175265. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-acetil-tienamicin előállítására

35 175265 36 kétszer 1 ml ionmentes vízzel mossuk 0,6 ml/min áramlási sebességgel. 3,04 ml-es frakciókat kapunk. 300 nm-nél az ultraibolya abszorpciós főcsúcs az 58—64. frakciókban jelentkezik és a maximumot a 60. frakciónál éri el. A 83,7 A30o egységet tartalmazó 59-62. frak­ciókat összeöntjük. 2,2A300 egységgel ekvivalens adagot referencia-alapnak eltávolítjuk és a maradé­kot 1,5 ml térfogatra koncentráljuk, 14 ml-es üveg­ampullában liofilizáljuk és így 3,9 mg N-acetil­­-tienamicint kapunk. \nax30! nm, Emax/Emin=4,45, E%30, ionmentes vízben = 208 7. példa Tienamicin acetilezése A lépés Kilenc mg tienamicint 10 percig keverünk 0 °C­­-on 1 ml száraz dimetilformamid és 2 ml frissen készített ecetsavanhidrid elegyében. A dimetilfor­­mamidot és az ecetsavanhidridet 5—6-szori mosással távoli tjük el. A mosást 25—40 ml hexán adagokkal és 1 ml száraz etiléter hozzáadása után egy utolsó adag hexánnal végezzük. 50 /cil 1 M trisz-bázist és 50 /cd 1 M trisz—HCl-t tartalmazó 10 ml hideg desz­tillált vizet adunk hozzá pH = 8 értéken. A kapott oldat pH-ja 7,8 és összesen 102 hidroxilamin kiol­tási optikai sűrűség egységet tartalmaz. 10 ml hideg desztillált vizet adunk hozzá és az oldatot 0 °C-on tartjuk. 30 ml Dowex 1 x 4 klorid ciklusú (mínusz 400 mesh) gyantával töltött 1,7 cm átmérőjű oszlopot készítünk és 90 ml térfogatú oldatokkal mossuk a következő sorrendben: 0,2 M sósavval, 0,5 N nátri­­um-klorid oldattal, amely 0,01 M sósavat tartal­maz, majd ionmentes vízzel. A Dowex 1 x 4 oszlopra 20 ml mintát viszünk fel, majd ezt követi kétszer 2 ml ionmentes víz és kétszer 1 ml eluáló puffer. Az oszlopot 0,005 M ammóniumkloridot és 0,1 mM ammóniumhidroxi­­dot tartalmazó 0,07 M nátrium-kloriddal eluáljuk. 4,3 ml/5 perc sebességgel eluáljuk és 4,3 ml-es frak­ciókat fogunk fel. Az 555 ml—594 ml-ig a frakció­kat összeöntjük és 5 °C-on tároljuk. B lépés 27 mg tienamicint 10 percig keverünk 0 °C-on 2 ml száraz dimetilformamid és 4 ml frissen készí­tett ecetsavanhidrid elegyében. A dimetilformami­­dot és az ecetsavanhidridet 6-szor 25—40 ml hexán­nal, majd 2 ml száraz dietiléter hozzáadása után még egy adag hexánnal mossuk. 50 ß 1 M trisz-bázist és 50 m1 1 M trisz HCl-t (pH = 8) tartalmazó 10 ml hideg desztillált vizet adunk hozzá és a kapott oldat pH értéke 6,85. Az oldat 148 hidroxilamin kioltási optikai egységet tartalmaz. Az A lépésnél leírt Dowex 1x4 (mínusz 400 mesh oszlop) felső 1 cm-ét eltávolítjuk és az osz­lopot 90 ml 0,2 M sósavval, 0,5 N 0,01 M sósavat tartalmazó nátrium-klorid oldattal, majd ionmentes vízzel mossuk. 10 ml elegyet hozzáadunk 10 ml 0 °C-os desztil­lált vízhez és Dowex 1 x 4 klorid ciklusú oszlopra visszük, majd az oszlopra kétszer 2 ml ionmentes vizet, majd 2 x 2 ml eluáló puffert viszünk. Az oszlopot 0,005 M ammóniumkloridot és 0,1 mM ammóniun.-hidrcxidot tartalmazó 0,07 M nátrium­­-kloriddal eluáljuk. 4,3 ml/5 perc sebességgel eluá­­lunk és a kapott frakciók 4,3 ml-t tartalmaznak. A 497—571 ml-es frakciókat összeöntjük és a Dowex 1 x 4 oszlopról származó összeöntött frakciókhoz (A lépés) öntjük. Ezek a frakciók összesen 117,5 hidroxilamin kioltási optikai sűrűség egységet tar­talmaznak. 225 ml Bio—Gel P—2 (200—400 mesh) gyantával, melynek kizárási határa 2600 Dalton, (desztillált vízből történő dekantálással határozzuk meg hasz­nálat előtt) töltött 2,2 cm x 62 cm méretű oszlopot állítunk elő és 50 ml 1 M nátrium-kloriddal, majd 225 ml ionmentes vízzel mossuk. Az egyesített Dowex 1 x 4 eluált frakciókat vákuumban 2,66 ml­­-re sűrítjük és Bio-Gel P-2 oszlopra visszük, majd kétszer 2 ml ionmentes vizet viszünk fel az oszlop­ra. Az oszlopot vízzel 1 ml/min sebességgel hívjuk elő és 2 ml-es frakciókat kapunk. A 190 ml­­—204 ml frakciókat felfogjuk, összeöntjük és 2,5 - ml-re sűrítjük. Egy 2,2 cm x 62 cm méretű 225 ml Bio-Gel P-2 (poliakrilamid polimer) (200—400 mesh, desztillált vízből történő dekantálással meg­határozva, a kizárási határ 1600 Dalton) gyantával töltött oszlopot használat előtt 225 ml 1 M nátri­um-kloriddal, majd 100 ml ionmentes vízzel mo­sunk. A fenti 109,5 hidroxilamin kioltási optikai egy­séget tartalmazó 2,5 ml koncentrátumot az oszlop­ra visszük, majd kétszer 2 ml ionmentes vizet vi­szünk az oszlopra. Az oszlopot ionmentes vízzel hívjuk elő 1 ml/min sebességgel és 2 ml-es frakció­kat fogunk fel. A 104—132 ml-es frakciókat egye­sítjük és az összeöntött oldat 97 hidroxilamin kioltási optikai egységet tartalmaz. Egy 2,4 ml-es adagot 0 C-on tartunk in vitro kísérletek céljából és a maradékot liofilizálva N-acetil-tienamicint ka­punk. Az antibiotikumot tartalmazó készítményeket többféle dózisegység formában, például szilárd vagy folyékony, orálisan bevihető formában adagolhat­juk. A készítmények akár folyékonyak, akár szilár­dak, dózis-egységenként 0,1-99%, előnyösen 10-60% hatóanyagot tartalmazhatnak. A készít­mény általában az összsúlyra számítva 250-1000- mg hatóanyagot tartalmaz, azonban általában elő­nyös, ha a dózis mennyisége 250-1000 mg között, vagy még előnyösebben 400—800 mg között van. Parenterális adagolásnál a dózis egység rendszerint maga a tiszta vegyület enyhén savas steril vizes oldatban vagy oldható por formájában. A követ­kező módon állítjuk elő az egyes kikészítési formá­kat: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 18

Next

/
Thumbnails
Contents