175291. lajstromszámú szabadalom • Szálas szerkezetű és mikrokapszulás tulajdonságú testek és eljárás azok előállítására
9 175291 10 jön létre, mint amikor a héjat a benne levő oldószerek hő útján való elpárologtatásával szilárdítjuk meg. Ha a megszilárdítást csak hűtéssel végezzük, úgy az csak a visszatérő és a húzási sebesség hányadosa által jön létre (keresztmetszet csökkenés). A héjat alkotó anyag, amint azt már említettük, általában mesterséges vagy szintetikus lineáris polimer, például regenerált cellulóz, cellulózészter vagy más cellulóz-származék, poliamid, poliészter, akrilpolimer, vinilklorid vagy vinilacetát, polivinilalkohol vagy szerves protein, poliolefin stb. Természetesen a megfelelő anyagot választjuk, ahol szempont a maggal való összeférhetőség, az extrudálási viszonyok reológiai jellemzői, az olvadási pont és mechanikai jellemzőik figyelembevétele, a mag anyagának gyártási és konzerválási viszonyainak megfelelően. Amint azt már az előbb említettük, gyakorlatilag bármely aktív anyagot alkalmazhatunk, vágj’ az aktív és kisegítő anyag bármilyen koncentrációját, különösen azokat, amelyek már ismeretesek a mikrokapszulák készítésénél. Figyelembe kell venni a monomereket, amelyeknek reagálniuk kell a polimerek vagy relatív katalizáló szerek vagy gyorsító szerek kialakítása érdekében, kompaundokat, amelyeknek reagálni kell színezőanyagok kialakítására, ragasztó anyagokat vagy ragasztó anyagok kompaundjait, szilárd anyagokat, amelyeknek katalizátor hatása van vagy másokat, koptató anyagokat, pigmenteket, tintákat, biológiai funkcióval rendelkező anyagokat és sok más anyagot, amelyeket a mikrokapszula technikában már alkalmaztak, vagy amelyeket a jövőben alkalmazni lehet. Az előállított szálas szerkezetű testek további alakítás nélkül alkalmazhatók, olyan hosszakban, amelyek gyakorlatilag nem meghatározottak, vagy igen figyelemre méltó hosszakban, például 1 m vagy ennél nagyobb vagy kisebb hosszakban, cm vagy mm nagyságrendben. Meg kell jegyezni, hogy a mikrokapszulák használatánál legtöbbször ezeket olyan testeknél alkalmazzák, amelyeknek csak egy igen kicsi mérete, de általában két nagy mérete van, például lemezek, lapok stb. Ezekben az esetekben nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti szálas szerkezetű testek úgy viselkednek, mint igen nagy számú, egy irányba állított és egymással összekapcsolt mikrokapszula, amelynek azonban jóval nagyobb aktív anyag tartalma van. Nyilvánvaló, hogy e szálas szerkezetű testeket két dimenzióban lehet elrendezni bármilyen eljáráshoz, ha az szükséges. Lényegében, ha a szálas szerkezetű testet feltekercselik — ami előfordulhat, ha annak excentrikus szerkezete van - az általában nem jelent semmilyen nehézséget. A találmány szerinti szálas szerkezetű testeket össze lehet keverni, szőni, bármely kívánt módon el lehet rendezni és kezelni. Ez általában lehetőséget ad az öntartó szerkezetek és tömegszerkezetek alkalmazására, ami viszont figyelemre méltó előnyt jelent az ismert mikrokapszulákkal szemben. Ezeknek a testeknek jellegzetes alkalmazási területe a ragasztószer technika, ha a mag rész ragasztóanyagból készül. Ebben az esetben egy, a találmánynak megfelelő szálas szerkezetű testekből készített többé-kevésbé vékony réteg az igénynek megfelelően összeerősítve vagy anélkül helyezhető el két test között annak érdekében, hogy azokat tartósan összekapcsolja és az egész szerkezetet nyomásnak vagy hőhatásnak, vagy előnyösen mindkettőnek lehet alávetni, például egy kalanderező műveletben, amellyel a ragasztóanyag szabaddá válása elérhető. Nincsen kizárva, hogy az említett, vagy más esetekben is a héj anyaga és a mag anyaga változatlanul marad, tehát az egyik a másikra nem hat a test gyártási feltételei mellett, ahelyett, hogy a felhasználási viszonyok között reakcióba lépnének, tehát kiszabadulna a maga anyaga, mivel például ezek között a feltételek között magasabb hőmérséklet, katalizátor vagy gyorsító szerek vannak jelen. Egy másik jellegzetes alkalmazási terület a gyanta készítés, amely a monomer összetevőknek katalizátor és gyorsító szerek jelenlétében létrejövő reakciójánál jön létre. Ez esetben a monomer összetevők, katalizátorok vagy gyorsítók közül egy vagy több, vagy valamennyi ilyen anyag elkészíthető, konzerválható és összekeverhető a szálas szerkezetű testek magjaiban, ahhoz a módszerhez hasonlóan, mint amit az ismert mikrokapszuláknál alkalmaznak. Szükségtelen lenne egyéb alkalmazási területek ismertetése, mivel ezek nyilvánvalóak az előzőekből, különösen, ha figyelembe vesszük az ismert mikrokapszulákra jellemző alkalmazási területeket is. Egy különleges alkalmazási területen a szálas szerkezetű testeket arra lehet felhasználni, hogy egy folyékony anyagot adagoljanak, például szálas szerkezetű testek kötegét hozzák létre, egymás mellett összekötve azokat egy ragasztó szerrel vagy más anyaggal, annak érdekében, hogy egy vékony pálcát hozzunk létre, amely megfelelő mértékben konzisztens, és azután annak hegyét egy szilárd felületre dörzsöljük. Ily módon a folyékony anyag, amelyet a szálas szerkezetű testek tartalmaznak, a szilárd felület által elnyelethető, ha az kellőképpen porózus, vagy ha a szálas szerkezetű testek héja megfelelően törékeny, úgy azt fokozatosan elkoptatja a súrlódás és szabaddá teszi a mag anyagát, akkor is, ha az nem különösen folyékony. Ily módon íróeszközöket lehet készíteni, vagy olyan szerkezeteket, amelyek egy megfelelő reaktív anyagot eloszlatva, egy réteg papírban, vagy más előre kezelt anyagban felitatott vegyszerre hatnak és így írást lehet létrehozni egy szín kialakításával, ugyanolyan vastagságban, mint amilyen vastag a lemezanyag. Hasonlóképpen olyan szálas szerkezetű anyagokat lehet készíteni, amelyeknek olyan magja van, ami koptató anyagot tartalmaz és a szálas szerkezetű testek tömegét mint csiszoló anyagot lehet használni. Ebben az esetben a héjat olyan anyagból kell készíteni, amely megfelelő mértékben törékeny, de nem nagyon kemény és csiszoló anyagot lehet 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
