175212. lajstromszámú szabadalom • Eljárás O-szubsztituált 7ß-amino-3-cefem-3-ol-4-karbonsav -származékok előállítására

21 175212 22 ideértve a kromatográfiát is (oszlop-, papír- vagy rétegkromatográfiát, egyaránt) -megfelelő adszorp­ció* szerek,, például szilikagél vagy aluminiumoxíd, és eluensek alkalmazásával, továbbá frakcionált kris­tályosítással, oldószeres megoszlatással stb. választha­tók szét. A keletkezett IA és IB általános képletű vegyüle­­tek, melyek megfelelő közbenső termékek gyógyá­szatiig hatékony végtermékek előállítása során, kü­lönböző, önmagukban ismert módszerekkel alakítha­tók át. Egy találmány szerint előállított IA vagy 1B általános képletű vegyületben egy R3 hidroxüvédő­­csoportot könnyen j lehasíthatunk, és hidrogénatom­mal helyettesíthetünk. Egyr 2-oxa- vagy 2-tia-alifás vagy -cíkloalifás szénhidrogéncsoportot például savas hidrolízissel, egy szilil- vagy sztannilcsoportot hid­rolízissel, alkoholizissel vagy savas hidrolizissel, pél­dául vízzel vagy akár egy savval, például ecetsawal kezelve hasíthatunk le. Egy adott esetben szubszti­­tuált a-(rövidszénláncú)-alkil-, például benzil- vagy difenilmetilcsoport hasítása például savas hidrolizissel, például egy megfelelő szerves vagy szervetlen savval, például sósavval, kénsavval, hangyasavval vagy főleg trifluorecetsavval történő kezeléssel, vagy hidrogenol­­izissc!, például hidrogénnel egy katalizátor, például palládium jelenlétében végzett kezeléssel történik. A keletkezett 3-hidroxivegyületek túlnyomórészt a 3-ce­­fem-formában vannak jelen. Egy R3 hidroxilvédőcso­­port lehasítása adott esetben szelektíven végezhető, azaz anélkül, hogy egyidejűleg az rA karboxilvédő­­csoportot lehasítanánk. Az 1A és/vagy IB általános képletű enoléterek előállítását, melyekben R3 rövidszénláncű alkilcso­­portot jelent, az R3 helyén hidroxilvédőcso­­portot tartalmazó IA vagy IB általános képletű vegyületben e csoport hidrogénatommal történő he­lyettesítésével, majd ennek bármely, enolcsoport éterezésére alkalmas eljárással történő éterezésével végezhetjük. Előnyösen éterezőszerként egy R3 adott esetben szubsztituált szénhidrogéncsoportnak megfe­lelő R3N2 általános képletű diazovegyületet, elsősor­ban egy adott esetben szubsztituált diazo-(rövidszén­­láncú)-alkánt, például diazometánt, diazoetánt vagy diazo-n-butánt, továbbá egy adott esetben szubszti­tuált fenil-diazo-(rövidszénláncú)-alkánt, például fe­­nildiazometánt vagy difenil- diazometánt használunk. Ezeket a reagenseket egy megfelelő inert oldószer, például alifás, cíkloalifás vagy aromás szénhidrogén, például hexán, ciklohexán, benzol vagy toluol, halo­génezett alifás szénhidrogén, például metilén-klorid, rövidszénláncű alkanol, például metanol, etanol vagy terc-butanol, vagy é(er, például egy di-(rövidszénlincú)­­alkiléter, például dietiléter, vagy egy ciklusos éter, példá­ul tetrahidrofurán vagy dioxán vagy egy oldószerelegy Ëleniét ében, és a diazoreagenstől függően hűtés mel­­tt, szobahőmérsékleten vagy enyhe melegítés köz­ben, valamint kívánt esetben zárt edényben és/vagy inertgáz-, például nitrogéngázatmoszférában alkalmaz­zuk. Az IA és/vagy IB általános képletű enolétereket az K3 rövidszénláncű alkilcsoportnak, vagy adott esetben szubsztituált a-fenil-(rövidszénláncű) -alkil-, például benzil- vagy difenilm et il cső portnak megfelelő R3 -OH általános képletű alkohol reakcióképes