175045. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés sejttenyészet előállítására
7 175045 [N.Y. J. of Med., 64, 2279 (1964), J. Nat. Cancer Inst., 36, 405 (1966)]. A találmány szerinti eljáráshoz a habot a folyékony táptalajból és gázból bármilyen ismert habképző módszerrel előállíthatjuk, például egy vagy több habverő segítségével. A habot a folyékony táptalajban oldott gázzal is előállíthatjuk. Nagy fordulatszámú kavitációs szivattyú alkalmazásával kisnyomású helyek jönnek létre a folyékony táptalajban, ahol buborékok képződnek, és ilyen módon hab alakul ki. Egy további módszernél a gáz egy vagy több, álló vagy mozgó gázbevezető csövön vagy zsugorított üvegből készült gömbön keresztül vihető be a folyadékba. A habot 1—15% oxigénből, 0,5—7,5% széndioxidból és nitrogénből álló háromkomponensű gázelegy segítségével állítjuk elő. A gázelegy előnyös összetétele 7-10 térfogat% oxigén, 0,5-7,5 térfogat% széndioxid és nitrogéngáz 100%-ig. Az egyik különösen előnyös gázelegy 5% széndioxidot, 10% oxigént és 85% nitrogént tartalmaz. A habot olyan módon stabilizálhatjuk, hogy nem-toxikus felületaktív anyagot adunk a táptalajhoz. Felületaktív anyagként például a következőket alkalmazhatjuk: szérumok, például magzati marhaszérum, baktopepton, zsírsavak, linolsav, metilcellulóz, karboxi-metilcellulóz, Pluronic(R) F68 és Twenn(R) 80. Egyes táptalajok, mint például a McCoy-féle, a Ham-féle vagy az NCTC 109, NCTC 135, CMRL 1066 már tartalmaz felületaktív anyagot, például baktopeptont, zsírsavat, linolsavat vagy Tween(R) 80-at. Azt tapasztaltuk, hogy jóllehet ezek a folyékony táptalajok habosíthatók, majd pedig vékony filmmé alakíthatók, előnyös lehet további felületaktív anyag hozzáadása a kielégítő sejttenyészet előállítása szempontjából. Ez a további felületaktív anyag lehet egy további menynyiség a már jelenlevő felületaktív anyagból, vagy pedig bármelyik, az előzőkben felsorolt felületaktív anyag. A habot létrehozása után a szilárd hordozóhoz vezetjük. Ennek érdekében a habfejlesztő berendezést úgy helyezzük el, hogy a habot legalább a hordozó egy részére adagolja. A hab eljuttatását a habfejlesztőtől a hordozóhoz vagy szivattyú, például egy perisztaltikus szivattyú segítségével biztosítjuk, vagy pedig felhasználjuk azt az áramlást, amelyet a habfejlesztő berendezés ad a habnak, ha például a habot kavitációs szivattyúban vagy gázbefecskendezéssel állítjuk elő. Úgy is eljárhatunk, hogy a hab keletkezési helye magasabban legyen, mint az alkalmazási hely, és ebben az esetben a hab csöveken keresztül áramolhat a hordozóhoz a gravitáció hatására. A találmány szerinti eljárás során alkalmazott hab előnyösen eléggé stabil ahhoz, hogy jelentősebb összeesés nélkül jusson el a hordozóhoz. A fejlesztési hely és az alkalmazási hely között összeeső, csekély stabilitású habokból folyadék képződik, amely elárasztja a hordozót, és ekkor a táptalajfilmet alkalmazó találmány szerinti eljárás előnyei nem érvényesülnek. Ez a nem-kívánt folyadék elvezethető a habból elöntésre vagy visszacir-4 kuláltatásra, csökken azonban a folyékony táptalaj felhasználásának hatékonysága. A hab jellemzőit az alkalmazott felületaktív anyag részaránya és a folyadékba bevitt gázbuborékok mérete határozza meg. A hab stabilitása növekszik a felületaktív anyag részarányának növelésével és a gázbuborékok méretének csökkentésével. Az, hogy egy adott esetben milyen habot választunk ki alkalmazásra, függ attól a távolságtól, amelyet a habnak meg kell tennie a fejlesztés helyétől az alkalmazási helyig. Ezek a jellemzők viszont a találmány szerinti eljárás kivitelezéséhez alkalmazott berendezéstől függnek, egészen könynyen meghatározhatók azonban olyan módon, hogy habot fejlesztünk és megfigyeljük az összeesés mértékét a továbbítás folyamán. Azt tapasztaltuk, hogy a legalább 0,05% további felületaktív anyagot tartalmazó folyékony táptalajból 0,1—2 mm közötti közepes átmérőjű gázbuborékokkal előállított hab legalább 175 cm-es távolságot képes megtenni a hab jelentősebb összeesése nélkül. A találmány szerinti eljáráshoz előnyösen olyan habot használunk, amely 0,1% felületaktív anyagot avagy 5 vagy 10% szérumot tartalmaz, és a gázbuborékok közepes átmérője lényegében 0,5 mm. A habot olyan sebességgel vezetjük a hordozóhoz, hogy gyakorlatilag valamennyi, monomolekuláris rétegben elhelyezkedő sejttel érintkezzen. Ez a sebesség függ az alkalmazott hordozótípustól és a hordozó keresztmetszetének nagyságától. 2-4 mm átmérőjű gömbökből vagy 1-10 mm átmérőjű és 1-10 mm magasságú hengerekből álló mátrix esetén a habot célszerűen 20-320 cm3/óra sebességgel vezetjük a hordozóhoz, a hordozóágy 1 cm2 nagyságú keresztmetszetére vonatkoztatva. A sejteket tenyésztés után és az eltávolítás előtt alkalmas fiziológiás pufferoldattal moshatjuk, amely felületaktív anyagot is tartalmaz adalékként. így például metil-cellulóz adalékot és foszfátpuffert tartalmazó fiziológiás sóoldatot használhatunk. A találmány szerinti eljárás különösen alkalmas olyan sejttermékek előállítására, mint amilyen az interferon, vagy vakcinákban antigénként alkalmazható vírus előállítására. A találmány szerint interferon vagy vírus előállítására úgy járunk el, hogy a sejteket a folyékony táptalajból előállított filmmel történő érintkeztetést megelőzően interferonindukáló anyaggal vagy fertőző vírussal kezeljük. A sejteknek ezt a kezelését a hordozó felületére történő felvitelük előtt is elvégezhetjük. Előnyösen a kezelést habból kapott film alkalmazásával végezzük. A találmány szerint a szilárd, porózus hordozó felületére monomolekuláris rétegben felvitt, emlősöktől származó sejteket előnyösen olyan cseppfolyós közeggel kezeljük, amely vagy interferonindukáló anyagot, vagy pedig fertőző vírust tartalmaz. A cseppfolyós közeg a gáz segítségével előállított habból képződött film. Indukáló anyagok hatására az emlősöktől származó sejtek tenyésztéskor interferont termelnek. Indukáló anyagként vírusokat, vírus részecskéket, vírusos eredetű kettős spirális ribonukleinsavat és szintetikus kettős spirális ribonukleinsavat használ5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
