175151. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenilglicint tartalmazó, gasztrin hatású peptidek előállítására

3 175151 4 vegyületek hatása mind kisebb, mint a Peptavlon készítményé. Az a-(amino-oxi)-karbonsavat tartalmazó pepti­­dek számos fehérjebontó enzimmel szemben ellen­­állóak [L. Kisfaludy, M. Löw, T. Dévényi: Acta Biochim. Biophys. Acad. Sei. Hung., 6., 393. (1971)]. Az aminovégen a-(amino-oxi)-karbonsavat tartalmazó ACTH-analógok nyújtott hatása például valószínűleg annak tulajdonítható, hogy az amino­­végi a-(amino-oxi)-acil-csoport megvédi a molekulát az aminopeptidáz-típusú enzimek támadása ellen (167 655 számú magyar szabadalmi leírás). Azt találtuk, hogy az aminovégen (amino-oxi)­­-karbonsavat tartalmazó pentagasztrin-analógok igen hatásos vegyületek, különösen hatásosak az (amino­­-oxi)-acetil-, az L- és -D-(a-amino-oxi)-propionil­­-származékok. Ezek hatása egyes származékoknál felülmúlja a Peptavlonét. A találmány értelmében úgy állítjuk elő az A-Trp-B-Asp-Phg-NH2 (I) I általános képletű vegyületeket, hogy valamely II általános képletű H-Trp-B-Asp-Phg-NH2 (II) tetrapeptidamidot — ahol B a fenti jelentésű és a Phg-csoport L- vagy D-konfigurációjú lehet - vala­mely A-X általános képletű, (amino-oxi)-alkán­­karbonil-csoportot tartalmazó vegyülettel reagálta­­tunk, ahol A jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerin­tivel, X hidroxilcsoportot, halogénatomot, előnyösen klóratomot, pivaloil-oxi-csoportot, R—0—C02- -csoportot képvisel, ahol R jelentése rövidszén­­láncú alkilcsoport, előnyösen etil- vagy izobutil­­csoport, X jelentése továbbá adott esetben nitro­­csoporttal vagy egy vagy több halogénatommal helyettesített fenoxiesoport, előnyösen p-nitro-, 2,4,6-triklór-, 2,3,5-triklór-, pentaklór- vagy pen­­t a f 1 u or-fenil-oxi-csoport, N-szukcinimid-oxi-cso­­port -X=OH esetében az acilezést előnyösen diciklohexil­­-karbodiimid segítségével végezzük. Az A—X általános képletű reakcióképes vegyület előnyösen pivalinsawal vagy szénsavfélészterrel ké­szített vegyes anhidrid vagy aktív észter lehet. Az utóbbiak közül különösen előnyösen alkalmazhat­juk a halogénezett fenilésztereket, elsősorban a pentaklór- és pentafluorfenilésztert. A kiindulási anyagként alkalmazott H-Trp—B­­-Asp-Phg-NH2 általános képletű tetrapeptidami­dot önmagában ismert módon, fragmenskondenzá­­cióval vagy lépésenkénti lánchosszabbítással állíthat­juk elő azidos, vegyes anhidrides, diciklohexil-kar­­bodiimides, aktív észteres vagy egyéb ismert akti­válási módszerrel. A reakcióban részt nem vevő funkciós csopor­tokat szükség esetén védjük, különösen hidrolízis­sel, acidolízissel vagy katalitikus hidrogenolízissel eltávolítható csoportokkal. A karboxilcsoportot pél­dául benzil-alkohollal, terc-butanollal vagy p-klór­­-benzil-alkohollal észterezve védhetjük. Az amino­­-oxi- és az amínocsoport védelmére formil-, tozil-, tritil-, trifluor-acetil-, o-nitro-szulfenil-, ftalil-, p­­-klór-benzil-oxi-karbonil-, de különösen benzil-oxi­­-karbonil- és terc-butil-oxi-karbonil-csoportot hasz­nálhatunk. A triptofán indolvázának nitrogénatomja esetenként formilcsoporttal védhető. A védőcsoportok megfelelő kombinációjával el tudjuk érni, hogy ezek önmagukban ismert mód­szerek (például hidrolízis, acidolízis, katalitikus hid­­rogenolízis) segítségével szelektíven vagy egyidejűleg eltávolíthatók legyenek. Az eljárás egyik előnyös kiviteli módja szerint az aminovégi védett (amino-oxi)-acil-csoport beépí­tésére a pentahalogén-fenil-észteres eljárást használ­juk, az aktív észtert reagáltatjuk a karboxilvégi H—Trp—B—Asp—Phg—NH2-dal. Ennek szintéziséhez Z-L-Phg-OH-ból vagy Z-D-Phg-OH-ból indu­lunk ki, és önmagában ismert módszerrel elkészít­jük a Z-L-Phg-NH2 -t vagy a Z-D-Phg-NH2-t, majd a védőcsoport eltávolítása után lépésenként védett aminosav-(N-hidroxi-szukcinimid)-észterekkel vagy -(pentahalogén-fenil)-észterekkel építjük fel a karboxilvégi H—Trp—B—Asp—D—Phg—NH2 vagy H-Trp-B-Asp-L-Phg-NH2 tetrapeptidamidot. A Z védőcsoport eltávolítására jégecetes hidrogénbro­­midot vagy katalitikus hidrogenolízist használunk. A Z védőcsoport helyett használhatunk BOC-cso­­portot is, amely enyhébb savas kezeléssel távolít­ható el. Az aszparaginsav 0-karboxilcsoportját védő ész­terkötést dipeptid-, tripeptid- vagy tetrapeptid-fázis­­ban hasíthatjuk szelektíven vagy az aminovédő cso­porttal együtt. A lehasítás mindkét esetben acido­lízissel vagy katalitikus hidrogenolízissel történhet. A végtermékek tisztítása egyszerű kristályosítással, átcsapással, szilikagéles oszlopkromatográfiával vagy karboxi-metil-cellulózos ioncserélő kromatográfíával végezhető el. A találmány szerinti új vegyületek biológiai ha­tását Ghosh és Schild [Br. J. Pharmac. Chemoth. 13., 54. (1958)] valamint Lai [Gut 5., 327. (1964)] módszerével vizsgáltuk figyelembe véve Pissidis és Clark módosítását [Gut 8., 196. (1967)]. Az állatkísérletek szerint az új vegyületek vénába adva jelentősen fokozzák a savtermelést. Különösen figyelemreméltó, hogy — a Peptavlonnal ellentét­ben — az új vegyületek felszívódnak a vékonybél­ből is, és 20 üg/100 g testsúly dózisban savterme­lést fokozó hatásuk esetenként nagyobb, mint a 0,2 üg/100 g dózisban vénába adott kontroll Pep­­tavloné, amely nagyobb dózisban sem fokozza a savtermelést enterális bejuttatása esetén. Ugyancsak figyelemreméltó néhány származék végbélből felszí­vódva kifejtett nagy sav szekréció fokozó hatása Mind a vékonybélből, mind a végbélből felszívódva a hatás mértéke lehetőséget ad a vegyületek újfajta alkalmazási módjára. Az új vegyületek felszívódnak a végbélből is, és hatásuk esetenként nagyobb, mint a kontrollként alkalmazott Peptavloné. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents