175372. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék kettősfalú műanyagcsövek előállítására, gyűrű-, vagy csavarmenetszerűen bordázott külső fallal
5 175372 6 „rávasalja”, és így a két cső egymással jól összeheged. Az ilyen ismert berendezésekben az okoz nehézséget, hogy a tüske-hosszabbítót olyan szabatosan kell központosítani a szerszám-körpályán, aminek folytán az előállított kettősfalú cső falvastagsága teljes kerülete mentén egyenletes lesz. A műanyag-áramlásban adódó egyenlőtlenségek ezen felül még oldalra is nyomhatják a tüske-hosszabbítót, amely ezután ezt a helyzetét megtartja, aminek eredménye pedig az egyenlőtlen falvastagságú cső. A találmányi gondolathoz tartozik ezeknek a nehézségeknek a találmány szerinti szerkezettel való kiküszöbölése azzal, hogy a tüske-hosszabbításon levő rászorító berendezést lebegően ágyaztuk oly módon, hogy bármely oldalra bizonyos mértékig eltolható és így, a hőre lágyuló műanyag nyomásának engedve, eltolódhat és központosán beállhat. Azért, hogy a rászorító-berendezés súlya ne fejtsen ki olyan hatást, aminél fogva a cső alulfekvő oldalán kisebb falvastagság keletkezik a kialakítás során, mint a felső oldalon, a lebegő ágyazásban olyan rugalmas szervet alkalmazhatunk, amely a rászorító-berendezés súlyát kiegyenlíti, és ez így, a nehézségi erő hatásától függetlenül, mindig központosán állhat be. Ez a lebegő ágyazású rászorító-berendezés legegyszerűbb alakja olyan gyűrű lehet, amelynek a felülete simított. Az ilyen „vasaló”-gyűrűknek azonban az a hátrányuk, hogy a belső cső a rászorítóberendezésnek a külső felületén megragad és leszakadhat, különösen akkor, ha nagy rászorító nyomással működtetjük, vagy pedig, ha a belső cső igen csekély falvastagsággal készül. A megtapadásnak és a leszakadásnak az a káros következménye, hogy a tüske-hosszabbítás előtt a műanyag összetorlódik. Érmek az üzemzavarnak megszüntetése és a műanyag eltávolítása céljából az egész gépi berendezést hosszabb időre le kell állítani. Az ilyenféle üzemzavarok elkerülésére kialakíthatjuk a lebegő ágyazású rászorító-berendezést olyan henger alakjában is, amelynek a külső felületén bordázat, vagy rovátka fut végig, előnyösen egy bekezdésü, vagy több bekezdésü csavarmenetszerű bordák alakjában. Ha ilyenkor a belső csövet és a külső csövet előállító fúvókák közé csekély túlnyomással támasztólevegőt vezetünk be, akkor ez a támasztólevegő a henger csavarmenetszerűen haladó bordái között áramlik, eközben örvénylik úgy, hogy a henger és a belső csőfai belső oldala között légpárna képződik, és ezért a belső fal a hengerrel nem kerül közvetlen felületi érintkezésbe. Ha olyan csöveket állítunk elő, amelyekben a haránthullámok a külső csövön csavarmenetszerűen haladnak, akkor előnyős az az elrendezés, amelyben a forgatható henger bordái ezzel ellenkező emelkedési irányú csavarvonal szerint haladnak. Sok esetben, főként akkor, ha nagy belvilágú és nagy falvastagságú csöveket kell előállítani, akkor nem elégséges az ilyen, légpárnás, forgatható henger által létrehozott nyomás ahhoz, hogy a belső csövet szilárdan rászorítsa a külső csőre. Ilyen esetben a lebegő ágyazású rászorító-berendezés hordó alakú, egymást átlapoló, valamint a tüske hossztengelyére haránt irányban szabadon forgatható hengerekből állhat. Annak érdekében, hogy ezek a hengerek a csőnek minden részét jól rászorítsák, előnyös két, egymásután következő készletet képezni, amelyek mindegyike két-két, avagy több, előnyösen négy-négy, hordó alakú hengerből áll. Az ilyenfajta csövek előállításához használt műanyagoknak, főként a polivinilkloridnak a képlékenyen alakítható állapotában erősen tapadó felülete van. Ezért tehát a tüske-hosszabbítást olyan felülettel kell készítenünk, hogy a műanyag ezen a felületen ne tapadhasson meg. Sokszor erre a célra már nem elégséges a tükrösített fémfelületek használata. További számottevő tökéletesítést érhetünk el azzal, ha a rászorító-berendezésnek a belső cső belső oldalával érintkezésbe jövő felületeit tetrafluorpolietilén réteggel látjuk el. Az 1. ábra a találmány szerint eljárás foganatosítására szolgáló készüléket szemléltet. A 2—4. ábrák a kész kettősfalú csőnek a különböző nyonrísviszonyok mellett kialakult keresztmetszeteit szemléltetik. Az 5. ábra a lebegő ágyazású rászorító-berendezésnek a simított „vasaló’’-gyűrűvel ellátott kiviteli alakja. A 6. ábra a hordó alakú hengerekkel készített kiviteli alak. A 7. ábra metszetet szemléltet a 6. ábra IV vonala mentén. A 8. ábra metszetet szemléltet a 6. ábra V vonala mentén. Az 1. ábra szerinti szerkezet az 1 külső csövet a 3 tüskével ellátott 2 fúvókával fröccsenti, a 4 belső csövet pedig a 6 tüskével felszerelt 5 fúvókával. Ebben a belső 6 tüskében van a központos 7 hosszanti furat, amelyen keresztül a B támasztólevegőt bevezetjük, amely levegő a 8 furatokon keresztül a 4 cső belső terébe jut. Ezt a belső teret az alább még pontosabban körülírásra kerülő 9 tüske-hosszabbítás a külső levegővel szemben lezárja. A külső csövet fröccsentő szerszám 3 tüskéje, valamint a belső csövet fröccsentő szerszám S fúvóka csöve között található a 10 gyűrű alakú csatorna, amelyen keresztül bevezetjük az A támasztólevegőt. Az A támasztólevegő a 10 gyűrű alakú csatorna kiömlő nyílásánál áramlik ki és bejut a képlékenyen alakítható 1 műanyagcső, valamint az 5 fúvóka csöve között az 5 fúvóka nyílásának 11 előterébe. Az A támasztólevegőt a 12 rézsűs furaton keresztül vezetjük a 10 gyűrűs csatornába. A támasztólevegőt a nem ábrázolt fűtőszerkezettel a kívánt hőmérsékletre előmelegítjük. A 13 és 14 mérőműszerek az A támasztólevegő nyomását és hőmérsékletét mérik. Ezt a hőmérséklet mérést közvetlenül a mérőműszer alkalmazási helyén végezhetjük, a nyomásmérést viszont előnyösen a fröccsentő-szerszámban a 15 helyen végezzük el, mert innen a támasztólevegő a viszonylag nagy keresztmetszetű és csekély áramlási ellenállású csatornán keresztül áramlik a forró frőccsentő-szeiszámon át, és ennek következtében a támasztólevegő nyomása a 15 helytől a fúvóka kilépőnyílásáig többé számottevően nem változik. A B támasztólevegőt a 6 tüskének a 7 furatába az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
