175385. lajstromszámú szabadalom • Vasbeton építmény
I 175385 járó egyéb hatások viselésére, - amely építmény jellegzetesen három dimenziós elhatárolású teret vagy ilyen terek tetszőleges számú, irányú és terjedelmű sorozatát valósítja meg, és a létrehozását indokló létesítményt külsején hordja és/vagy magában foglalja, a szerkezet részeiben és/vagy egészében képes a különlegesen nagy terhek viselésére, az építmény előregyártott szerkezeti részeket, valamint monolit szerkezeti részeket tartalmaz, és ezeknek legalább egy része az építmény rendeltetésszerű állapotában egymással együttdolgozó szerkezetet alkot, az építmény és annak egyes részei pedig önmagukban ismert kivitelezési módok, szerkezeti elemek és elemkapcsolatok felhasználásával valósulnak meg, - oly módon van kialakítva, hogy tetszőleges irányban elhelyezkedően összeszerelt, az építmény rendeltetéséhez igazodó alakú, méretű és kiképzésű előregyárott elemeket tartalmazó, a végleges építmény jellegéhez, alakjához és méreteihez igazodó, annak valamely kiválasztott összefüggő részét alkotó, önhordó, önmagában állékony, és a saját megépítése, valamint a monolit rész kialakítása alatti terhek és hatások viselésére alkalmas, eleve a végleges helyére telepített, és ezen végleges helyén a végleges együttdolgozó szerkezetben rá jutó összes igénybevételek viseléséhez szükséges valamennyi erősítő betétet és adott esetben a monolit rész teherviselő képességéhez szükséges esetleges járulékos erősítő betéteket is már tartalmazó, a végleges építménynek teljes egészében első építési ütemeként és tisztán szerelő jellegű tevékenységgel létrehozott térbeli szerkezetű előváza, valamint azzal együttdolgozóvá váló, azt bármely későbbi időpontban végleges építménnyé kiegészítő, és vele az építmény kész állapotában szerves egységet alkotó, főleg tartószerkezeti szerepű monolit része van, az előváz és a monolit rész a végleges építmény részeiként eredeti statikai és/vagy szilárdsági szerepétől adott esetben eltérő viselkedésű, és a belső erőknek az összeépítés következtében létrejövő átrendeződése folytán a különlegesen nagy terhekből származó igénybevételeket egységes monolit vasbeton szerkezetként viselő tartószerkezetet alkot. A találmány szerinti vasbeton építmény további ismérve lehet, hogy az előváz egyszerű vagy részekből összetett, lényegében lemez jellegű és adott esetben egy vagy több bordával is ellátott elővázelemeket és/vagy rúdszerű elemeket tartalmaz, az előváz elemek mechanikus kapcsolatokkal, pl. acélbetétekkel, csavarokkal, horgonyrudakkal stb. és/vagy nedves kapcsolatokkal vannak összeerősítve, az elővázelemek közé pedig adott esetben azok térbeli merevségét és/vagy pozicionálását szolgáló merevítő tagok vannak beiktatva. Az előváznak a monolit résszel való teljes értékű együttdolgozását elősegítő keresztmetszetei, kapcsolati helyei és felületei vannak, a monolit résszel találkozó felületek pedig előnyösen hullámosítással, fogazással stb. vannak ellátva. Az előváz egymásra támaszkodó elemeinek egy része közé az erőátadást módosító vagy korlátozó rugalmas elővázbetételem van beiktatva. Az előváz adott esetben a végleges szerkezetet vagy annak legalább egy részét feszítetté alakító szerkezeti elemekkel, pl. függesztő művel van kiegészítve. 5 A találmány szerinti vasbeton építmény egy célszerű kiviteli alakjánál az építmény létrehozását indokló létesítmény vagy annak egy része az elővázra van ráépítve. A találmány szerinti szerkezet az ismert előregyártott, monolit, sőt a két módszer kombinatív alkalmazásával készült építményekkel is összehasonlítva számos előnnyel rendelkezik. Ezek közül a legfontosabb az, hogy az előregyártott részekből álló előváz alkalmazása ellenére a végleges építmény vitathatatlanul rendelkezik a tisztán monolit építmények valamennyi kedvező tulajdonságával. A másik döntő előny az, hogy mindenféle később elbontandó zsaluzat és állványzat nélkül válik lehetővé a teljes építménynek minden más eddig ismert építési módnál számottevően gyorsabb megvalósítása. Kedvező az is, hogy akár az előváz, akár a végleges építmény kiegészíthető olyan járulékos szerkezeti elemekkel, pl. támasztó-, feszítő- vagy függesztőművekkel, amelyek a végleges építmény erőjátékában részt vesznek, és annak szerves alkotó részévé tehetők. Jelentős előny továbbá, hogy az előváz önmagában is állékony, teljes értékű önálló építmény volta következtében a kiegészítő monolit részt bármikor, tehát akár az előváz létrehozását közvetlenül követően, akár bármely más későbbi időpontban is megépíthetjük. A különlegesen nagy terhek viselésére való szinte „korlátlan” képesség szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy az elővázat a találmány szerinti módon monolit részekkel megerősítve olyan együttdolgozó szerkezetet tudunk létrehozni, amely alkalmas arra, hogy nagyobb teherbíró képességű építményt állítsunk elő. Ezt a kiegészítést elvileg akárhány lépcsőben végrehajthatjuk, és a többszöri ismétlés után nyerhetjük a végleges építményt. A találmányt kiviteli példák kapcsán, rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az 1. ábra egy találmány szerinti komplex ipari létesítmény függőleges metszete a 2. ábra egy találmány szerinti mélyépítési létesítmény keresztmetszete, a 3. ábra rugalmas tagok közbeiktatásával egymásra támaszkodó elővázelemek kapcsolata, a 4. ábra egy térszín alatti mélyépítési létesítmény keresztmetszete, az 5. ábra a 4. ábrán bejelölt V—V sík mentén vett hosszmetszet, a 6. ábra folyadéktároló mélyépítési létesítmény keresztmetszete, a 7. ábra dinamikus nyomásra igénybe vett mélyépítési létesítmény függőleges metszete, a 8. ábra a 7. ábrán bejelölt VIII—VIII sík mentén vett metszet. A mellékelt rajzokon a könnyebb áttekinthetőség érdekében általában három számjegyű decimális tételszámozást használtunk. Ennek értelmében az 1 elővázhoz tartozó minden elem első számjegye 1-es, míg a 2 monolit részhez tartozóké 2-es. 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
