175339. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az MM 17880 jelű ß-laktám-antibiotikum gyógyászatilag elfogadható dibázisos sóinak előállítására
3 175339 4 Hordozó Oldószer rendszer Rf cellulóz izopropanol/víz 713 0.8 szilikagél n-butanol/metanol/víz 4/1/2 0,4 szilikagél n-propanol/0,1 mólos foszfát 7/3 0,6 puffer pH 7,0 Valószínű, hogy az MM 17880 a szén, oxigén és hidrogén mellett még ként és nitrogént is tartalmaz. Az elvégzett vizsgálatok alapján a vegyület jellemzésére az I képletet állítottuk fel. A fentiek értelmében az MM 17880 dinátrium sója legalább 75%-os, előnyösen 85%-os, például 90— 100%-os tisztaságban kerül előállításra. Valamennyi gyógyászatiig elfogadható dibázisos só előállítható legalább 50%-os tisztaságban. Általában az MM 17880 sói lényegesen stabilabbak, mint maga a tiszta sav, amely oldatban bomlékony. A találmány tárgykörébe a gyógyászatiig elfogadható dibázisos sók, így a nátrium-, kálium-, kalcium-, magnézium-, alumínium- vagy a szokásos ammóniumvagy helyettesített ammóniumsók tartoznak. Előnyösen a találmány az MM 17880 gyógyászatiig elfogadható di-alkálifém-sóira, például dinátriumvagy dikálium-sóira vonatkozik. Ezen kívül az MM 17880-t vagy valamely gyógyászatiig elfogadható sóját tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására szolgáló eljárás is a találmány tárgykörébe tartozik. Az előállított gyógyászati készítmények alkalmasak emlős szervezetekben bakteriális fertőzések leküzdésére és megelőzésére. A készítmények alkalmasak például a légzőszervek, a bélrendszer, a lágy szövetek, a bőr megbetegedéseinek kezelésére. Dyen célra a készítményeket a szokásos orális, helyi, intramammális, injekciós vagy infúziós adagolásra alkalmas formákban lehet kikészíteni. A találmány szerinti eljárás továbbfejlesztéseként előnyösen olyan gyógyászati készítményeket állítunk elő, melyek az MM 17880 valamely gyógyászatiig elfogadható dibázisos sóját tartalmazzák hatóanyagként, és amelyek kikészítési formája emberi szervezetbe történő orális vagy parenterális adagolásra alkalmas. Ezek a készítmények az MM 17880 valamely dibázisos sóját általában 10 mg — 5 g-nyi mennyiségben tartalmazzák. Gyakoribb azonban, hogy a készítményekben az MM 17880-nak egy dibázisos sója 50 mg-1,25 g mennyiségben, például 150 mg-1,0 g mennyiségben van jelen. A találmány szerinti készítmények tartalmazhatnak még az antibakteriális hatású készítményekben szokásos hordozóanyagokat is. A találmány szerinti eljárást követve az MM 17880 valamely gyógyászatilag elfogadható, dibázisos sójának legalább 50%-os tisztaságban történő előállítása úgy történik, hogy a Streptomyces olivaceus ATCC 21379, 21380, 21381, 21382 és 31126 számon letétbe helyezett törzseinek valamelyikét asszimilálható szén-, nitrogén-, kén- és ásványi só-források jelenlétében tenyésztjük. Ezután a tenyészetben jelen levő antibiotikumokat extraháljuk a tenyészet szűrletéből aktív szénen végzett abszorpcióval majd eluálással, vagy valamely lipofil ammóniumsó szerves oldószeres oldatával végzett extrahálással, a kapott, az MM 17880 valamely gyógyászatilag elfogadható dibázisos sóját más antibakteriális hatású anyagokkal együttesen tartalmazó oldatból kromatográfiásan elkülönítjük a fő komponensként az MM 1788J dibázisos sóját tartalmazó frakciókat, maid az MM 17880 dibázisos sóját legalább 50%-os tisztaságban kinyerjük az oldatból. A Streptomyces olivaceus megnevezett törzseinek tenyésztését közelebbről az 1 363 075 számú nagybritanniai szabadalmi leírásban, vagy a 827 331 és 827 332 számú belga szabadalmi leírásokban ismertetett módon végezhetjük. A fenti eljárások szerint a fermentálást aerob körülmények között, asszimilálható szén-, nitrogén-, kén- és ásványi sóforrások jelenlétében történik. A szükséges tápanyagokat biztosíthatjuk komplex szerves fonásokból vagy kémiailag meghatározott táptalajból valamely szokásos módon. A „Streptomyces olivaceus” kifejezést mindenütt a Hütter R.: Systematic der Streptomyceten, S. Korger, Basel, pp. 8—32 által megadott rendszertannak megfelelő értelmében használjuk. Fel szeretnénk hívni a figyelmet arra, hogy ennek értelmében a Streptomyces fulvovoridis, Streptomyces flavus és Streptomyces flavovirens a Streptomyces olivaceus szinonimáinak tekinthetők. A Streptomyces olivaceus spóra-morfológiája és szénfonás-hasznosítási jellemzői a 827 331 és 827 332 számú belga szabadalmi leírásokban kerülnek ismertetésre. Előnyösen alkalmazható a fenti eljárás során a Streptomyces olivaceus ATCC 31126 számon letétbe helyezett törzse. Az MM 17880 dibázisos sóját úgy nyerjük ki a tenyészet szűrletéből, hogy először a szilárd anyagot különítjük el a fermentléből, például szűrés segítségével. Általában valamennyi elkülönítési és tisztítási eljárást mérsékelt hőmérsékleten, például 20 °C alatt, előnyösen 12 °C-nál nem magasabb hőmérsékleten hajtjuk végre. A még nem tiszta dibázisos sót úgy lehet kinyerni a tenyészet tisztított szűrletéből, hogy azt egy megfelelő anyagon, például aktív szénen adszorbeáljuk, majd vizes acetonnal mossuk és az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk. Az így előállított nyers terméket úgy tisztítjuk tovább, hogy vízben feloldjuk és szerves fázisba extraháljuk egy lipofil kvatemer ammóniumsót használva egy szerves oldószerben oldható só előállítására, majd visszaextraháljuk vízbe, hígított nátriumjodidba vagy valamely hasonló vegyületbe. Egy másik eljárás szerint a tenyészet szűrletét extrahálhatjuk egy lipofil kvatemer ammóniumsó és egy szerves oldószer segítségével, majd visszaextraháljuk vizes nátriumjodid-oldatba vagy valamely hasonló oldószerbe. Ez az eljárás gyakran hatékonyabbnak bizonyul, mint a szűrlet koncentrálásának lépését is tartalmazó eljárás. Az MM 17880 kromatográfiás tisztítása során a legelőnyösebb, ha az MM 17880 nátriumsóját alkalmazzuk. Az MM 17880 sói általában jobban oldódnak vizes és vizes/alkoholos oldószer rendszerekben, mint erősen lipofil oldószer rendszerekben, következésképpen előnyösen vizes és vizes/alkoholos oldószer rendszereket használunk a találmány szerinti kromatográfiás tisztítás során. Tapasztalataink szerint közel semleges pH-értékre 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