észterével vég­zett kezeléssel is előállíthatjuk. Alkalmas észterek elsősorban az erős szervetlen vagy szerves savakkal, például ásványi savakkal, például halogénhidrogén­­savakkal, például sósavval, hidrogénjodiddal vagy hid­­rogénbromiddal, továbbá kénsavval vagy halogén-kén­­savakkal, például fluorkénsawal, vagy erős szerves szulfonsavakkal, például adott esetben halogénatom­mal, például fluoratommal szubsztituált rövidszénlán­­cú alkánkarbonsavakka, vagy aromás szulfonsavakkal, például adott esetben például rövidszénláncű alkü-, pél dául metilcsoportokkal, halogénatomokkal, például ált benzolszulfonsavakkal, például metánszulfon-, tri­­fluormetánszulfon- vagy p-toluolszulfonsawal alko­tott észterek. Ezeket a reagenseket, elsősorban a rövidszénláncű alkil-fluorszulfátokat, például a metil­­fluorszulfátot vagy az adott esetben halogénatomok­kal szubsztituált metánszulfonsav-(rövidszénláncú)-al­­kilésztereket, például a trifluormetánszulfonsav-metil­­észtert általában egy oldószer, például egy adott esetben halogénezett, például klórozott alifás, ciklo­­alifás vagy aromás szénhidrogén, például metilénklo­­rid, egy éter, például dioxán vagy tetrahidrofurán, vagy egy rövidszénláncű alifás alkohol, például meta­nol, vagy ezek elegyének jelenlétében alkalmazzuk. A reakció során előnyösen megfelelő kondenzálószere­ket, például alkálifémkarbonátokat vagy -hidrogén­karbonátokat, például nátriumkarbonátot, káliumkar­bonátot vagy -hidrogénkarbonátot (általában egy szul­fáttal együtt), vagy szerves bázisokat, például általá­ban szférikusán gátolt tri- (rövidszénláncű)-alkilami­­nokat, például N,N-diizopropil-N-etil-amint (előnyö­sen rövidszénláncű alkil-halogénszulfátokkal, vagy adott esetben halogénatomokat szubsztituáált metán­­szulfonsav-(rövidszénláncú)-alkilészterekkel együtt) használunk, mikoris hűtés közben szobahőmérsékle­ten vagy melegítés mellett dolgozunk, például -20 és +50C° közötti hőmérsékleten, kívánt esetben zárt edényben és/vagy inertgáz-, például nitrogénatmoszfé­rában dolgozunk. Az enolétereket előállíthatjuk ezenkívül egy, ugyanazon az alifás jellemű szénatomján két vagy három R3 —C—általános képletű éterezett hidroxilcso­­portot tartalmazó vegyülettel, azaz egy megfelelő acetállal vagy ortoészterrel, egy savas szer jelenlétében történő kezeléssel. így például éterezőszerként pél­dául egy gem-(rövidszénláncű)-alkoxi- (rövidszén­láncű) -alkánt,például 2,2-dimetoxi-propánt, egy erős szerves szulfonsav, például p-toluol-szulfonsav, és egy megfelelő oldószer, például egy rövidszénláncű alifás alkohol, például metanol, vagy egy di-(rövidszénlán­­cű) -alkil- vagy rövidszérüáncú aUűlénszulfoxid, pél­dául dimetilszulfoxid jelenlétében, vagy egy ortohan­­gyasav-trifrövidszénláncű)- alkilésztert, például orto­­nangyasav-trietilésztert egy erős ásványi sav, például kénsav, vagy egy erős szerves szulfonsav, például p-toluolszulfonsav, és egy megfeleld oldószer, például egy rövidszénláncű alifás alkohol, például etanol, vagy egy éter, például dioxán jelenlétében használhatunk, és ily módon olyan II általános képletű vegyületeket kapunk, melyekben R3 rövidszénláncű alkil-, például metil-, illetve etilcsoport. Az IA és/vagy IB általános képletű enolétereket úgy is előállíthatjuk, hogy (II) általános kép­letű vegyületeket (R3)3 O*A0 általános képletű 11 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents