175215. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új piridin-karboxamidok előállítására

175215 8 nehézfém-katalizátor, mint például Raney-nikkel jelenlétében, valamely semleges szerves oldószerben, mint például metanolban, etanolban, dioxánban vagy tetrahidrofuránban, szobahőmérsékleten, vagy ennél magasabb hőmérsékleten és normál vagy ennél nagyobb nyomáson. A II általános képletü piridin-karbonsavak és ezek reakcióképes származékai, valamint a III általános képletű vegyületek és ezek reakcióképes származékai közül néhány az irodalomból ismert, a többit az ismert vegyületekkel analóg módon állíthatjuk elő. A IV általános képletű kiindulási anyagokat az I álta­lános képletű vegyületekhez vezető eljárással analóg módon azaz az a) pontban leírt eljárással analóg módon, részben az irodalomból ismert, valamely X és adott esetben még egy további szubsztituenst tartal­mazó piridin-karbonsavakból, vagy ezek reakcióképes származékaiból, és a III általános képletű vegyületek­­ből, vagy ezek reakcióképes származékaiból állít­hatjuk elő. A jelen találmány oltalmi körébe tartoznak az a) és b) pontban leírt eljárások és az olyan változatok, amelyekben a kiindulási anyagot, vagy anyagokat valamely só formájában alkalmazzuk. Ha a szükséges kiindulási anyagok optikailag aktí­vak - ami a III általános képletű vegyületek esetében mindig fennáll —, akkor mind a racemátokat, mind az elválasztott antipódokat, vagy diasztereoméria eseté­ben mind a racemátelegyeket, mind bizonyos racemá­tokat, mind pedig az elválasztott antipódokat használ­hatjuk. A találmány szerinti reakciók kivitelezésekor elő­nyösen olyan kiindulási anyagokat használunk, ame­lyek a bevezetőben különösen megemlített végtermé­kekhez vezetnek. Az alkalmazott reakciókörülményektől és a kiin­dulási- anyagoktól függően szabad formában, vagy az ugyancsak a találmány oltalmi körébe tartozó sav­­addíciós sók formáéban vagy adott esetben hidrát­­ként nyerjük a találmány szerinti vegyületeket. Az I általános képletű új vegyületek savaddíciós sóit önmagában ismert módon, például bázikus szerek, mint például lúgok vagy ioncserélők segítségével alakíthatjuk át a szabad bázisokká. Másrészt szükség esetén szervetlen vagy szerves savakkal képzett sav­addíciós sókká alakíthatjuk át a találmány szerinti eljárással előállított, I általános képletű vegyületeket. E célból például úgy járunk el, hogy az I általános képletű vegyületek valamelyikének valamely szerves oldószerrel készült oldatához hozzáadjuk a sókép­zésre kiválasztott savat. Előnyösen olyan szerves oldószereket választunk e célra, amelyekben a kelet­kező só rosszul oldódik, hogy azt szűrés útján elkülöníthessük. Ilyen oldószerek például az etil­­acetát, metanol, éter, aceton, metil-etil- keton, továbbá az aceton és dietil-éter, aceton és etanol, metanol és dietil-éter vagy etanol és dietil-éter ele­gye. Gyógyszerként való felhasználás céljára a szabad bázisok helyett azok gyógyászatiig elfogadható sav­addíciós sóit, azaz olyan savakkal képzett sókat használhatunk, amelyek anionjai a szóbajöhető dózis­szinteken nem toxikusak. Továbbá előnyös, ha a gyógyászati célokra felhasznált sók jól kristályosít­hatok, és nem, vagy csak kis mértékben nedvszívók. Az I általános képletű vegyületek sóinak képzésére például sósavat, brómhidrogénsavat, kénsavat, fosz­7 forsavat, metán szulfonsavat, etán-szulfonsavat, 2- hidroxi-etán-szulfonsavat, ecetsavat, tejsavat, boros­tyánkősavat, fumársavat, maleinsavat, almasavat, bor­kősavat, citromsavat, benzoesavat, szalicilsavat, fenil­­ecetsavat, mandulasavat és embonsavat használ­hatunk. A kiindulási anyagoktól és a műveleteknél alkal­mazott körülményektől függően az új vegyületek lehetnek optikai antipódok vagy race mátok, vagy ha legalább két aszimmetriás szénatomot tartalmaznak, akkor izomerelegyek (racemátelegyek) is. A talál­mány szerinti eljárással előállított ezomerelegyeket (racemátelegyeket) alkotóelemeik fizikai-kémiai különbségei alapján önmagában ismert módon a két tiszta sztereoizomer (diasztereomer) racemáttá vá­laszthatjuk szét például kromatográfia vagy frakció­nál kristályosítás útján. A találmány szerinti eljárással előállított racemá­tokat önmagában ismert módon választhatjuk szét az optikai antipódokká, például valamely optikailag aktív oldószerből történő átkristályosítással, mikro­organizmusok segítségével, vagy valamely a racém vegyülettel sót képező optikailag aktív savval reagál­­tatva, majd az ily módon nyert sóknak például oldhatóságuk különbsége alapján a diasztereomerekké való elválasztásával, amelyekből alkalmas szerek segít­ségével felszabadíthatjuk az antipódokat. Különösen gyakran alkalmazott optikailag aktív savak például a borkősav, D— és L—formája di-o-toluil-borkősav, alamsav, mandulasav, kámfor-szulfonsav vagy kinasav. Előnyösen a két antipód közül a hatásosabbat külö­nítjük el. Perorálisan, rektálisan vagy parenterálisan ada­goljuk az új hatóanyagokat. A dózis az adagolás módjától, a fajtól, a kezelt egyed korától és egyéni állapotától függ. Melegvérűek esetében a szabad bázi­sok vagy a gyógy ászatilag elfogadható sók napi adagjai 1 mg/kg és 25 mg/kg között vannak. A megfelelő dózisegységformák, mint például a drazsék, tabletták, kúpok vagy ampullák előnyösen 10-100 mg mennyiségben tartalmazzák a találmány szerinti ható­anyagokat. A perorális adagolás céljaira készített dózisegység­formák előnyösen 0,5% és 50% közötti mennyiség­ben tartalmazzák az I általános képletü vegyületeket, vagy azok valamely gyógyászatilag elfogadható sóját. Előállításuk céljából például szilárd, poralakú vivő­anyagokkal, mint például tejcukorral, szacharózzal, szorbittal, mannittal, keményítőfélékkel, mint pél­dául burgonyakeményítővel, kukoricakeményítővel vagy amüopektinnel, továbbá lamináriaporral vagy dtrusvelőporral, cellulózszármazékokkal vagy zsela­tinnal, adott esetben csúsztató anyagokkal, mint magnézium- vagy kalcium-sztearáttal vagy polietilén­­glikolokkal kombináljuk a hatóanyagokat a tabletták vagy drazsé-magok készítésére. A drazsé-magokat például tömény cukoroldattal, —amely például gumi­­arábikumot, talkumot és/vagy titán-dioxidot is tartal­mazhat- , vagy valamely illékony szerves oldószerben vagy oldószerelegyben oldott lakkal vonjuk be. Színe­zőanyagokat is tehetünk ezekbe a bevonatokba, például a különböző hatóanyag-dózisok megkülön­böztetésére. Egy további dózisegység-formaként szolgálhatnak a zselatinból készült, két összeilleszthető részből álló kapszulák, valamint a zselatinból és valamely lágyító­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents