175365. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amino és/vagy imino-csoportok védelmére szénsavészterek felhasználásával, és eljárás új szénsavészterek előállítására
10 175365 20 után vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldattal, 1 n vizes sósavoldattal és vízzel mossuk, majd 75 ml metanolból átkristályosítjuk. 3,5 g fehér, tűkristályos, 160-lt>2 °C-on olvadó terméket kapunk. Elemzés a C9H8N3CM'1 képlet alapján: számított: C =44,73%, H = 3,36%, N = 17.39%. Cl = 14,67%, talált: C =44,71%. H = 3,25%, N = 17,34%, Cl = 14,72%. (C) 6,8 g 1-hidroxi-lH-benztriazol és 7,0 ml trietilamin 100 ml benzollal és 50 ml vízzel készített oldatába jéghűtés közben 8,5 g klórhangyasav-benzilésztert csepegtetünk, és a reakcióelegyet 3 órán át jéghűtés közben keverjük. A kivált kristályokat leszűrjük, vízzel mossuk, és szárítjuk. A benzolos fázist vízzel mossuk, szárítjuk és bepároljuk. A maradékot egyesítjük a kristályos anyaggal, és az elegyet benzol és petroléter elegyéből átkristályosítjuk. 12,1 g 1-benziloxikarboniloxi-lH-benztriazolt kapunk, op.: 130—131 °C. Elemzés a Cl4Hi i N303 képlet alapján: számított: C =62,44%, H =4,12%, N = 15,61%, talált: C =62,62%, H =4,16%, N =15,49%. (D) 4,4 g 2-hidroxiimino-2-fenil-acetonitril 30 ml 1 n vizes nátriumhidroxid-oldattal és 10 ml dioxánnal készített oldatához jéghűtés közben 5,1 g klórhangyasav-benzilészter 40 ml éterrel készített oldatát adjuk. Az elegyet 1 órán át jéghűtés közben, majd 4 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Az éteres fázist elválasztjuk, és a vizes fá7:st éterrel extraháljuk. Az éteres oldatokat egyes' uk, vízzel mossuk, és vízmentes magnéziumszuF fölött szárítjuk. Az oldószert lepároljuk, és maradékhoz n-hexánt adunk. A kivált kristály jKat leszűrjük. 5,2 g 2-benzUoxikarboniloxiimino-2-fenil-acetonitrilt kapunk, op.: 73—75 °C. Infravörös abszorpciós spektrum jellemző sávja (nujol): 1795 cm-1. (E) 1,5 g 2-hidroxiimino-2-fenil-acetonitril és 1,40 ml trietilamin 20 ml benzollal készített oldatába szobahőmérsékleten 2,2 g klórhangyasav-2,2,2- -triklóretilészter 10 ml benzollal készített oldatát csepegtetjük, és az elegyet 3 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyhez benzolt és vizet adunk, majd a szerves fázist elválasztjuk, vízzel mossuk, vízmentes magnéziumszulfát fölött szárítjuk, és az oldószert lepároljuk. A maradékot kevés éter és n-hexán elegyéből kristályosítjuk. A kristályokat leszűrjük, és metanolból átkristályosítjuk. 2,7 g 2-(2,2,2-triklóretoxikarboniloxiimino)-2- -fenil-acetonitrilt kapunk, op.: 82-84 °C. Infravörös abszorpciós spektrum jellemző sávjai (nujol): 1800, 1790 cm'1. Elemzés a CHH7O3N2CI3 képlet alapján: számított: C =41,08%, H = 2,19%, N = 8,71%, a =33,08%, talált: C =41,29%, H = 2,05%, N« 8,81%, O =32,31%. (F) A 3. példa (A)-(E) lépéseiben leírt módon állítjuk elő az alábbi vegyületeket: (1) 2-terc-butoxikarboniloxiimino-acetecetsav-etilészter, olajos termék (IR—spektrum /film/: 1780, 1730 és 1690 cm’1), (2) 2-terc-butoxikarboniloxiimino-1 -fenil-bután-l,3-dion, op.: 90-103 °C (bomlás), (3) l-terc-butoxikarboniloxi-6-klór-lH-benztriazol, op.: 98—100 °C (bomlás), (4) 2-terc-butoxikarboniloxiimino-2-fenil-acetonitril, op.: 84-86 °C, (5) 2-(4-metoxi-benziloxikarboniloxiirnino)-2-fenil-acetonitril, op.: 112-113 °C, (6) benzofenon-O-terc-butoxikarbonil-oxim, op.: 131-133 °C, (7) 2-terc-butoxikarboniloxnmino-2-(4-klór-fenil)-acetonitril, op.: 91-92 °C, (8) 2-terc-butoxikarboniloxiimino-2-(l-naftU)-acetonitril, op.: 90-92 °C, és (9) 2-( 1 -ciklopropil-etoxikarboniloxümino)-2-fenil-acetonitril, op.: 65-67 °C. 4. példa E példában összehasonlító kísérletek eredményeit ismertetjük, amelyek azt igazolják, hogy a találmány szerinti eljárással, (I) általános képletű szénsavészterek felhasználásával védett imino-vegyületek egyszerűbben és tisztább állapotban különíthetők el képződési elegyeikből, mint az ismert észter-típusú reagensek felhasználásával előállított védett imino-vegyületek. A találmány sze^nti eljárást a következő reakció szemlélteti: L-prolin (imino-vegyület) + 2-(N-terc-butoxikarboniloxi-imino)-2-fenil-acetonitril (reagens) -+■ N-terc-butoxikarbonil-L-prolin (védett termék) + 2-hidroxiimino-2-fenil-acetonitril (oxim-típusú melléktermék). Az ismert eljárást a következő reakció szemlélteti: L-prolin (imino-vegyület) + 2-(Nek-szek-butoxikarboniloxi-imino)-2-ciánecetsav-etilészter (ismert reagens) -*• N-szek-butoxikarbonil-L-prolin (védett termék) ♦ 2-hidroxiimino-2-ciánecetsav-etilészter (oxim-típusú melléktermék). A két reakcióban szerkezetileg egymáshoz rendkívül közel álló védett termék képződik, az oxim-típusú melléktermékek szerkezete azonban minőségileg eltér egymástól. A következőkben az oxim-típusú melléktermékek eltávolíthatóságát vizsgáljuk. 10-10 millimól oxim-típusú mellékterméket 30 nil etilacetátban oldunk, és az oldatot 30 ml víz és 1,40 ml (10 millimól), illetve 0,70 ml (5 millimól) trietilamin elegyéhez adjuk. A kapott elegyet választótölcsérben alaposan összerázzuk, majd az etilacetátos fázist elkülönítjük, egymás után vízzel 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 10
