megveze- 15 tő szalag belső oldalán vezetik meg. Ugyanezen szabadalmi leírás másik kiviteli alakjánál a huzalok az ívtartó külsőoldalán vannak megvezetve. Ez eset­ben az ívtartók az egyes sodrócső-szakaszokat lezá­ró tárcsák homlokoldalára vannak felerősítve. Az 20 ívtartó formája itt is a huzalok pályagörbéjéhez igazodik. A 2 723 525 sz. USA szabadalom szintén ilyen jellegű kötélsodrógépet ismertet. Itt a huzalok meg­­vezetése az ívtartók belső oldalán történik, miköz- 25 ben ez utóbbiak szintén a huzalok pályagörbéjének megfelelő alakot vesznek fel. Ismeretes továbbá olyan gyorssodrógép, amelynek egyes forgórész-egységei ívtartók révén vannak összekötve és huzalmegvezető elemekként az ívtar- 30 tók belső oldalán kis görgői vannak. Az egyes ívtar­tók alakja itt is megfelel a huzalok pályagörbéjé­nek. Valamennyi megoldás közös jellemzője, hogy az ívtartók alakja megegyezik a pályagörbe, vagyis a kötélgörbe alakjával. Ebből az alábbi hátrányok származnak: — A csévetartóban levő egyes huzalok fékező­erejének állandó ingadozása miatt a huzalok olyan pályagörbét alkotnak, amely eltér az ideális kötél­görbétől. A csökkenő csévetöltet következtében a lefejtő csévén gyakran megnőnek a huzalerők. Az egyes huzalok ennek következtőben laposabb röp­­pályát írnak le. Az ívtartón kívül megvezetett huzalok így súrolják az ívtartót é? egy idő múlva tönkre is teszik. Az ívtartókat tehát kopásnak kitett elemként kell kezelni. Ugyanez a hátrány jelentkezik azoknál a kiviteli alakoknál is, ahol a huzalok az ívtartó belső oldalán vannak megvezet­ve. A kopás itt akkor lép fel, ha a huzalerők túl gyengére vannak beállítva, vagy ha a csévefékek olajozva vannak. — Az ívtartó alakjának lényegében az előírt kötélgörbének megfelelő kialakítása azzal a hát­ránnyal jár, hogy az ilyen ívtartók igen nagy tengelyirányú erőket ébresztenek. Ezeket az erőket a forgórész ágyazásának kell felvennie, miközben a csapágybakokon a legnagyobb terhelések a forgó­rész végeinél lépnek fel. A nagy támaszerők követ­keztében igen rövid ezeknek a csapágyaknak az 175424

Next

/
Thumbnails
Contents