175245. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés oldószerrel hígított folyékony festékek szórására
7 175245 8 vaija a permet alakját, a 76 oldalfal kiválasztott helyein menetes 86 szorítócsavarok segítségével sugár- és tengelyirányban elhelyezett 84 terelőlapok, valamint V-alakú 88 terelőlap van elhelyezve. A V-alakú 88 terelőlap a másodlagos levegőt betápláló 90 nyílás középpontja alatt, a burkolat oldalfalának alsó részén van elhelyezve. A burkolat keresztmetszetének alakja, valamint a terelőlapok kialakítása és száma attól függően változtatható, hogy milyen típusú keverő fúvókát használunk és milyen alakú ködpermetet kívánunk szórni. A burkolat hátfalát azonban minden esetben a szórópisztoly vagy keverő fúvóka elülső vége köré szereljük azért, hogy kizárjuk számottevő mennyiségű környező levegő beáramlását a burkolat által körülvett térbe, mert az deformálná a permet alakját, ami viszont megzavarná a permet folyadékcseppjeinek szabályozott száradását. Az ábrák szerinti elrendezésnél a 16 keverő fúvókát a burkolatba vezetett másodlagos levegő veszi körül, és a keverő fúvókából kilépő permet ezt a levegőt magával ragadja, e levegő körülveszi a folyadékcseppecskéket és ezáltal szabályozott helyi környezetet hoz létre, amely viszont megszabja az oldószer párolgásának sebességét és a folyadékcseppecskék száradását. A másodlagos levegőt a permet Venturi-hatás révén ragadja magával. Ez a hatás a keverő fúvóka kiömlőnyílásánál és a fúvókanyílásoknál a legerősebb. A folyadékcseppecskék sebessége a keverő fúvókétól távolodva nagymértékben csökken, úgyhogy a burkolaton kívül már csekély a külső környező levegő behatolása, s annak csak olyan kismértékű befolyása van a permet jellemzőire, hogy ez a szekunder, másodlagos levegő hőmérsékletének és/ vagy nedvességének beállításával könnyen kiegyenlíthető. A 32 burkolat belsejébe kis nyomású levegőt vezetünk. A kis nyomás elegendő levegő mennyiséget tart a burkolat belsejében ahhoz, hogy meg legyen töltve levegővel és pótolja a permet Venturi-hatásával elszívott levegő mennyiséget. A fenti ismertetésből és az ábrákból kitűnik, hogy a keverő fúvóka körül szabályozott helyi légteret hozunk létre, aminek segítségével a folyékony festék száradását a festő, illetve szóró kamrában uralkodó hőmérséklettől és nedvességtartalomtól függetlenül tudjuk befolyásolni. A keverő fúvóka körüli helyi légtér kialakítása csak aránylag kis mennyiségű másodlagos, szekunder levegőt igényel, amely könnyen fűthető, hűthető, nedvesíthető vagy szárítható úgy, ahogy a kívánt szórási, helyi környezeti feltételek megkívánják. Abban az esetben, ha a szóró kamrában uralkodó környezet megfelelő a festékszórásra, akkor a burkolat egyszerűen leszerelhető a szórópisztoly elejéről. Ekkor nincs szükség másodlagos levegőre és a szórás a szokásos módon hajtható végre. Szerves oldószeres festékek esetében csupán a másodlagos levegő hőmérsékletének szabályozásával megfelelő szárítási körülményeket lehet teremteni álhoz, hogy a folyadékcseppek oldószertartalma a kívánt mértékben elpárologjon aközben, miközben a cseppek a keverő fúvókától a bevonni kívánt felületre érnek. Víztartalmú festékek esetében — amelyek oldószerként jelentős mennyiségű vizet tartalmaznak — csak a másodlagos levegő hőmérsékletének szabályozásával szintén megfelelő módon, lehet szabályozni a folyadékcseppek