175045. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés sejttenyészet előállítására
5 175045 6 Ismeretes, hogy például az állati eredetű sejtek jól megtapadnak olyan felületeken, amelyek nagy sűrűségben tartalmaznak nátriumionokat. Megkötődnek ezért olyan anyagokon, amelyek hajlamosak negatív töltés felvételére, és ezáltal megkötik a nátriumionokat. A hordozó olyan anyagból állítható elő, amelyhez a sejtek jól tapadnak, vagy pedig közömbös alapanyagból állhat, amelyet bevonunk egy ilyenfajta anyaggal. Hordozónak alkalmas anyagok például a következők: műanyagok, így nylon, polikarbonát, polisztirol, epoxigyanták, szilikon káucsuk, cellulózacetát, cellulóznitrát, cellofán, politetrafluoretilén, polietilén-tereftalát, poliformaldehid, fluorozott etilén-propilén kopolimer, polifenilénoxid, polipropilén, csillám, szén, kollagén, oldhatatlan közömbös fémoxidok, foszfátok, szilikátok vagy karbidok, szilíciumkarbid, közömbös fémek, mint rozsdamentes acél, alumínium, titán vagy palládium, kerámiai anyagok vagy üveg. Azt tapasztaltuk, hogy a különféle sejttípusok eltérő erősséggel tapadnak a hordozókhoz. Egyes sejtek olyan jól megkötődnek néhány fenti típusú hordozón, hogy az összegyűjtés folyamán nehézzé válik az eltávolításuk. Ezért néha szükség van a felület jellemzőinek javítására, amikor is a sejtek eltávolításának megkönnyítésére olyan bevonatot viszünk fel a hordozóra, amelyhez kevésbé tapadnak a sejtek. Azt tapasztaltuk, hogy például az alábbi bevonó anyagok könnyítik meg a sejteknek a hordozó felületéről történő eltávolítását: polifluorozott szénhidrogének, így a politetrafluoretilén, vagy a szilikonok, így a polimetilhidrogén-sziloxán. Másrészt, a csekély megkötő képességgel rendelkező felületet alkalmas bevonat felvitelével jobb adhéziójúvá alakíthatjuk. Az alkalmazott felületbevonat függ a tenyészteni kívánt sejtek típusától, és attól, hogy szükséges-e a tenyészet összegyűjtése a hordozóról. Empirikusan határozhatjuk meg minden egyes esetben a megfelelő bevonatot vagy bevonatkombinációt. A találmány szerinti eljárás hordozójának kialakításához elsősorban az alábbi anyagokat találtuk alkalmasnak: polikarbonát, nylon 6, nylon 11, nylon 12, üveg, poliformaldehid, polipropilén és 2,6-dimetil-fenilénoxid. Bevonattal ellátott hordozóként főképpen a következők bizonyultak megfelelőknek: polikarbonát alap politetrafluoretilén, szilikon, vagy polimeti1- hidrogénsziloxán bevonattal, üveg alap szilikon, politetrafluoretilén vagy sztearinsav bevonattal, polietilén-tereftalát, nylon 6, nylon 11 vagy nylon 12 alap, mindegyikük politetrafluoretilén bevonattal. A találmány szerinti eljárás minden egyes alkalmazása során a kiválasztott hordozóanyagot olyan esetleges tényezők is meghatározzák, mint például a hordozó sterilizálásának módja. A hordozó egy vagy több makroretikuláris szilárd darabból állhat. Az ilyenfajta mátrix lehet például szilárd műanyaghab (nylon, polikarbonát, polisztirol) vagy szervetlen anyagból, így szilikagélből előállított hab. A hordozó rostos anyagokból, is állhat, lehet például fémhuzal-vatta, műanyagvatta vagy üveggyapot. Ebben az esetben az anyagát lazán helyezzük el a készülékben, hogy megakadályozzuk az áramló vékony filmnek cseppekké történő esetleges átalakulását, és ennek következtében a mátrix egy részének elárasztását. A hordozó lehet továbbá szálakból készült szabályos rács, például műanyag-, fém- vagy üvegszálból készült háló. A találmány szerinti eljárás során a hordozo szabályos vagy szabálytalan alakú szilárd, tömör vagy üreges szemcsékből is állhat, amelyek anyagai és/vagy bevonatai a korábban felsoroltak lehetnek. A szemcsék alakja és mérete nem döntő. Előnyösebbek azonban a szabályos alakú, például gömbvagy henger alakú szemcsék, mint a szabálytalan alakúak, mivel azt tapasztaltuk, hogy a nylon hengerek kedvezőbb eredményeket szolgáltatnak, mint a forgácsok, amelyekből készültek. A gömb alakú szemcsék alkalmasabbak a hengeres szemcséknél, mivel adott térfogat esetén a gömbök felülete nagyobb. Gömbök alkalmazása esetén azok mérete előnyösen 1—10 mm, célszerűen 2—4 mm. Henger alakú szemcséknél az átmérő előnyösen 1—10 mm, célszerűen 3-5 mm, a magasság pedig 1-10 mm, célszerűen 3-5 mm. Különösen előnyösen a hengerek átmérője 4 mm, és a magassága szintén 4 mm. A fentebb megadott méretűnél kisebb anyagokból készült hordozó pórusmérete kisebb, és nehéz a sejtek teljes eltávolítása. Nagyobb darabok esetén pedig a felület kisebb. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazott folyékony táptalaj könnyen asszimilálható szén-, nitrogén- és oxigénforrást tartalmaz. A táptalajt puffer segítségével a megfelelő fiziológiás pH-tartományra (6,5—8,0) állítjuk be, és adalékként fémsókat, például Earle-sókat, aszkorbinsavat, nem-esszenciális aminosavakat, például alanint, aszparaginsavat, aszparaginsavamidot, glicint, glutaminsavat, pirolint vagy szerint, továbbá szérumot, például magzati marhaszérumot adhatunk hozzá. Kívánt esetben a táptalaj antibiotikumokat, például penicillint is tartalmazhat. Emlősöktől származó sejtek tenyésztése során minden, üyen célra szokásosan alkalmazott táptalaj használható. Alkalmas táptalajok például a következők: Eagle-féle táptalaj [J. Exp. Med., 102, 595 (1955), Science. 130, 432 (1959), Virology, 8, 396 (1959), Virology 16, 147 (1962)], Fischer-féle táptalaj [Methods in Medical Research, 10, 247 (1964)], Ham-féle táptalaj [Exp. Cell. Res., 29, 515 (1963), Proc. Nat. Acad. Sei. (Washington), 53, 288 (1965)], Leibovitz-féle táptalaj [Am. J. Hyg., 78, 173 (1963)], McCoy-féle táptalaj [Proc. Soc. Exp. Biol. Med., 100, 115 (1959)], Neumann- és Tytell-féle táptalaj [Proc. Soc. Exp. Biol. Med., 104, 252 (I960)], Puck-féle táptalaj [J. Exp. Med., 108, 945 (1957)], Swim-féle táptalaj [Cancer Res., 25, 499 (1965)], Trowell-féle táptalaj [Exp. Cell. Res., 16, 118 (1959)], Waymonth-féle táptalaj [J. Nat. Cancer Inst., 22, 1003 (1959)], 199 számú táptalaj [Proc. Soc. Exp. Biol. Med., 73, 1 (1950)], NCTC 109 és NCTC135 táptalaj [Exp. Cell. Res., 36, 439 (1964)], CMRL 1066 táptalaj [Special Publication, N.Y. Acad. Sei., 5, 503 (1957)] vagy RPM táptalaj 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
