175135. lajstromszámú szabadalom • Gépjármű emelő
3 175135 4 kapcsolóelemek rögzítik az emeiőkarok megfelelő végeivel, és a szerkezeti kiképzés következtében a karok felemelésekor a vezetőbordák is felemelkednek. A vezetőbordákon egymástól keresztirányban elválasztott két hosszirányban húzódó talpsáv helyezkedik el. Ha a jármű kerekeit be kell állítani, akkor célszerű, hogy a jármű támasztása a vízszintes síkban történjék, és a találmány egy célszerű kiviteli alakjánál szintbeállító lábak helyezkednek el a talpsávok alatt. A szintbeállító lábak közvetlenül vagy talpak közvetítésével a talajra támaszkodnak, és beállításuk az emelő felszerelése során történhet, amelynek eredményeként a talpsávok vízszintes síkba kerülnek, ha a lábakra támaszkodnak. Mindez még nem tökéletesen egyszintben levő padlózat mellett is elérhető. A különböző járműveknek természetesen különböző nyomsávuk van, és az ehhez való alkalmazkodás céljából a találmány egy előnyös kiviteli alakjánál az egyik talpsáv görgők révén kapcsolódik a keresztirányú vezetőbordákkal, és ez a talpsáv a másikhoz képest keresztirányban elmozdítható. A kerekek beállítása során néha szükség van arra, hogy a kerekeket éppen úgy el lehessen fordítani, mint a kormányzás során, és a találmány egy további előnyös kiviteli alakjánál a talpsávok végén forgózsámolyok helyezkednek el, melyek keresztirányban egyvonalba esnek, és függőleges tengely körül elfordíthatok. A találmány szerinti megoldás tehát a kitűzött feladatot egyszerű módon megoldotta, és lehetőséget biztosított a jármű szabadonfutó, vagy rögzített helyzetű kerekek mellett történ© felemelésére. A találmányt a továbbiakban kiviteli példák kapcsán, a rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az 1. ábra a találmányt megtestesítő gépjárműemelő távlati képe, a 2. ábra ehhez hasonló távlati kép, melyen a nyilak a különböző lehetséges mozgatási módokat szemléltetik, a 3. ábra egy nagyított részlet metszeti képe, amely a görgők elrendezését szemlélteti, a 4. ábra a 3. ábra 4—4 vonala mentén vett metszet, az 5. ábra a 3. ábrához hasonló metszeti kép, de függesztett teleszkópos lábakra szerelt elrendezést szemléltet, a 6. ábra a keresztrudak végeit a karok végeivel összekötő szerkezet részbeni elölnézeti képe, és a 7. ábra a 6. ábrán vázolt elrendezés oldalnézete. Az 1. ábrán vázolt megoldásnál a 10 gépjárműemelő közös alacsony 12 aljhoz erősített két függőleges 11 oszlopot, két emelő 13 kocsit és az egyes 13 kocsikhoz kapcsolt egy-egy pár teleszkóposán visszahúzható és állítható 14 emelőkarokat tartalmaz. A 13 kocsikat a hozzájuk tartozó oszlopokon függőleges vezetőhornyok vezetik. A 14 emelőkarok szabad végein 15 támasztó betétek helyezkednek el (a 15 támasztó betétek a 6. és 7. ábrákon vázolt módon függőleges helyzetállítást megengedő 16 menetes orsókon helyezkednek el). A két 13 kocsihoz az ábrán nem vázolt hidraulikus üzemű emelőszerv és olyan biztosító elem csatlakozik, amely hiba esetén megakadályozza bármely kocsi leesését. A 11 oszlopok mindegyike négyszögletes keresztmetszetű acélból készül, amelynek merevített alja van, és ez az alj az ábrán nem vázolt módon meghosszabbított részével az alacsony 12 aljzathoz kapcsolódik. A 11 oszlopok egymás felé néző felületei egymással párhuzamosak, és a 11 oszlopok belsejében az ábrán szintén nem vázolt négyszögletes keresztmetszetű kocsitartó elemek helyezkednek el, melyekhez vezetőgörgők vannak az összes sarokrésznél hozzáerősítve, és a görgők egymásra merőleges tengelyek körül tudnak elfordulni, miközben az oszlopok belső falának támaszkodnak. A görgők révén a kocsitartó szervek az oszlopok mentén szabadon föl-le mozghathatók. Az egyes kocsikat a 11 oszlopok oldalfalán kiképzett, párhuzamos falú és függőleges helyzetű 17 résen keresztülvezetett karok kapcsolják össze a hozzájuk tartozó tartóelemekkel. Az aljzat profilacélból készült hosszúkás és négyszögletes keresztmetszetű keret, melynek lejtős 20 oldalai elegendően hosszúak a két emelőkocsi közé helyezett jármű szélességének fogadására, továbbá az aljzat végei túlnyúlnak a keret szélességén, mégpedig olyan hosszban, hogy amikor a 15 támasztó betéteket a megemelhető legnagyobb jármű alá helyezik, akkor lényegesen ne nyúljon túl ezen végeknél. Az aljzat végein az aljzatot a talajhoz rögzítő szervek helyezkednek el. Az egyes kocsik egymással szemközti befelé néző felületein függőleges tengelyű két-két 21 forgó csap helyezkedik el, melyek csuklósán rögzítik a 14 emelőkarokat, és a 14 emelőkarok ilyen módon a vízszintes síkban szabad forgómozgást végezhetnek. A 21 forgócsapokat vízszintes 22 lemezek tartják. Minden 14 emelőkaron négyszögletes külső 25 cső helyezkedik el, amely a 22 lemezekhez kapcsolódik, és a 25 csövek végén kör alakú nyílás van, amelyekbe a 21 forgócsapok egyike be van vezetve, továbbá a 25 csőben teleszkópos módon belső 26 rúd helyezkedik el, és a 15 támasztó betét a 26 rúd külső végére van szerelve. A teleszkópos kapcsolat mozgatási tartományát úgy választottuk meg, hogy amikor a jármű a két oszlop közé gördül, a 15 támasztó betéteket egyszerű elfordítással és csúsztatással a jármű alá lehet helyezni. A hidraulikus működtetésű emelőszerkezetet az ábrán nem tüntettük fel, de ez olyan hidraulikus dugattyút tartalmaz, melynek hengere az oszlopok egyikének belsejében helyezkedik el, és a dugattyú szabad vége függőlegesen felfelé nyúlik ki, és ehhez csuklósán csiga kapcsolódik, mely a dugattyú tengelyére merőleges tengely körül elfordul. A csigán a szomszédos kocsitartó elemhez erősített végű kábel van átvezetve, ez a kábel az oszlop belsejében lefelé tovább folytatódik, átvezet az oszlop alján kiképzett csigán, keresztülhalad a 12 aljzat alatt, áthalad a másik oszlop alján kiképzett második csigán, függőlegesen továbbhalad fölfelé a második oszlop belsejében, átvezet a második oszlopban elhelyezett harmadik csigán és lefelé haladva a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