száradási sebességét ezen az útszakaszon. Magas hőmérsékleten, és rendkívül alacsony nedvességtarta4 lomnál a permet túlságosan beszáradhat, aminek az a következménye, hogy a folyadékfilm túlhalad a gélelesedési ponton. Ilyen esetben a másodlagos levegő hűtésével és/vagy nedvesítésével lehet a folyadékcseppecskék száradási sebességét csökkenteni. Ilyenkor a másodlagos levegőt szolgáltató szerkezetrészbe nedvességet lehet bevinni, például olyan módon, hogy 92 szelepen át a 46 levegőinjektor csővezetékébe 94 csövön keresztül gőzt vezetünk. Mint korábban említettük, a porlasztó levegő és maga a folyékony festék a párolgás sebességének növelése, vagy ugyanazon viszkozitás mellett az alkalmazott oldószer mennyiségének csökkentése céljából melegíthető és ezzel megkönnyíthető az optimális folyékony festékbevonatok elérése. A találmány szerinti eljárás és berendezés lehetővé teszi azt is, hogy a szokásos festékszóró berendezésekkel vizes festékeket lehessen szórni, és nincs szükség arra, hogy nagynyomású levegővel, ennek megfelelően nagyobb távolságról végezzük a szórást. Ily módon jelentős mennyiségű festék takarítható meg, mert kisebb a festékveszteség, ami főként az előírttól eltérő irányokba való szóródás következménye. A találmány szerinti eljárást a következőkben egy példával kapcsolatban szemléltetjük. Példa A bevonat készítéséhez egy hidroxil- és karboxilcsoportokat tartalmazó, hőre keményedő akrilpolimert tartalmazó, vízzel hígítható festéket használunk. A polimert úgy tesszük vízzel hígít hat óvá, hogy karboxflcsoportjait szerves aminnal semlegesítjük, majd melamin-formaldehid gyantával térhálósítjuk úgy, hogy 70 súlyrész akrilpolimerhez 30 súlyrész melamingyantát használunk. A folyékony festék ezenkívül a szokásos pigmenteket, töltőanyagokat stb., valamint 80— 85 súlyszázalék vízből és 15—20 súly százalék vízzel elegyedő szerves oldószerből oldószert tartalmaz olyan módon, hogy a festékszóró berendezésekben alkalmazható 25 súly százalék szilárdanyag tartalma van. Filmöntő-kerettel függőleges lemezfelületre felvitt 0,254 mm vastagságú folyadékfilmek azt mutatják, hogy a megfolyási pont 32 súlyszázalék szárazanyag tartalomnál, a festék gélesedési pontja pedig körülbelül 40 súlyszázalék szárazanyag tartalomnál van. A festéket 0,50 1/perc szórási sebességgel, 4,25 m3/ perc másodlagos levegő áramlási sebességgel 110 C°on, 0,034 atm nyomással lemezekre szórjuk föl négy külön rétegben, amelyek mindegyike 0,038 — 0,063 mm vastag, tehát összesen 0,152—0,254 mm vastagságban. Az egyes rétegek felvitele között 60 másodperc szünetet tartunk. A szórást úgy végezzük, hogy a szórópisztoly keverő fúvókáját körülbelül 35,6 entre helyezzük a bevonni kívánt felülettől. A szóró kamra atmoszféráját 25 C° hőmérsékletre és körülbelül 85 % relatív nedvességtartalomra állítjuk be. A vizes festék általában akkor alkalmazható megfelelő módon, ha a szórásnál a környező levegő relatív nedvességtartalma 19 C° és 32 C° közötti hőmérsékleten 30 % és 60 % között van. Ha a relatív nedvességtartalom meghaladja a 65 %-ot, jelentős mértékű megfolyás mutatkozik. Ez a probléma a találmány szerinti eljárással és berendezéssel teljesen kiküszöbölhető, mert ezzel az ismertetett körülmények között reprodukálhatóan megfolyásmentes felületbevonatok állíthatók elő. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
